“Kétszer játszottad el a bizalmam, a harmadikat nem várom meg”

– olvasónk, nevezzük Imrének, az idősebb korosztályhoz tartozik, és külön nagy öröm számunkra, hogy férfiként írt az érzelmeiről, a szerelmi életéről. A szakítás és újrakezdés minden életkorban nehéz, és van, hogy van értelme folytatni, ez kétségtelen. Olvasónk a levélben bizalomvesztésről ír, ami megnehezítheti bármiféle folytatást. Ha neked is van olyan mondanivalód, ami kikívánkozik belőled a párkapcsolatoddal kapcsolatban, ha a szexuális életed problémás, ha a randizással kapcsolatos tapasztalataidat osztanád meg, ha szeretnél konkrét segítséget kérni, akkor Sereg Tímea párkapcsolati mediátor és szexológus tanácsadó várja a leveled a timea.sereg@centralmediacsoport.hu e-mail-címre.

A bizalom eljátszása végleges búcsút is jelenthet

Egy férfi fájdalmas vallomását láthatjuk az olvasói levélben, aki megbánta, hogy elveszített valakit, aki nagyon fontos számára. Olvasható, hogy a bizalomvesztés miatt lett vége, a szeretett nő úgy döntött, hogy nem várja meg a harmadik olyan esetet, amikor csalódnia kell. Ez jellemzően a megcsalásos eseteknél lehet ennyire számszerű, de ez konkrétan nem derül ki a levélből. Bármi is okozta a bizalomvesztést, fontos megérteni, hogy amikor felnőttként egy intim szerelmi kapcsolatban eljátsszuk valaki bizalmát, az csak nagyon sok munkával és kitartással építhető újra.

A bizalom olyan titkos összetevője minden szerelmi kapcsolatnak, ami ideális esetben a családból érkezik, biztonságos, és ami azt jelenti, hogy bennünk van az érzés, hogy akik közel állnak hozzánk, feltétel nélkül elfogadnak és szeretnek. Számíthatunk rájuk. Azonban számos férfi és nő sérült meg gyerekkorában a családban, így megtanulta, hogy nem kifizetődő bízni a szülőkben. Felnőttként számukra igen nehéz lesz megbízni a szerelmi kapcsolataikban, csakis tudatossággal és empátiával lehet ezt igazán jól kezelni.

Azoknál, akik gyerekként nem biztonságosan, hanem bizonytalanul kötődtek a szülőkhöz, felnőttként is hasonlóan fognak kötődni a szerelmeikhez. Ez pedig magában hordozhatja azt is, hogy az intimitás kerülésére valaki újabb és újabb kalandokat keres, hiába a szerelmi kapcsolat. Ha pedig ezek kiderülnek, akkor elveszhet a szerelem, ami kudarcélmény. Minél több ilyen élményt zsebelünk be, annál nehezebb lesz elhinni, hogy szerethetők vagyunk.

Nehéz lehet bízni a másikban, ha már megtörtént a bizalomvesztés, és valahol a bizalommal együtt a saját magunkba vetett hit, az önbizalom is megsérül. Ha két ember úgy dönt, hogy a nehézségek ellenére folytatják, akkor mindkettejüknek el kell azt fogadni, hogy a múltat már nem lehet megváltoztatni. Ha a kapcsolat megtartása mindkét fél számára ad valamiféle nyereséget (érzelmi értelemben véve), akkor lehet még közös jövő. 

A folytatásnak az is feltétele, hogy a megcsalt fél nem hánytorgatja fel a múltat állandóan, nem büntet, és ő is képes szembenézni azzal, hogy milyen folyamatok vezettek a bizalom eljátszásáig. Ha passzívan is, de van benne szerepe a megcsalt félnek is, így nemcsak a sérelemmel, hanem önmagával is muszáj szembenéznie. Előfordul, hogy valaki úgy dönt, nem szeretné folytatni azt a viszonyt, ami már nem ad neki pozitív érzést. Ez a legfőbb kérdés olvasónk számára: mit gondol, a barátnője valaha boldog tudna lenni a folytatásban? Lehetséges, hogy erre a nem a válasz.

Bármilyen fájó is, el kell engedni azt, aki nagyon menni szeretne, hiszen boldoggá őt már nem fogja tenni ez a kapcsolat. Olvasónkkal is valami hasonló történhet, ha úgy látja, nincs már remény. Szükséges megértenie, hogy e-mailekkel nem fogja tudni visszakapni, de randikkal, virágcsokrokkal sem, hiszen lehetséges, hogy már nem tenné őt boldoggá olvasónk.