Kovács Hanna. 41 éves, egyedülálló anyuka.
Foglalkozása: jogász
Gyerekek száma: 2, az egyik 9, a másik 7 éves
„A legnagyobb szerencsém, hogy a koronavírus-járvány kitörése óta home office-ban vagyok, és hogy a munkahelyem nagyon segítőkészen áll a helyzethez. Egyedül fogom megoldani az egész időszakot, az exférjem ugyanis elutazott három hétre. A családban a fiatalok dolgoznak, az időseket pedig a járvány miatt nem tudom bevonni. Tavaly a lányom ovis volt, most már ő is iskolás. Kemény lesz. Írtunk házirendet, amit már a korábbi karanténban is megtettünk, és be is tartottunk. Első a tanulás, utána lehet mással foglalkozni. A digitális oktatás időszakát nem úgy fogjuk fel, mintha szünidő lenne. Egyelőre azt gondolom, hogy meg fogjuk oldani, de a gyakorlatban nem lesz könnyű.”
Hanna szerint a helyzet a tavalyi karantén alatt nehezebb volt, mert márciusban meghalt az anyukája, rá pár napra pedig az édesanyja testvére is. Az apukájával tartják a kapcsolatot, de nincs fizikai kontaktus: bevásárolnak neki, segítenek, ha kell, telefonon beszélnek. Ami most nehezebb lesz, hogy Hanna jelenleg továbbképzésre jár, tehát a munka mellé ott a plusz tanulás, ami nehezíti a helyzetet.
„Reggel felkelünk, és bekapcsoljuk a zoomos órákat a lányoknak. Már mindkettő kapott vezeték nélküli fejhallgatót, így engem nem, és egymást sem zavarják. Az online óra levesz majd némi terhet rólam, de ott kell ülnöm mellettük, és szólnom kell rájuk, ha lankad a figyelem. A délelőtt a tanulásról szól, a leckének kész kell lennie, délután lehet olvasni, tévét nézni vagy telefonozni. Mivel a kisebb fiú, nála tartok attól, hogy ne kattanjon rá nagyon a telefonra. Kert is van, ki tudnak menni, és a kutyánkat is ki kell vinni sétálni. A telefonhasználatból biztos lesz probléma. Rengeteget játszanak osztálytársakkal, és akkor zombi üzemmódra kapcsolnak, három órát is elvannak a nyomkodással.”
Képünk illusztráció (Fotó: Getty Images)
Hanna szerencsének tartja magát, mert a munkája nagy része nem SOS feladat, így amit tud, azt este végzi majd el. Az esti műszak után következik az éjjeli, ezt az időt a tanulásra szánja. „Nem tudom, hogy csináltam, de legutóbb is sikerült tizenöt vizsgát megcsinálnom. Akkor tanulok, amikor találok egy kis szabadidőt, és azt akkor ki is használom. Néha azt sem tudom, a válásom időszakát hogy éltem túl, de azt is megoldottam valahogy, mert nem volt más választás.”
Hanna a családtól nem vár segítséget, mert aki segíthetne, az is dolgozik és az időseket pedig meg nem fogja bevonni, amíg nem kapnak oltást. „Ha szükségem van rá, tudok segítséget kérni. A lakás nem olyan nagy, csak kerülgetném a bébiszittert, ha hívnék. Nem viszem az ügyeletbe a gyerekeket, mert mihez kezdek, ha mégis hazahoznak valamit? Egyedül azt igazán nehéz lenne megoldani. Felkészültem már lélekben a következő hetekre, de nem csak lélekben: például előre bepaníroztam a húst két napra. Megoldjuk!”
Kaszásné Viski Hajnalka. 37 éves.
Foglalkozása: bolti eladó
Gyerekek száma: 4, akik közül egy 18, egy 16, egy 13, egy pedig 7 éves
„Nálunk már van egy kész forgatókönyv, mert az előző karanténban is hasonló volt a felállás. Alapvetően a nagyobbak vigyáznak a kicsikre, de a férjemmel sok időt leszünk mi is itthon felváltva. Alig 1-2 óra lesz, amikor meg kell oldani a felügyeletet. Reggelente megfőzöm az ebédet. A párom délelőtt dolgozik, én pedig délutános műszakban vagyok. Mindketten bolti eladók vagyunk, de másik multinál dolgozunk. A gyerekek délelőtt tanulnak. A nagyok már hozzászoktak november óta a digitális oktatáshoz, szerintem a 13 évessel lesz a legtöbb tennivaló. Rá még nagyon oda kell figyelni, hogy valóban tanuljon, és ne kalandozzon el a figyelme. Sokat kell még ellenőrizni. A kicsit valószínűleg a tévé és a számítógép fogja sokat lekötni, de megvan ennek a jó oldala is, mert sok angol nyelvű dalt, mondókát tud már. A nagyobbik gyerekeim is így kezdtek el angolul tanulni, ma már középfokú nyelvvizsgájuk van.”
Hajnalka hozzáteszi, hogy a kieső 1-2 óra megoldása a legnehezebb feladat, amikor neki már el kell indulnia, de a férje még nem ért haza. Ekkor kell, hogy a gyerekek jobban figyeljenek egymásra. Abban bízik, hogy az online oktatás miatt picit jobban megoldható, hogy abban az 1-2 órában valamelyik idősebb gyerek jobban figyeljen a két kisebbre. Azt mondja, a levegőztetés is meg lesz oldva, mivel két kutyája is van a családnak, így szinte biztos, hogy valaki majd leviszi sétálni a házi kedvencet. „Mire én este 9 körül hazaérek, esetleg még átnézzük az aznapi házi feladatokból valamit, hogy tudok-e még nekik segíteni, de ott már véget is ér a nap.”
Hajnalka azért aggódik egy kicsit, mert ha ez a helyzet fennmarad szeptembertől is, akkor gondban van, hogy fogja megtanítani írni, olvasni, számolni a legkisebb lányát. „Nem veszem igénybe az utolsó pillanatos ügyeletet. Összesen 5 főt fogadnak, és nagyon kérik a szülőket, hogy ne vigyék a gyereket. Macerás igazolni, hogy miért adnánk be őket, így nem is foglalkozunk vele.”
Morvay Kata. 51 éves.
Foglalkozás: marketing menedzser
Gyerekek száma: 2, a nagyobbik 20 éves, sérült, a kisebbik 9 éves, egészséges gyerek
„Nyolcórás munkám van. Mostanáig is home office-ban dolgoztam a koronavírus miatt, a férjem viszont bejár dolgozni, így napközben nincs segítségem. Itthon vagyok a két gyerekkel. A kicsinek lesz digitális oktatás, a nagyobbnál figyelni kell a tanulását, neki nincs digitális oktatása. Szegény sokat unatkozik, mivel napközben dolgoznom is kell.”
Kata nagyobb lánya oxigénhiánnyal született, középsúlyos értelmi sérültnek számít. Tud járni, valamennyire kommunikál is, de nem önálló. Sok alapvető tevékenységet nem tud elvégezni, például nem tud mosakodni, és nem öltözködik önállóan. „Ha odarakok elé valami apró feladatot, például, hogy válogasson szét színes dolgokat, akkor azt elvégzi, de mást nem nagyon. Önállóan nem kezdeményez semmit.”
Persze Kata is tervez, van elképzelése a hétköznapokról. „Reggeli ébredés után a kicsinek digitális oktatása van, a naggyal tervezek némi foglalkozást, és mesét is néz. Délelőtt dolgozom, délben kiviszem őket sétálni, majd ebédelünk, és utána van kis nyugalom, a nagylányom alszik kicsit. Délután a lecke megoldása következik, a nagy kicsit fut a futógépen, én ekkor tudok dolgozni egy keveset, majd este még visszaülök, hajnal 1-2-ig dolgozom. Reggel 6-7 között kelek fel. Hozzászoktam a kevés alváshoz, három-négy napig simán megy így egyhuzamban, aztán az ötödik napon kialszom magam, és utána megint kezdődik elölről.”
Ha nem lenne járvány, Katának be kéne járnia dolgozni, ekkor persze mindkét gyerek iskolába járna. „Az volt eddig a könnyebbség, hogy a sérült gyerekem is járhatott iskolába, tehát mindent könnyebben meg tudtunk oldani. A jelenlegi helyzetben a kedd és a csütörtök számít könnyebbnek, mivel ezeken a napokon korábban haza tud jönni a férjem. A többi nap túlélésre megy.”
Képünk illusztráció (Fotó: Getty Images)
Kata minden napra főz, mert a kisebbik gyermek tejallergiás, így tejmentesen étkeznek. Rendelni így szinte képtelenség. „Nem gondolom, hogy hős lennék, mivel van, akinek még rosszabb, mert ágyhoz kötött a gyermeke. A nagylányommal legalább ki tudunk menni sétálni.”
Kata azt mondja, hogy szerencsés, mert a gyerekei közt jó a kapcsolat: „A kicsi nagyon toleráns, és sokat is segít. Janka, a nagylányom pedig jól fogadja a kicsit. Néha kitalálja a kisebbik lányom, hogy megtanítja a nagyot olvasni, ilyenkor úgy látom, hogy tudnak örülni egymásnak. A maguk módján sokat is viccelődnek” – meséli Kata, és hozzáteszi, hogy próbál némi énidőre is szert tenni. – Online jógázom. Ilyenkor megmondom nekik, hogy ez most anya külön ideje, és hagyjanak kicsit elvonulni. Kertes házban lakunk, szeretek is kertészkedni. Már az is kikapcsol, ha kicsit foglalkozhatok a növényekkel.”
Kata elmondta azt is, hogy mivel szülei már nem élnek, külső segítségük sincsen. „A férjem szüleivel sem találkoztunk, mert nagyon idősek már. Szittert pedig úgysem találok a nagyra, úgyhogy elfogadtam, hogy nincs. Hiába lesz ügyelet, én nem veszem igénybe.”
Nagy Zsuzsa. 43 éves.
Foglalkozása: hivatásos katona (irodai munkában)
Gyermeke 5 éves
„Idén lesz 19 éve, hogy katona vagyok. Alapvetően irodai munkát végzek, de az éves fizikai felmérést, lövészetet és menetgyakorlatot nekünk is teljesíteni kell ugyanúgy, mint a terepen szolgáló katonáknak. Régen még járt a katonáknak szolgálati lakás, és a szolgálati idő is 25 év volt, de ezeket eltörölték. A hivatalos nyugdíjkorhatár most 65 év nekünk is, a mai törvények alapján 2 év korkedvezményem van. Most albérletben élünk. Annak idején még volt honvédségi bölcsi, ovi, és iskola is, de ma már nincs ilyen. Amikor pályaválasztás előtt álltam, az motivált, hogy majd biztos tető lesz a fejem felett, pont ezért akartam katona lenni. Tudtam, hogy anyukáméktól nem kapok lakást, és arra számítottam, ez így megoldódik, de sajnos addigra megszűnt ez a plusz a honvédségnél.”
Zsuzsa szerint egy kívülállónak nagyon más világ az, amiben dolgozik. Erős a hierarchikus rend, komoly szabályozottság van, sok kötöttséggel jár, de a honvédség így is biztos és kiszámítható megélhetést jelent. „Nálunk nem lesz home office, az előző karantén alatt sem volt. Dolgozni kell ugyanúgy, mint korábban: 8-tól fél 5-ig be kell járni, illetve van heti szolgálat, amikor három órán belül riasztható vagyok bármikor. Parancs függvényében bármit kérhetnek, ami lehet időtartamban és helyszínben is kiszámíthatatlan, így az országon belül akárhova kirendelhetnek. Az eskünél elfogadtam, hogy bármikor bárhova vezényelhető vagyok, ami lehet kül- vagy belföld is. Ezek alól a gyermek sem mentesít. A hivatalos GYED és GYES időszaka alatt nem, de utána már ez a fajta védettség megszűnt.”
Zsuzsa elmesélte, hogy nincsenek nagyszülők, gyerekével semmilyen külső segítségre nem számíthatunk. Az előző karantén alatt bébiszitterrel oldottuk meg a helyzetet, és éltünk a fizetési moratórium adta lehetőséggel. „Felfüggesztettük a kölcsönünk visszafizetését, és abból a pénzből fizettük a szittert, aki vigyázott a kislányunkra. Októbertől már újra fizetjük a kölcsönt, és mivel azt már újra felfüggeszteni nem lehet, ezért a szitter most nem megoldás. Úgy néz ki, hogy egy ovis csoporttárs anyukával oldjuk meg felváltva a gyerekvigyázást. Még nem tudom pontosan, hogyan lesz, de valószínű, hogy egy hetes váltásban leszünk egymás gyerekeivel.”
Zsuzsa és férje mindketten sokáig dolgoznak, ezért a gyermek szinte mindig utolsóként jön el az oviból. „A férjem sem mehet home office-ba, talán fizetés nélküli szabadságra, de akkor benne van a pakliban, hogy elveszíti a munkáját. Autóalkatrészeket szállít ki, amit nyilván nem lehet otthonról csinálni.”
Hosszú távra még nehezebb kigondolni, hogy hogyan oldanák meg az életüket, hisz a heti váltásra nem sokáig lesz lehetőségük, részben a katonai hivatás miatt. „Erre mondta az ovi igazgatónője, hogy ha bármi van, szóljak. A kerületben két ovi kinyit, de idegen oviba, idegen óvónőkhöz nem viszem a gyereket.”
(Egyes szereplők nevét a téma érzékenysége miatt a saját kérésükre megváltoztattuk.)
Néhány jó film és sorozat segíthet átvészelni a következő négy hetet:
- Kivarrt punk, buddhista szerzetes vagy OCD-s képzőművész főztjét kóstolnád inkább?
- Az igazán profi veszekedők tudnak csak olyat mondani, hogy az a húsodba marjon
- Egy ötgyerekes családanya, aki kis híján térdre kényszerítette az amerikai autóipart