„Ha szegény vagy, ne vállalj gyereket!“ – Csak az anyagiakon múlik a gyerekvállalás?

Nagyon sarkos véleményt fogalmazott meg egy nagy követőtáborral rendelkező ember a minap egy közösségi oldalon a gyerekvállalással kapcsolatban: „Ha szegény vagy, ne vállalj gyereket!” És ki is fejtette hosszan, hogy miért nem helyes szerinte, hogy elégséges pénz nélkül nevelnek az emberek gyereket, hiszen a pénz az egyetlen, amivel jólétben, nélkülözéstől mentesen lehet felnevelni a gyerekeket. Szerinte ne szüljön az, akinek „kint van a segge a gatyából” és minek szaporodik valaki, ha nem tudja pénzzel kitömni a gyereket felnőttkorában. És persze azért nincs pénze valakinek, mert lusta dolgozni, szóval a szegény családok minden esetben a szülők lustasága miatt kerültek nehéz helyzetbe – tette még hozzá a gondolatmenethez a szaporodás internetes szakértője. A kissé kirekesztő véleményre reagál most egy felnőtt férfi, akinek a fentiek alapján nem is szabadott volna megszületnie, mert szegények voltak a szülei.

„A templom egere hozzánk képest úr volt”

Amikor András meghallotta az internetes véleményvezér gondolatait a gyerekvállalás és szegénység viszonyáról, nagyot kacagott. Pedig igazából vérig is sértődhetett volna, mert a szüleinek nem volt egyáltalán pénze, sőt, munkája sem igazán, amikor Andrást vállalták. „Annyira nem volt pénzünk, hogy a templom egere hozzánk képest úr volt. A napi kaja kérdéses volt az asztalon, amikor pici voltam. Nálunk az egész úgy kezdődött, hogy megszülettem váratlanul, mondhatjuk, hogy becsúsztam, amikor anyámék még egyetemisták voltak. A nagyszülők nem éltek egyik oldalon sem, egy szál magukban kellett helytállniuk és nem akarták abbahagyni a születésem miatt az egyetemet, ami teljesen érthető, hiszen a későbbiekben a diplomájuk segített nekik eltartani a gyerekeket.

A kollégiumban sok segítséget kaptak a barátaiktól, és persze dolgoztak is az egyetem mellett, amennyire volt lehetőségük a tanulással együtt. Ahogy mesélték, annyira jó fej és támogató közeg alakult ki a kollégiumban, hogy nemcsak megengedte a vezetés, hogy babával ottmaradjanak és hárman lakjunk tovább egy kollégiumi szobában, de aki jött otthonról vissza a kollégiumba nagy kajapakkal, az biztos, hogy adott anyáméknak az ételből.

Kétéves voltam, amikor lediplomáztak a szüleim és elkezdtek dolgozni, amiből egy saját albérletre is futotta aztán. A gazdagság persze nem köszöntött be egy csapásra az életünkbe, a szüleim mégis voltak annyira bátrak, hogy még két gyereket vállaltak mellettem, ráadásul őket már tudatosan tervezték annak ellenére, hogy nem voltak tele pénzzel. És milyen jól tették, hogy vállalták a testvéreimet, üres lenne az életem nélkülük felnőttkoromra.”

„Nem lettem sérült attól, hogy szegények voltunk”

Ahogy András meséli a gyerekkori történeteket, úgy kirajzolódik előttünk egy boldog gyerek képe, aki ugyan nem kapott meg szíre-szóra minden játékot, mint mondjuk az ovis társai, cserébe viszont élményekkel és nevetéssel ajándékozták meg a szülei, amihez persze az kellett leginkább, hogy a szülők ne keseredjenek meg a pénzszűke miatt, ami sok családban nem sikerül (teljesen érthető módon). András azonban nem emlékszik arra, hogy hiányérzete lett volna az anyagi nehézségek miatt: „Egyáltalán nem éltem meg tragédiaként, hogy nincs pénzünk és emiatt nem mindent kaphattam meg, amit csak akartam. Egy nagy kaland volt a gyerekkorom, apámék kreatív, ingyenes programokat találtak ki és nagyon tudtak kacagni.

Nem lettem sérült attól, hogy szegények voltunk, legalábbis, ha sérült a lelkem, az biztos nem a pénztelenség miatt van. De amúgy nem érzem, hogy bármiben hátránnyal indultam volna csak emiatt, most, felnőttkoromban pedig abszolút megtaláltam a helyem és a gyerekeim már anyagi biztonságban nőnek fel. Gazdag ugyan nem vagyok, de nem kell azon gondolkodni, hogy az áramszámlát fizessem ki vagy kenyeret vegyek a héten. Úgyhogy szerintem az én példám egyértelműen mutatja egyrészt azt, hogy az általánosítás nem igazán okos dolog, másrészt pedig azt, hogy a boldog gyerekkor, vagy a kiegyensúlyozott családi élet nem feltétlenül csak és kizárólag a pénzen múlik. Tény, hogy sok aggódást és vitát megelőzhet az anyagi biztonság, ezt nem vitatom, valóban nagy szükség van pénzre a gyerekneveléshez, de nem ez az elsődleges szempont, amikor valaki gyereket vállal.”

Nem a pénztől leszel jó szülő

András csupán egyetlen példa a kismillió közül, akiknek az élete teljesen rendben van úgy, hogy nem tökéletes anyagi biztonságban nőttek fel. Gyakran előfordul a valóságban az is, hogy bár az anyagiak rendben vannak a gyerekek születésekor, de az egyik szülő egészségügyi problémái, vagy egy munka elvesztése olyan fordulatot hoz a család életében, hogy egy ideig sokkal kevesebb pénzből kell megélniük. Az általánosítás tehát megint nem állja meg a helyét, nincs két egyforma életút és család, ahogy a motiváció is mindenkinél más a gyerekvállalásra, a „szegények ne szaporodjanak” vélemény pedig egyszerűen butaság.

Ha a teljes, örök és megkérdőjelezhetetlen anyagi biztonságra várnánk, akkor nagyjából senki sem szülne egy gyereket sem. Nincs biztonság és állandóság az élet egyetlen területén sem, hogyan lehetne a gyerekvállalás kérdését rátolni az anyagi helyzetre, ami szinte a legváltozékonyabb – a kilókon kívül – egy ember életében. Aki ma gazdag, holnapra simán elszegényedhet, annyi körülmény, tényező és ember befolyásolja a havi bevételünket. Csak a saját anyaságom 16,5 éve alatt olyan anyagi hullámvasutat tapasztaltam meg, hogy ha ez határozta volna meg a gyerekvállalási kedvemet, sosem lett volna gyerekem. Az egyetlen állandó az életünkben a folyamatos változás, de szerencsére az ember rugalmas, szülőként pedig bármit megtesz azért, hogy a gyerekeinek mindent megadjon, ami erejéből telik, legyen szó pénzről vagy akár érzelmekről. Ha pedig egy szülő minden tőle telhetőt megtesz a gyerekéért, akkor mindegy, mennyire gazdag vagy szegény, annak a gyereknek jó lesz gyerekkora.

A gyereknevelés szépségei:

• Zsarnokokat nevelünk, mert félünk a gyerekeinktől?
• Nincs tökéletes hely a gyereknevelésre, de van, ahol jobb szülőnek lenni
• Tanulj a sorozatokból gyereknevelést!