Alphonse Bertillon 1853. április 24-én született és már egészen kicsi korától látszott rajta, hogy szereti a precizitást.
Noha édesapja orvos volt, ő más pályát választott. Egy rövid időt töltött a katonaságban, majd 26 évesen beállt a párizsi rendőrséghez leltárosnak, az ott tapasztalt káosz azonban mélységesen felháborította. Többek között ez indította el azon az úton, amely az addigi bűnüldözés forradalmasításához vezetett.
Alphonse Bertillont felháborította a káosz, amivel a párizsi rendőrségnél találkozott (Kép: Wikimedia Commons)
Leltárosként a napi feladatai közé tartozott többek közt, hogy apró lapokra jegyzetelje le az aznap elfogott terheltek megjelenéséről szóló beszámolókat. Hamar rájött azonban, hogy ennek semmi értelme, mivel a teljesen esetleges jellemzések alkalmatlanok arra, hogy valóban be lehessen azonosítani, és vissza lehessen keresni általuk a bűnözőket, márpedig fontos lett volna, mert a rendőrségnek hatalmas gondot okozott ebben az időben a bűnismétlés jelensége. Nem tudták ugyanis korábbi esetekhez kapcsolni a többszörös bűnelkövetőket, ami egyúttal azt is jelentette, hogy a bíróság sem tudta kiszabni rájuk az egyébként megérdemelt súlyosabb büntetéseket. (A sorozatgyilkos fogalma ekkor még nem is létezett).
A Bertillon-módszer számos országban forradalmasította a bűnüldözési nyilvántartást (Kép: Wikimedia Commons/Library of Congress)
Bertillon eltökélte, hogy megoldja a problémát. Kidolgozta ezért az első tudományos rendszert a bűnözők azonosítására. Ennek az volt az alapja, hogy minden terhelt esetén rögzíteni kellett az ugyanazon testi adottságokra vonatkozó adatokat az illető hajszíne, szeme színe és bőrszíne mellett. Fel kellett jegyezni továbbá minden egyedi jellegzetességét az illetőnek a tetoválásoktól, az anyajegyeken át a testi hibákig. Végül Bertillon készített két fényképet az adott bűnözőről, egyet szemből, egyet pedig profilból. Azért fotózta le alanyait oldalról is, mert az ujjlenyomat-vétel előtti korban a fül formája egyedi azonosítóként is szolgálhatott.
A rendőrőrsökön a különböző testrészek jellemzéséhez segítséget nyújtó táblázatokat helyeztek el (Kép: The Metropolitan Museum of Art)
A bertillonage-ként ismertté vált rendszert 1882-ben dolgozta ki és kapott három hónapot a feletteseitől, hogy bebizonyítsa, áttörést hozhat a bűnüldözés terén. Nem okozott csalódást. Hamarosan ugyanis nyakon csíptek betörés közben egy férfit, akiről Bertillon bebizonyította, noha álnevet használt, ugyanaz az ember, akit röviddel előtte rablás miatt fogtak el. 1884-ben a Bertillon-féle rendszernek köszönhetően egy év alatt már 241 visszaeső bűnözőt azonosítottak be. Nem csoda hát, hogy a helyi rendőrség után a központi rendőrség is átvette az új szisztémát és hamarosan a legtöbb fejlett ország is követte a párizsi mintát. Érdekesség, hogy Bertillon a nyilvántartási fénykép készítését saját családtagjain is előszeretettel gyakorolta. Így például többek közt testvérének kisfián, Françoison, akiről szinte évente készült ilyen képpár.
A francia rendőr saját családtagjain is gyakorolta a nyilvántartási képek készítését. Itt például unokaöccsén, François-n
Párizs az 1890-es években számos esetben volt anarchista merényletek helyszíne. Alphonse Bertillonnak egyik legnagyobb sikere az volt, hogy az általa felállított rendszernek köszönhetően 1892 márciusában beazonosították és letartóztatták a Ravachol névre hallgató robbantót. A férfit guillotine általi halálra ítélte a bíróság, majd 1892. július 11-én kivégezték.
Az új bűnüldözési rendszerrel sikerült azonosítani és letartóztatni a francia anarchista robbantót, Ravacholt (Kép: Metropolitan Museum of Art)
Idővel a Bertillon-rendszer helyét átvette a jóval könnyebben alkalmazható és biztosabb ujjlenyomat alapú azonosítás, de a nyilvántartási fotók készítése, illetve a terheltek testi jellegzetességeinek aprólékos nyilvántartásba vétele a bűnüldözési gyakorlat része a mai napig.