Gyarmathy Éva: „Hiába van tehetségpont hálózat, nagyon nehéz helyet találni a tehetséges gyerekeknek”

A Tehetségfejlesztés – Lehetőségek kezdőknek és haladóknak című könyv nagy erőssége, hogy anyaként én is értem, amit Gyarmathy Éva ír benne a tehetséges gyerekekről, de közben szakembereknek is rengeteg hasznos információt tartalmaz. Gyarmathy Éva célja épp ez volt a könyv írása közben: „Afféle magasszintű ismeretterjesztő könyvet írtam, amely szülők számára is hasznos, de a szakemberek munkáját is segíti. Igyekszem mindig közérthetően írni, mert én is azt vallom, hogy mindenről lehet úgy beszélni, hogy akár egy ötéves gyerek is megértse. Nem attól tudományos és szakszerű egy munka, hogy érthetetlen, hanem attól, ha megalapozott és logikus a tartalma. Egyik nagyszerű élményem volt, amikor egy barátom, még egy korábbi könyvemmel kapcsolatban boldogan újságolta, hogy »te én ezt teljesen értem«, miközben szakemberek azt mondták, hogy a mindennapi munkájukban sokat segít nekik az a könyv.” A könyv kapcsán kérdeztem Gyarmathy Évát a tehetséges gyerekekről és a fejlesztési lehetőségekről.

Gyakran halljuk, hogy a tehetségnek ára van. Ez azt jelenti, hogy a tehetséges gyerekek valamilyen más területen lemaradnak általában?

Nem feltétlenül vannak lemaradásaik a tehetségeknek, de gyakori, hogy a szokásostól eltérő idegrendszeri működés zavarokat okoz. A tehetség deviancia, eltérés. A tipikus viselkedéstől, gondolkodástól különbözik, hiszen ha ugyanúgy járna el, mint mindenki más, ugyanoda jutna. A kiemelkedő fejlődésű tehetségeknél sokszor jelentkezik disszinkrónia, vagyis, a társas-érzelmi és fizikai képességek nem mindig fejlődnek a gondolkodási képességekkel egyforma szinten. Ezért az ilyen gyerekek esetében az elvárások néha túl magasak, máskor pedig túl alacsonyra értékeli a környezet a fejlettséget.

Különösen az átütő fejlődés és a kiemelkedően kreatív tehetség esetében szinte szabály, hogy idegrendszeri éretlenséggel jár. Mindezek jelzik, miért van szükség a tehetségfejlesztésben a komplex eljárásra. A tehetségvizsgálat sem a tehetség azonosítása, hanem a gyermek fejlődési profiljának, térképének megismerése, és az ehhez szükséges fejlesztő környezet kialakítása. Vagyis nem a tehetséges gyermeket azonosítjuk, hanem a tehetség fejlődésének megfelelő tehetséges környezetet keressük.

„A tehetségek gondozása szempontjából különösen kritikus kérdés a segítő technika, hiszen a régi kérdés felmerül: Mi a fontos, a képesség, a szorgalom vagy a teljesítmény? Ha bizonyos képességek hiányában ugyanazt vagy nagyobb teljesítményt érhet el valaki, mint a képességekkel bíró versenytársa, akkor mi az etikus, mi a követendő út? Mire készítsük fel a gyerekeket egy olyan világban, ahol tudás és képességek nélkül is lehet teljesítményt elérni?” – Gyarmathy Éva: Tehetségfejlesztés

A szülők hova fordulhatnak, ha szeretnének megfelelő tehetséggondozáshoz jutni a gyerekük számára?

A tehetséggondozásban a családé a legfontosabb szerep. A gyermek érdeklődését, igényeit, fejlődési sajátosságait figyelembe véve minél többféle lehetőséget kell biztosítani számára. Ehhez tartozhatnak olyan klubok, alapítványok, ahol nem is feltétlenül tehetségfejlesztéssel foglalkoznak, hanem a gyermek érdeklődési körének megfelelő tevékenységeket bizosítanak.

Mindenképpen komplex fejlesztést biztosító, a gyermek erősségeit és fejlesztendő területeit egyránt figyelembe vévő helyet kell találni. Ilyen például a budapesti Tehetségműhely Alapítvány vagy a Zöld Kakas Líceum Gyémánt Programja. Ezeken a helyeken alkotónapi programokat is biztosítanak. Az alkotó nap azt jelenti, hogy a hét egy napján a gyorsan fejlődő gyermek nem az oktatási intézményben van, hanem otthon egyénileg, vagy valamely programot adó helyen kisebb csoportokban a saját érdeklődésének és fejlettségének megfelelő tevékenységekkel foglalkozhat. Az alkotónapot az intézmény vezetője engedélyezheti. Általában elvárnak szakértői igazolást. Ehhez például a szakszolgálatoknál lehet vizsgálatot kérni, de a a legtöbb tehetségszakértő is felkészült az ilyen jellegű vizsgálat elvégézésre. Ha az oktatási intézményben van megfelelő szakértő, akkor ott is megoldható ez a vizsgálat.

„Az intelligencia szükséges, de nem elégséges feltétel a kreativitáshoz. Ha alkotni képes gyerekeket akarunk neveli, nem elég az intelligenciát növelni, hanem a személyiség fejlesztése, a bizonytalan helyzetek kezelésének képessége terén kell a gyerekek fejlődését előmozdítani. A kreatív folyamat maga is egy rendkívül bizonytalan helyzet, hiszen nem lehet tudni, hogy a lappangás fázisából megoldás születik-e, és ha igen, mikor. Az átlag feletti képességek mellett a bizonytalanság okozta feszültség elviselése szükséges az alkotó gondolkodáshoz.” – Gyarmathy Éva: Tehetségfejlesztés

Az iskolákban mennyire támogatják a tehetséges gyerekeket?

Bár nagyon sok szó esik a tehetséggondozásról, a gyakorlatban csak azok a tehetséges gyerekek kapnak valamilyen ellátást, akik a legszabályosabb iskolai tehetségek, vagyis az elvárásoknak megfelelően, illetve azokat meghaladóan tanulnak. Akik nem illenek be az oktatási rendszer igen merev teljesítményképébe, azoknak csak akkor jut támogatás, ha van a közelben valóban hozzáértő, jószemű pedagógus, tehetségszakértő. Minthogy a tehetségek legtöbbje nem szabályosan fejlődő, így a hivatalos tehetséggondozás lényegében az amúgy is szépen teljesítő gyerekekből él meg. Hiába van tehetségpont hálózat, nagyon nehéz helyet találni a tehetséges gyerekeknek.

Például ha nem úgy oldja meg a feladatot, ahogy a pedagógus elvárta, ha gyorsabban végez, és izeg-mozog, ha kijavítja a pedagógust. Sokan azt sem tudják elviselni, hogy vannak gyerekek, akik többet tudnak náluk. Pedig ez egyre gyakoribb lesz. A pedagógusoknak meg kell tanulniuk partnerként kapcsolódni a diákjaikhoz. Még a gyengébb képességű lusta gyermek is sok olyasmit tud, amit a pedagógus nem.

A pedagógusnak olyannak kell lennie, mint amilyen a sportedző. Az edzőnek sem kell olyan gyorsan futnia, úsznia, stb, mint a sportolója, hanem azt kell tudnia, hogy mitől tud majd a sportoló gyorsabban futni, úszni, stb. Azok az iskolák, ahol az iskola vezetése nyitott gondolkodású, szakmailag felkészült és rugalmas, ott jó helye lehet a tehetséges gyerekeknek, de ez mostanában elég ritka. Inkább egy-egy kiváló pedagógust szoktunk keresni, és ott megtalálja a helyét a szokásostól eltérő fejlődésű gyermek.

„Két dolog van, amit nem akarok elviselni és tétlenül nézni: az értékek pusztulása és a szenvedés. Amikor pedig egy tehetséges kisgyerek fejlődését a környezet akadályozza, egyrészt értékekeket pusztít, másrészt iszonyú szenvedéseket okoz. A tehetséges gyerek számára kínzás, ha a szokásos eljárásoknak teszik ki, és a szokásos viselkedést kell produkálnia, amikor ő csak legfeljebb küllemében szokásos, minden másban eltér.” – Gyarmathy Éva: Tehetségfejlesztés

Szokták mondani, hogy minden gyerek tehetséges, csak a megfelelő eszközökkel elő kell hozni belőle a tehetségét. Ez valóban így van?

Nem bizonyítható, hogy mindenki tehetséges. A tehetségnek ráadásul van egy ritkaság kritériuma. Maga a „tehetség” fogalom is értelmét vesztené, ha azt mondjuk, hogy mindenki tehetséges, mert akkor senki nem tehetséges. Azt viszont bizton lehet állítani, hogy mindenkire úgy kell nézni, hogy tehetség lehet, hiszen nem tudjuk megállapítani kisgyerekkorban, hogy ki milyen irányban fog fejlődni.

Igen sok meghatározó alkotó még tizenévesen sem mutatott sok reményt. Charles Darwint léha, lassú gondolkodású fiatalembernek tartották, aki csak bámészkodik. Kicsit olyan lehetett, mint egy figyelemzavarral küzdő gyermek. Viszont ők azok, akik olyasmit is észrevesznek, amit más nem. A zeneszerzők feléről írják le a figyelemzavart. A későn érőkhöz tartozik Szentgyörgyi Albert, akinek nehezen ment az olvasás, és nagyon rossz tanuló volt. A család is lemondott már róla, mígnem az érettségi előtt rá nem jött, hogy orvos akar lenni. Innen pedig már történelem az élete. Vannak többen is Nobel-díjas kutatók, akiknek papírja van a diszlexiáról: Carol Greider 2009-ben, Jacques Dubois 2017-ben kapott Nobel-díjat természettudományos eredményeiért.

A megfelelő fejlődési környezet mindenkinek jár, és ha egy gyermek többet akar tanulni, fejlődni, mint a társai, akkor ezt a lehetőséget is meg kell adni. Hogy tehetség akar-e lenni, az pedig majd elválik tizenéves korban, amikor az első igazi alkotások megszülethetnek. A tehetség persze nemcsak a Nobel-díjasokból áll, hanem mindazokból, akik a mások által akár nem is észlelt problémákat észlelni és megoldani képesek.

A tehetség fejlődéséhez szabad teret kell adni. Ilyen szempontból például egy járványhelyzet is lehet valamire jó. Az egyik elsőosztályos kisfiú, aki kiemelkedő tehetség volt, csak azért nem ment rögtön második osztályba, mert amellett, hogy egy kicsit be kell szokni az iskolai életbe, egy enyhe diszgráfia hajlama is volt. Kiváló tanítója és kedves osztálytársai voltak, így jól érezte magát, mégis, ingerszegény környezetben kellett lennie nap mint nap. A járványhelyzet miatt azonban otthon szabadon fejlődhetett, és annyira felszabadult a mindennapi iskolai létből, hogy kémia terén átütő szintet ért el. Akár le is tudna érettségizni a többi tantárgyból is, de kémiából már egyetemi oktató foglalkozik vele. A COVID-19 sok tehetséges kisgyereknek segített, hogy önállóan fejlődhessen.

„Az extrém fejlődésű kisgyerekekek és zsenipalánták nagy veszélyben vannak, mert már maga a tehetség is deviancia, az ilyen szokásostól jelentőségen eltérő fejlődéssel és tulajdonságokkal együtt pedig már alig illeszthetőek a tipikus fejlődésre készült környezetbe. Ezért az ilyen mértékben rendkívüli képességekkel rendelkező gyerekek könnyen elveszhetnek, ha a különlegesek irányában nincsen fogadókészség egy társadalomban. A tehetség, ahogyan már többször hangsúlyoztam, a környezettel interakcióban fejlődik.” – Gyarmathy Éva: Tehetségfejlesztés

Tehetséges gyerekek:

• „Szia, Kristóf vagyok. Tudod, mennyi háromezerszer háromezer?”
• A nyolcéves magyar fiú, aki alig bírja felemelni a hangszerét, de csodásan játszik rajta
• Másfél évesen olvasott, még ovis, de imádja a matekot