Törvénysértés 65 év fölött: egyre több az időskorú bűnöző

Ugyan még nem gyűrűzött be az „időskori bűnözési hullám”, de – Európa nagy részéhez hasonlóan – Magyarországon is folyamatosan nő a 65 év feletti bűnelkövetők száma. A legtöbb esetben az idős állampolgárok közlekedési szabálysértéseket követnek el, míg a garázdaság a második, a vagyon elleni bűncselekmények pedig a harmadik helyen állnak a bűnügyi nyilvántartások szerint. Az esetek többségében az elkövető büntetlen előéletű, és tette egyértelműen összefügg egészségének romlásával. Amennyiben a szociális és időskorú ellátási rendszer nem zárkózik fel az elöregedő társadalom jelentette kihívásokhoz, a büntetés-végrehajtásnak kell felkészülni arra, hogy a börtönökben is egyre több lesz a nyugdíjas korú elítélt – derült ki az Országos Kriminológiai Intézet kutatásából.

Ritkán vizsgált, de egyre fontosabb terület

Ritter Ildikó, a kutatás vezetője az nlc-nek elmondta, a bűncselekmények és a bűnözés kapcsolatának vizsgálata a kriminológiának egyik alappillére, a fókusz azonban a legtöbbször a fiatalkorúakon, illetve a fiatalkorból felnőttkorba lépőkön van, aminek az az oka, hogy a legtöbb bűnelkövető kora 20 és 35 év közé esik. A szakirodalomban az időskorúak általában az áldozatokra fókuszáló vizsgálatokban jelennek meg, ez azonban a jövőben várhatóan változik majd.

A kutatást két korábbi tanulmány eredményei indokolták:

• Az egyik azt nézte meg, hogy hogyan változott Magyarországon azoknak a büntetőeljárásoknak a száma, amelyek olyan sofőrök ellen indultak, akik valamilyen pszichoaktív szer hatása alatt ültek be a volán mögé. Mint kiderült, az ilyen esetek száma tíz év alatt majdnem ötszörösére nőtt Magyarországon, és az elkövetők döntő többsége 65 éven felüli volt.
• A másik azt vizsgálta, hogy hogyan működik a gyakorlatban Magyarországon a végleges hatályú járművezetéstől való eltiltás jogintézménye. Ebből szintén az derült ki, hogy nagyon sok esetben időskorúakat sújtanak ezzel a büntetéssel, és gyakran olyanokat, akiknek egészségügyi problémáik miatt már régen nem is szabadott volna vezetniük.

Ritter Ildikó ezek alapján gondolta úgy, hogy érdemes megnézi a 65 év felettiek arányát valamennyi bűncselekménytípus esetén. Ehhez megvizsgálta a népességstatisztikai, társadalomstatisztikai, egészségügyi statisztikai és kriminálstatisztikai adatokat, valamint áttanulmányozott a magyar társadalomra nézve reprezentatív módon összeválogatott 500 bűnügyi aktát, amelyek esetén az elkövető 65 év feletti volt. A kutatás eredményei két részletben jelentek meg az Ügyészek Lapjában Öregember nem vénember címmel.

Kulturális különbségek

Mielőtt a kutatás eredményeit részletezte volna, a kutató rámutatott, hogy társadalmanként nagyon eltérő trendeket látunk az időskori bűnözéssel kapcsolatban. Japánban például – ahol világszerte a legidősebb a társadalom és minden negyedik ember 65 év feletti – nagyon magas a 65 év felettiek körében a bűnelkövetők száma, és az érintettek rendszerint kisebb súlyú bűncselekmények miatt kerülnek a joghatóság elé, illetve börtönbe.

Az időskorúak által végrehajtott kisebb súlyú bűncselekmények száma annyira megnőtt az elmúlt években, hogy már külön szó is létezik a jelenségre: szürke bűnözés. A hírek szerint 2019-ben például, annak ellenére, hogy 17 éves rekordra csökkent az ázsiai országban a bűnözés mértéke, jelentősen megugrott az idősek, jelentős részben özvegyasszonyok által elkövetett bűncselekmények száma. A hivatalos statisztikák szerint az adott évben a lopások 70 százalékát nyugdíjasok követték el. 

A szintén elöregedő társadalommal rendelkező Dél-Koreában is azt látni, hogy sok a 65 év feletti bűnelkövető, de itt a legtöbbször a szegénység és nélkülözés áll a háttérben. A Korea Herald 2019-ben arról számolt be, hogy a növekvő számú időskorú elkövető nem új keletű jelenség, hanem egy több mint egy évtizede jelenlevő trend része. 2013 és 2017 között – noha a bűncselekmények száma országos szinten csökkent – az idős koreaiak által elkövetett súlyos bűncselekmények száma 70 százalékkal nőtt. 

De mi a helyzet hazánkban? Magyarországon – hasonlóan Európa nagy részéhez – így alakul az idősek bűnelkövetési toplistája: 

1. Toronymagasan a közlekedési szabálysértések (ittas járművezetés, közúti baleset okozása) terén látunk a legnagyobb számban időskorúakat. Ez tette ki a mintába bekerült esetek 48,9 százalékát.
2. Ezt követik jócskán lemaradva az erőszakos bűncselekmények (24,6 százalék). Ide tartozik az emberölés, a testi sértés, a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak, a kapcsolati erőszak, a szexuális bűncselekmény, az állatkínzás, a rablás, a kifosztás, az önbíráskodás, a rongálás, a garázdaság, a magánlaksértés és a zaklatás.
3. Harmadik helyen szerepelnek a jövedelemszerző cselekmények (19,7 százalék).

Az időskorú elkövetőkön belül a legtöbben 65 és 75 közöttiek voltak, bár 21 esetben a terhelt már a 80-at is betöltötte. A mintában szereplő legidősebb ember egy 88 éves férfi volt, akit a rendőr igazoltatott, miután feltűnt neki, hogy veszélyesen közlekedik az illető. Kiderült, hogy a vezető ittas. Korábban a férfi 30 éven át volt sofőr, és soha nem került összetűzésbe a törvénnyel. Később a vezetési alkalmassági vizsgán nem ment át, így bevonták a jogosítványát.

Egyre veszélyesebb sofőrök

A járművezetési képességek az életkor előrehaladtával többségében hátrányosan változnak. Ugyanakkor az, hogy ki mikor éri el azt a határt, amikor járművet vezetve már veszélyt jelenthet a közlekedőkre, az egyéntől és nem minden esetben kortól függő. Nagyon nagy szerepet játszik az időskori bűnelkövetésben a megromlott egészségi, mentális állapot, de gyakran nem ez az egyetlen tényező. Az idősek által okozott közlekedési balesetek esetén gyakran alkoholt és/vagy (a mintában vizsgált esetek 59,3 százalékában) nyugtatókat is fogyasztottak az elkövetők – hívta fel a figyelmet a szakember. Ritter Ildikó kihangsúlyozta,

Ezek ugyanis – mint az a betegtájékoztatókban is szerepel – jelentősen csökkenthetik a figyelemkoncentrációt, főleg, ha nem rendszeresen, hanem esetenként szedi az illető.

A közlekedési szabálysértéseknél egyébként a férfi elkövetők körében az ittas járművezetők aránya háromszorosa volt a nőknél mért értéknek. Ugyanakkor a nők által elkövetett bűncselekmények között valamivel magasabb volt a közúti balesetokozások részesedése, mint a férfiaknál.

Ritter Ildikó beszélt arról is, hogy az általa átnézett aktákban sokszor találkozott olyannal, hogy a sofőr – aki egész életében tisztességesen dolgozott, nem volt semmilyen súrlódása a törvénnyel, – teljesen kikészült attól idegileg és lelkileg, hogy balesetet okozott. Sok esetben, főleg a nők, még akkor is visszaadták a jogosítványukat, ha nem kötelezték volna erre.

Ritter Ildikó hozzátette, hogy 65 év felett ugyan kétévente kötelező elmenni a háziorvoshoz, hogy igazolja, az illető vezethet-e még, ez a beiktatott szűrő sok esetben nem elégséges. Ilyenkor ugyanis csak az adott személy látását és a vérnyomását vizsgálják. Ezért a kutató szerint nem is meglepő, hogy az átvizsgált akták esetén a közlekedési balesetet okozók negyven százalékát a baleset után vezetésre alkalmatlannak minősítették. Értelemszerűen ezeknek az embereknek már azelőtt sem kellett volna egy ideje vezetniük, hogy balesetet okoztak – tette hozzá a szakember.

Az ilyen helyzeteket a szakértő szerint ideális esetben úgy lehetne orvosolni, ha az idősebbeknek rendszeresen tartanának vezetéstechnikai tréningeket, ami fejlesztési lehetőséget is jelentene, de az is kiderülhetne baleset nélkül, hogy alkalmas-e az illető a biztonságos vezetésre.

A frusztrációból tettlegesség lesz

A mintában a leggyakoribb erőszakos bűncselekmény a garázdaság volt, ezt követte a testi sértés, a zaklatás, majd pedig a szexuális bűncselekmények (szeméremsértés, szexuális erőszak).  A kutató szerint ezek a bűncselekmények szorosan összefüggtek az elkövető mentális egészségének romlásával.

A mintába került erőszakos cselekmények 32,6 százaléka mások elleni erőszak volt. Ezek jó részét a szomszéddal vagy szomszédokkal kapcsolatos hosszú ideje fennálló viták, nézeteltérések elmérgesedése okozta. Volt olyan elkövető, akinek a mentális állapotával voltak magyarázhatók a cselekmények, más esetben az időskorral összefüggésbe hozható „csökkent frusztrációs toleranciaszinttel vagy hirtelen érzelmi kitöréssel, tudatborulással”. 

Érdekes jelenség, hogy nem csak garázdaság vagy rongálás, esetleg önbíráskodás esetén, de testi sértéseknél is több esetben előfordult, hogy az elkövető nem értette, hogy miért indult ellene büntetőeljárás.

Van, hogy pénz kell

Az időskorú elkövetők esetén a harmadik leggyakoribb bűncselekményhalmaz a kisebb súlyú, jövedelemszerzésre irányuló bűncselekmények, ami Ritter Ildikó szerint nem meglepő az alacsony nyugdíj és a korral növekvő egészségügyi, illetve ápolási kiadások fényében.

Nyomatékosította, hogy az idős, nyugdíjas korú lakosság leszakadása a társadalom többi rétegétől egyértelműen érzékelhető probléma. A pandémia és annak kezeléséhez kapcsolódó intézkedések tovább rontottak a helyzeten. A nyugdíjasok körében hazánkban, közel tíz év alatt jelentősen nőtt a legszegényebb réteghez tartozók aránya. Míg 2010-ben 7 százalékuk volt odasorolható, 2019-re már a 19 százalékuk, azaz a legszegényebbek közé tartozott minden ötödik 65 év feletti. Ritter Ildikó szerint az, hogy az ilyen típusú bűncselekmények „csak” a harmadik helyen szerepelnek, összefügghet azzal is, hogy Magyarországon jelenleg 50 ezer forint fölött minősül bűncselekménynek egy lopás, az alatt szabálysértésnek számít, a szabálysértések pedig nem kerülnek bele a bűnügyi statisztikákba.

Új kihívás a börtönöknek

Az időskorú bűnelkövetők számának növekedése a börtönök szintjén is jelentkezik, és ez új kihívások elé állítja az egész büntetés-végrehajtási rendszert – hívta fel a figyelmet a kutató. Egyelőre az időskorú elítéltek jelentős része azért van ott, mert olyan bűncselekményt hajtott végre fiatalabb korában, amelyet a bíróság hosszú időre szóló szabadságvesztéssel sújtott, és az illető a rácsok mögött öregedett meg. Ilyenkor egy idő után megjelennek azok az egészségügyi gondok, ami miatt már nem az elítéltek fogva tartása, hanem az egészségügyi ellátásuk jelenti az elsődleges problémát.

A rabok eltartása, illetve egészségügyi gondozása alapvető fontossággal bír, azaz ha egy rab jelzi, hogy valamije fáj, valamiért nem érzi jól magát, kötelező rövid időn belül kivizsgáltatni. Az egészségügyi ellátásokhoz való gyors és ingyenes hozzáférés pedig olyasmi, ami a rácsokon kívül nem mindig valósul meg. Ritter Ildikó rámutatott, hogy a rendszerváltozás előtt, a bújtatott szegénység égisze alatt voltak, akik kifejezetten azért követtek el kisebb bűncselekményeket, hogy bekerülhessenek a „fűtött bv-be”. A jelenség igazán sohasem tűnt el, de a rendszerváltozás környékén egy időre erősen visszaszorult a javuló hajléktalan-ellátás és szociálpolitika miatt. Jó pár éve azonban ismét erősebben jelenik meg, és a kutató szerint nem kizárt, hogy

Magyarországon egyébként már van olyan börtön, ahol elkülönített részleg működik az idősebb elkövetők számára. Mivel az illető elhelyezése egy adott bv-intézményben sok összetevős, a rabokat nem lehet pusztán a koruk alapján szétválasztani, de amikor van rá lehetőség, az a kutató szerint az elítélt és a börtön számára is jó. Ellenkező esetben, mint arra korábban a vs.hu portál riportja (mely a Szociologia.eu-n érhető el) rámutatott: „Sok ember kis helyre zárva pedig remek alkalmat kínál a generációk és a kultúrák közti különbségek miatti összecsapásoknak”.

Ketyegő bomba

Ritter Ildikó szerint az időspolitikánk egyre kevésbé képes arra, hogy a megnövekedett időskorú népességet felölelje. Nagyon jelentősen nő egész Európában a 65 éven felüliek aránya a társadalomban. Magyarországon ma 65 éven felüli minden ötödik ember, de nagyjából tíz-tizenöt év múlva ez már igaz lesz minden negyedik emberre. Olaszországban már most ez a helyzet. A rohamos elöregedés egyik oka, hogy a második világháború után Európa-szerte nagyon sok gyermek született. Magyarországon a baby boom fő motorja a Rákosi-korszak alatti Ratkó Anna népjóléti, majd egészségügyi miniszterről elnevezett erőszakos népesedéspolitika volt. Az abortusztilalom és a gyermektelenségi adó miatt a természetes szaporodás üteme 1950 és 1956 között jelentősen nőtt. A Ratkó-gyerekeket huszonpár évvel később követték a Ratkó-unokák, látványos javulást hozva a demográfiai adatokban. A Ratkó-gyerekek ugyanis eleve sokan voltak és ehhez hozzájött, hogy a Kádár-rendszer számos születésösztönző intézkedést vezetett be. Ennek az lett az eredménye, hogy az 1974-es és az 1975-ös év demográfiai csúcsot hozott.

A Ratkó-unokák a 2030-as években válnak időskorúvá. Ennek folytán valószínűleg egy páréves, kiugró emelkedés lesz megfigyelhető a 65 év felettiek részarányát tekintve a társadalomban, ami hatalmas kihívás elé állítja a hazai egészségügyi- és gazdaságpolitikát. Ha nő a népességen belül az 65 felettiek aránya, akkor ez a tendencia várhatóan a bűnelkövetők körében is megjelenik, de nem mindegy, hogy milyen mértékben. Az időskorú bűnözés visszaszorítására van lehetőség, ha „a szociális és egészségügyi rendszer nem hagyja magára azt a generációt, amely egyszer bennünket tartott el”.