A nyolcéves magyar fiú, aki alig bírja felemelni a hangszerét, de csodásan játszik rajta

Ónodi András Máté első kedvenc játéka egy kis gitár volt. Még javában cumi volt a szájában, de a kisfiú már előszeretettel mímelte a hangszerrel a kezében, hogy gitározik, ha meghallotta a kedvenc metáldalait.

„Már akkor láttuk rajta, hogy jó ritmusérzéke van” – meséli nevetve a srác édesapja, Ónodi Árpád, aki ránézésre a klasszikus rockerek mintapéldánya: hosszú hajú, farmeres, bőrkabátos fazon, akit sűrűn lehet elcsípni egy menő chopper nyergében. A férfi ráadásul egy kiskunfélegyházi zenés klub, a Rocktár tulajdonosa, szóval minden afelé mutatott, hogy a kisfiából is rocker lesz.

„Máté nagyon kicsi kora óta jár velem a Rocktárba, ott hamar megismerkedett a dobbal és a gitárral – folytatja Árpád. – Azt hittem, hogy ebbe az irányba is megy majd el. Fülvédővel a fején bevittem a koncertekre, és nagyon szerette, az autóban máig metál cédéket hallgatunk.”

Megvillan a tehetség

A helyzet akkor változott meg, amikor a Rocktárba elkezdtek táncházakat is szervezni. Árpi és Máté ezeken az eseményeken is sűrűn megfordultak, és látszott, hogy a kis srác imádja felfedezni az új világot, sokszor például maga is beállt táncolni. Először 2017 nyarán, a Széljáró Balladás nevű félegyházi folk-jazz banda koncertjén látott tekerőlantot, amit a betyárdalokat modern zenei köntösbe öltöztető banda frontembere, Vas László használt, és már ott ki is nézte magának a hangszert. Amikor azt kérdezem, miért éppen erre esett a választása, csak annyit mond: „mert olyan különleges volt, soha nem láttam még ilyet”.

Másfél évesen olvasott, még ovis, de imádja a matekot – tehetséges gyerek a családban

Tanulni mindenesetre csak kicsit később, a Pattanj Palkó művészeti táborban kezdett, ahol a népi hangszerekkel, a néptánccal és a kézműveskedéssel ismerkedhetnek a gyerekek. Máté akkor Vas László irányítása alatt, két másik gyerek társaságában próbálta ki a tekerőlantot, és azonnal beleszeretett. Vas egyébként jellemzően csak játszik a tekerőlanton, oktatni nem szokott, de mivel látta Mátén, hogy mennyire tehetséges, úgy érezte, vétek lenne veszni hagyni. És ebben a döntésében még az sem akadályozhatta meg, hogy amúgy tízéves kor előtt nem szoktak a gyerekek tekerőlantozni tanulni.

Ónodi András Máté és apukája, Árpád

Árpád szerint a tekerőlant azért jelent nagy kihívást egy kisgyereknek, mert bonyolult rajta játszani – teljesen mást csinál a bal kéz, mint a jobb –, és nem is gyártanak belőle gyerekméretet. Mátékának össze kell görnyednie, és rá kell hajolnia, hogy átérje, szokták is mondani nekik az öreg tekerősök, hogy majd „kinövi”.

Az egyszemélyes zenekar

Amikor arról érdeklődöm, volt-e a családban előzménye Máté népzenei érdeklődésének, Árpád vagy a felesége, Izabella kötődött-e ehhez a színtérhez, megtudom, hogy szó sem volt ilyesmiről, ők is a kisfiukkal együtt, a klubjukban tartott táncházaknak köszönhetően kezdtek megismerkedni és megbarátkozni a műfajjal. Amikor viszont Máté elkezdett játszani a tekerőlanton, ők is biztatták, hogy folytassa.

Kelengyebál, 2018

A tekerőlant mellett szólt az is, hogy ez egy többszólamú szólóhangszer, egyedül is színpadra lehet állni vele. Bár Máté basszusgitáron is tanul a szolfézs miatt, ilyen korban még szempont az is, hogy egyedül is érvényesülni tudjon. „Nyolcévesen mégis milyen bandában basszusgitározzon?” – teszi fel a logikus kérdést az édesapa.

A tekerőlant egyébként pont azért terjedt el annyira az Alföldön, mert egy személy is meg tudta csinálni vele a lakodalmakat és a táncházakat, nem kellett egy teljes zenekart fizetni. Ha spórolni akartak, a tekerőst vagy a dudást hívták.

Árpád úgy gondolja, hogy a tekerőlant egyfajta misszió is számukra, így Máté fellépései kapcsán mindig szervez egy rövid hangszerbemutatót is a közönség soraiban lévő gyerekeknek. Ilyenkor együtt mutatják be a klasszikus, háromhúros dél-alföldi tekerőt, amelynek kimondottan markáns, erős hangja van, szemben a reneszánsz rendszerű, négyhúros francia rokonával. Ez utóbbit még elsősorban klasszikus zenekarokban és nem szólóhangszerként használták.

A turnézó nyolcéves

Máté nagyon gyorsan halad, másfél év alatt háromévnyi kottát „megzabált”, és alig fél évvel azután, hogy tanulni kezdett a hangszeren, már fellépése volt. Mára közel harminc előadáson van túl – ezekre elsősorban népzenei fesztiválokon, önkormányzati rendezvényeken került sor –, és a mostani nyara is sűrűnek tűnik. „Körülbelül 18-20 perces műsora van, jelenleg 18 dallal. Úgy lett felépítve, hogy folyamatosan emelkedik a fellépés hangulata: lassabb csárdásokkal indul, utána átlép a menetelős tempójú katonadalokra, végül pedig átmegy az ugrósokba, azok már kifejezetten gyorsak.”

Bár a tempó feszítettnek tűnik, Árpád és Iza figyelnek rá, hogy közben Máté gyerek maradhasson. „Sosem terheljük le annyira a gyakorlással és a fellépésekkel, hogy elmenjen tőle a kedve” – mondja az apa.

„A valóban tehetséges emberek sokszor furcsák, összeférhetetlenek”

Amikor Mátét kérdezem arról, melyik volt az eddigi kedvenc fellépése, kapásból rávágja, hogy „az összes, ahol nem voltam székely ruhában, mert az elég gyatra”, az apja pedig hangosan felnevet.

Aztán elmeséli, hogy van Máténak egy Kézdivásárhelyen készült székely népviselete, de mivel a ruha elég vastag és meleg, nem igazán szereti.

A Hangok a szomszédból című zenés esten

„Most varratunk majd egy vékonyabb anyagú dél-alföldi utánzatot, hogy nyáron kényelmesebb legyen neki. Mondjuk Máté nagyon érzékeny: ha valami fél százalékkal eltér a szokványostól, az neki már nagyon kényelmetlen. De pont azért jó, hogy ilyen gyakran fellép, mert legalább kimozdul a komfortzónájából.”

A menedzser apuka

Árpád ma már nemcsak apukaként funkcionál, hanem a kisfia menedzsereként is: ő szervezi neki az összes fellépését.

Aki zenével foglalkozik, tudja, hogy nem elég csak csinálni: ki kell taposni az utat, hogy eljusson az emberekhez, és ez az én dolgom. Azért vagyok Mátéka menedzsere, hogy meglegyen a sikerélmény, és meglegyen a motiváció. Ez az ő útja. Abból is látszik, mennyire szereti, hogy basszusgitározni is tanul, de ott nem szokta észrevenni, ha elfelejt elmenni az órára. Szerencsénk van, hogy ilyen fiatalon belefogott ebbe: most nyolcéves, hivatalosan két év múlva kezdhetné csak, szóval jelenleg még köröket ver a konkurenciára.

„Sosem terheljük le annyira a gyakorlással és a fellépésekkel, hogy elmenjen tőle a kedve”

A közönség a fellépések hatására kezdi megismerni Máté munkásságát, ezért egyre több helyre hívják. Tavaly még inkább városi rendezvényeken játszott, most már inkább szakmai eseményeken, például tekerősfesztiválon és néptánctalálkozókon. Az egyik legújabb fejlemény pedig, hogy a kis srác nemrég együtt léphetett fel az ország legismertebb tekerősével, a Fölszállott a páva című műsorból ismert Patonai Bátorral Kiskunfélegyházán.