Ha a történelmi áttekintést nézzük, az lehet a benyomásunk, hogy a tudományokhoz csak a férfiak értenek, hiszen évszázadokon át kizárólag ők remekeltek a különféle tudományágakban, és csak kevéske nő tudott efféle szellemi magasságokat elérni. Legalábbis ez látszik a feljegyzésekből, ám a valóság ennél jóval árnyaltabb.

A tudás mint tiltott gyümölcs

A jól ismert női nevek, mint Marie Curie, Rosalind Franklin és Ada Lovelace előtt is éltek olyan nők, akik a tudomány különböző területein jeleskedtek. Csak, ahogy azt Leila McNeill és Anna Reser tudománytörténészek a BBC Science Focusnak elárulták, az ő munkásságuk háttérbe szorult, csupán azért, mert nem férfiaknak születtek. A nőknek sokáig nem illett és nem is volt lehetőségük tanulással, tudományokkal, művészetekkel foglalkozni vagy ezeken a területeken elhelyezkedni. Ha egy-két függetlenebb (és sok esetben bátrabb) nőnek ez mégis sikerült, az eredményeik általában rejtve maradtak. 

Azt is tudjuk ma már, hogy a nők nem azért alulreprezentáltak a tudományokban, mert szellemileg elmaradottabbak, rosszabb képességűek, mint a férfiak, hanem mert a nemek közötti egyenlőtlenségek lehetetlenné tették vagy súlyosan akadályozták az érvényesülésüket.

Csak kevesen tudják, hogy a nők bevonása az orvostudományba számos korai civilizációban megvalósult, az ókori Görögországban például nyitott volt a természetfilozófia tanulmányozása a nők számára is. Sőt, a nők az alkímia proto-tudományához is jelentősen hozzájárultak az első és második századokban. Egynémely középkori zárda közössége megengedte a női tagjainak, hogy részt vegyenek a tudományos kutatásokban. A tizenegyedik században aztán létrejöttek az első egyetemek, azonban a nők, pár kivételtől eltekintve, nem lehettek diákok.
A tizenkilencedik század végére ugyan kiterjesztették a nők oktatási lehetőségeit, ám mivel a nemi sztereotípiák erősen jelen voltak a szocializációban, csak nagyon kevés nő lépett, léphetett tudományos pályára.

Eltitkolt kiválóságok

A kitartóbbak is rendszerint csak egy férfin keresztül kerülhettek kapcsolatba a különféle tudományágakkal, vagy a tudomány intézményesített területeivel. Ez gyakran a férj vagy például a csillagász Caroline Hertchell esetében a báty volt. Caroline-nak annyi volt a szerencséje, hogy a bátyjának szüksége volt egy házvezetőnőre, ezért elhozta Caroline-t Angliába, hogy a házában dolgozzon. Williamnek saját csillagvizsgálója volt a Bath-i házukban, ami akkoriban is nagyon drága mulatság volt, a fiatal nő így férhetett hozzá ilyen eszközökhöz. Saját jogán erre nem lett volna lehetősége – még annak ellenére sem, hogy gazdag családba született.

A kutatók szerint nem volt ritka, hogy a tudományban kiemelkedő férfiaknak volt egy női párja, aki  a háttérből segítette őket, és saját maga is hozzájárult a férje sikereihez, áttöréseihez.

Leila McNeill szerint ez sokkal többször fordult elő, mint amennyit feljegyeztek a történelem során. „Elvárták, hogy a nők legyenek azok, akik segítenek, a férfiak pedig azok, akik publikálnak. Rengeteg bizonyítékunk van arra, hogy feleségek és nővérek végezték ezt a munkát, de úgy gondolom, hogy sokkal több ilyen munka folyt, mint amennyiről feljegyzéseink vannak” – magyarázza a szakember. 

Mindez azt bizonyítja, hogy a nők még a szűk lehetőségeikhez mérten is jelen voltak a tudomány számos területén, csak senki sem emlékezett meg róluk.  Jó lenne azt mondani, hogy ez már csak a múlt, ám még ma is viszonylag keveset tudunk a tudományban jeleskedő nőkről, akik egyelőre jóval alulreprezentáltabbak, mint a férfiak. Jess Wade fizikus fedezte fel például azt, hogy a Wikipédia igencsak szűkölködik a női tudósokban. És nem azért, mert nagyítóval kell keresni őket.

Számtalan sikeres, tudós nőnek a neve – és eredményeinek hosszú listája – még nem került fel a Wikipédiára. Arra a felületre, amely havi 2 milliárd ember számára nyújt információt fontos, érdekes személyekről, témákról, történelmi eseményekről és még sorolhatnánk. 

Jess Wade rájött, hogy annak ellenére, hogy a Wikipédia egy hihetetlenül fontos forrás, sok tartalom hiányzik róla, különösen a nőkről, de a színes bőrűekről is.

Wade, a londoni Imperial College kutatója, munkájának középpontjában a Raman-spektroszkópia áll, ami egy olyan technika, amelyet többek között a kémiában gyakran alkalmaznak molekulák azonosítására. Tudományos munkásságáért több díjat is kapott, és saját Wikipedia-oldala is sorolja számos eredményét.

Wade első Wikipedia-oldala, amelyet feltöltött, Kim Cobb amerikai klimatológus életrajza volt, akiről – annak ellenére, hogy számos tudományos elismerést szerzett  – még soha nem írtak a népszerű online enciklopédiában. „Egy tudományos rendezvényen találkoztam vele, és hatalmas hatással volt rám” – mondta a 33 éves Wade. Gyors internetes keresés után döbbenten látta, hogy Cobbnak nincs profilja a nyilvános platformon. Ez a felismerés hozta el nála a döntést, hogy ő maga fogja felkutatni azokat a nőket, akik érdemtelenül elfelejtett a Wikipédia, hogy aztán feltöltse az önéletrajzaikat.

Ami azt illeti, Wade-nek sok munkája lesz. Jelenleg ugyanis az angol nyelvű Wikipédia életrajzainak mindössze 19 százaléka szól nőkről a WikiProject Women in Red nevű csoport szerint, amely a Wikipédia nemek közti különbséggel foglalkozik. „Ha az emberek tudják, hogy ki vagy, az több lehetőséget jelent” – mondta Wade, hozzátéve, hogy szeretné „biztosítani, hogy az emberek történetei felkerüljenek oda és a nyilvánosság elé kerüljenek. Szerinte egy Wikipédia-profil egy igazán hatásos módja annak, hogy elismerést kapjanak azok a nők, akiket hosszú ideig kiírtak a történelemből.

– mondta Wade, majd hozzátette: „Rengeteget beszélünk az alulreprezentáltságról. Mégsem cselekszünk eleget”.

Wade általában esténként keresgéli a neten az inspiráló, kevésbé ismert tudósokat. Elmondása szerint potenciális alanyokból nincs hiány. „Még soha nem ültem le úgy, hogy ne lett volna valaki, akiről írhatnék” – mondta a The Washington Postnak, hozzátéve, hogy archivált dokumentumokat, tudományos cikkeket, folyóiratokat és a közösségi médiát kutatja át olyan nevezetes emberek után, akiknek nincs Wikipedia-oldala. Wade több mint 1750 Wikipédia-oldalt írt olyan női és kisebbségi tudósokról és mérnökökről, akiknek eredményes karrierje nem volt dokumentálva az oldalon.

Clarice Phelpsről is ő írt önéletrajzot, a nukleáris kémikusról, akit az első olyan fekete nőként tartanak számon, aki részt vett egy kémiai elem felfedezésében.

Anusha Alikhan, a Wikipédiának otthont adó nonprofit Wikimedia Alapítvány kommunikációs alelnöke a The Washington Postnak küldött e-mailben azt írta, hogy a nőkről szóló életrajzok száma növekszik. „Dr. Jess Wade és más önkéntes segítők erőfeszítéseinek köszönhetően valódi előrelépés történt – mondta Alikhan.

Ez részben annak köszönhető, hogy Wade írja azokat, részben pedig annak, hogy másokat is megtanít arra, hogyan kell írni és szerkeszteni az oldalakat. Konferenciákon, iskolákban és főiskolákon tart Wikipédia-oktató workshopokat, szerkesztői találkozókat. Publikációkat tett közzé a tudományos életben tapasztalható egyenlőtlenségekről, nemrégiben jelent meg egy cikke a fekete fizikusokról és mérnökökről, amelyet tudósok egy csoportjával közösen írt. Együttműködik az 500 Women Scientists nevű alulról szerveződő szervezettel is, amely a tudományban a befogadást és a hozzáférhetőséget támogatja.

Van még hova fejlődni

Jess Wade és a hozzá hasonlók munkájára nagy szükség van, ugyanis még ma is nehéz helyzetben vannak azok a nők, akik a tudományos pálya felé kacsingatnak. Mert bár a nők világszerte jelentős előrelépést tettek a műszaki tudományok, természettudomány, matematika, informatika (röviden: MTMI, angolul STEM iparágak) területén való részvételük növelésében, továbbra sem kapják meg a megérdemelt figyelmet és lehetőséget.

A nők részvételi aránya még mindig alacsony, csak egyharmadát teszik ki a természettudományi, informatikai, mérnöki és matematikai diplomásoknak Európában. És itt érdemes egy tévhitet rendbe tenni, ugyanis a sztereotípiák ellenére nem azért van kevés tudós, mert kevés lány érdeklődik a tudományok iránt. A Microsoft 12 európai országban végzett felmérése szerint a 11-12 éves lányok legalább annyira érdeklődnek a tudományos tárgyak iránt, mint a fiúk. Amint azonban 15-16 évesek lesznek, az érdeklődésük visszaesik. Ebben a korban az OECD (Európai Gazdasági Együttműködés Szervezet) szerint a lányoknak csak 5 százaléka mondja azt, hogy számítástechnikai vagy mérnöki karrier érdekli, szemben a fiúk 18 százalékával. Ennek nagyrészt a nemek szerinti szocializáció az oka, fiúk jóval nagyobb támogatottságot kapnak akár otthon, akár az iskolában, hogy a tudományos pályát válasszák.

A lányok lemorzsolódása döntően arra a közgondolkodásra vezethető vissza, amely a tudományt és annak művelését hagyományosan a férfiakhoz társítja. Ez pedig  befolyásolja a fiúk és a lányok érdeklődését, majd pályaválasztását.

Az sem titok, hogy később a nőknek nyílt és rejtett akadályokkal kell megküzdeniük a szakmai előmenetelük során. A szakirodalom leaky pipeline, azaz a szivárgó vezeték metaforájához hasonlítja a jelenséget, amikor a szakmai pályán előrehaladva a nők láthatatlanul eltűnnek. Leginkább azért, mert kénytelenek dönteni a család és a karrier között, másrészt mert üvegplafonba ütköznek.  Az üvegplafonindex tekintetében szinte egyébként az egyik legrosszabb helyen állunk az EU-tagállamok között: a legmagasabb pozíciókban itthon majdnem két és félszer kevesebb nőt találunk, mint férfit. A terület férfi-központúságát az is jól mutatja, hogy a Magyar Tudományos Akadémia új rendes tagjai közé, 26 férfi tudós mellé egyetlen nő sem került be az idén. Miközben egy női tudósunkról, Karikó Katalin biokémikusról cikkezett a világsajtó, aki pályája nagyon ritka a szakmájában, hiszen nőként, család mellett jutott a tudomány csúcsára, és a Nobel-díj esélyeseként is szóba került a neve. 

Lányok, előre!

Szerencsére világszerte számos olyan partnerség és program jött létre, amelyek az egyenlő bánásmódot tartják szem előtt, és azon dolgoznak, hogy minél több lány és nő számára lehetőség nyíljon az MTMI iparágakban. Ilyenek például a Girls Who Code, az Inspiring Girls, a Million Women Mentors, a Discovery Education vagy a Chemical Education Foundation. Itthon is vannak ilyen törekvések, mint a Morgan Stanley és a Nők a Tudományban Egyesület közös programja, a Smartiz. Az ingyenes készségfejlesztő foglalkozásokon középiskolás lányok ismerkedhettek meg a matematika gyakorlati oldalával és az informatika alapjaival. 

Az is bizakodásra ad okot, hogy míg a Nobel-díj 2000-es évek előtti történetében a női díjazottak ritka jelenségnek számítottak, 2020-ban csak ezen a két szakmai területen három nő vehette át a rangos elismerést. Az Eurostat frissen publikált kutatásából pedig úgy látszik, hogy a tagállamok nagy részében már lényegesen több nő, mint férfi dolgozik a tudomány és technológia területén.

(Forrás: Science Focus, The Washington Post, Wikipédia)