Similabda, zenélő doboz és kereplő: búcsús retró játékok, amiket imádtunk

Ha te is ahhoz a generációhoz tartozol, akik a 70-es, 80-as években voltak gyerekek, akkor pontosan tudod, hogy akkoriban még nem okostelefonra vágytunk, hanem zenélő dobozra, similabdára, meg a Lemezárugyár legkülönfélébb elnyűhetetlen játékaira. Neked melyik volt a kedvenc retró játékod?

Similabda

A majálisok és a vidéki vurstlik legnépszerűbb vásárfiája egyértelműen a similabda volt. Gyerekként mindig érdekelt, hogy vajon, mi lehet az a fura por, ami a nem túl sok használat után egyszer csak elkezdett kifelé türemkedni a labdából, majd a játék atomjaira mállott. 

Ma már tudom, hogy a fémesen csillogó similabdát fűrészporral töltötték meg, ami egyébként egy indokolatlanul vékony gumiszalagon lógott, és ahogy azt kell: el is szakadt, csípő érzést hagyva maga után a kezünkön. Ilyenkor a similabda szerencsés esetben a földön landolt, kevésbé szerencsésben pedig valamit levertünk vele. 

Csattogós lepke

A búcsúk és a majálisok a 70-es, 80-as években az ütemes szárnycsattogtatásoktól voltak hangosak. A csattogós lepkére még azok is emlékeznek, akiknek nem volt – bár, nem tudom, létezett-e gyerekkor enélkül enélkül a játék nélkül. 

A hangja a kereplő decibelét közelítette meg, csak épp cuki, tolható lepke formájában. Tény, hogy mozgásra ösztönözte a kicsiket, mert minden gyerek nagy büszkeséggel tolta – én is kitoltam volna a világból, ha egy-egy padka meg nem állított volna.

Zenélő doboz

Íme, egy újabb hangos retró játék, amivel szintén hangos zajt lehetett csapni. Tegyük hozzá, hogy ugyan a játékot zenélőnek aposztrofálták, inkább zaj volt az, ami ebből a retró játékból kijött, és nem is akármilyen.

Ha folyamatosan tekergetted a kurblit a tetején, egy lidércnyomáshoz hasonló hangfolyamot voltál képes létrehozni, amivel megint csak szüleink idegrendszerét tehettük próbára. Én is ráfüggtem, és egészen pontosan addig tekergettem, amíg a szüleim egy magasabb polcra helyezve nem kértek egy kis pihenőidőt a dobhártyáiknak.

Kereplő

Habár a kereplőt eredetileg a seregélyek távol tartására használták a szőlőkben, a gyerekkorunkban játékként is funkcionált. Tény, nem volt olyan szofisztikált játék, mint például a dominó, de attól még (vagy pont emiatt) imádtuk. 

A fából készült eszköz – a változatosság kedvéért – iszonytatóan hangos volt, de gyerekként ez – a szomszédokkal ellentétben – egy cseppet sem zavart, sőt! Én is a lehető legnagyobb élvezettel tekertem körbe a kereplőt, aminek a 200 méteres körzetében sem madár, sem ember nem ejtőzhetett nyugodtan.

Tapadós pisztoly

Anno sokféle játékpisztoly volt, és annyira menőnek számítottak, hogy még a lányok is szemet vetettek egy-egy típusra. A Lemezárugyár röppentyűje is pisztoly alakú volt, de a tapadós változat sem csak annyit tudott, hogy hangot adott ki.

A tapadókorongokkal ellátott, ceruzányi vastagságú töltényeket kellett eljuttatnunk oda, ahova kigondoltuk. Persze, nem tapadt – legalábbis nekem nem –, és nagyon célba sem ért, de a remény halt meg utoljára.

Nosztalgiázz tovább velünk!

• Gyerekkorunk álomverdája: pedálos Moszkvics
• 4 játék, amivel lefoglaltuk magunkat még az okostelefonok előtt
• Régi játékok, áramszünet esetére