Minden nő életében van egy pillanat, amikor úgy érzi, hogy egy másik nő fenyegeti. Akár az oviban a játékbabákon folytatott gyerekkori vita során történt, akár most éppen a munkahelyi előléptetésért zajló versenyben fordult elő, szinte biztos, hogy ez a pillanat már legalább egyszer eljött az életünkben. De mi lenne, ha ez a pillanat nem létezne? Mi történne, ha a nők nem éreznék magukat egymás vetélytársainak?
Mindannyiunknak volt már negatív gondolata egy másik nővel szemben. Talán nem tetszett a kolléganő pulcsijának színe, vagy úgy gondoltad, hogy az anyukatárs beszólt a szülői értekezleten… Nőként először is foglalkoznunk kell azzal a ténnyel, hogy ezek a pillanatok nagyon is valóságosak, és meg kell értenünk, hogy katalizátorként működhetnek a változáshoz. Hiszen ahhoz, hogy változtassunk, előbb fel kell ismernünk, hogy fejlődnünk kell.
Olyan társadalomban élünk, amely az „én” eszméjére összpontosít – hogyan tanulhatjuk meg szeretni magunkat, hogyan segíthetünk a testünknek, az elménknek, a lelkünknek. Akkor miért nem vesszük ezt a megközelítést, és miért nem tanuljuk meg egymást is szeretni? Miért kellene a nőknek egy olyan világban élniük, ahol fenyegetve érezik magukat egymás miatt, amikor az összefogásból óriási erőt meríthetnénk?
Szerelmi dráma, divatrivalizálás, testképpel kapcsolatos problémák – bármi is legyen a téma, ami miatt fújunk a nőtársakra, használjuk fel ezeket a pillanatokat arra, hogy építsük egymást, ahelyett, hogy lehúznánk a másikat.
Lehet, hogy az a férfi, aki tetszett, végül egy olyan nővel kötött ki, aki nem te vagy. Bármilyen is a helyzet, ne engedd meg magadnak, hogy eluralkodjon rajtad a harag a másik nő iránt. Ehelyett egyszerűen engedd el, lélegezz, és tudd, hogy a sebezhetőség eme pillanata tudatosítja benned, hogy a nők igenis hatással vannak egymásra. Fogadd el a fájdalmat és használd fel arra, hogy ráébredj, semmi jó nem származik abból, ha más nőket bántasz.
Támogassuk egymást! (Kép: Getty Images)
Együtt vagyunk, együtt kell túlélnünk ebben a világban, és nem szabad elfelejtenünk, hogy nőként mind óriási társadalmi nyomásnak vagyunk kitéve, és nem szabad az energiánkat egymás lealacsonyítására pazarolnunk. Segítenünk kellene egymást, bizonyítva, hogy milyen fantasztikusak a nők!
Nemcsak úgy kell bánnunk másokkal, ahogy szeretnénk, hogy velünk bánjanak, hanem aktívan dolgoznunk kell azon, hogy pozitív hatást gyakoroljunk más nők életére. Dolgozzunk együtt azon, hogy olyan pillanatokat teremtsünk, amelyekkel segítünk egymásnak. Az az egy bók, amit a barátnődnek mondtál az új frizurájáról? Nos, minden alkalommal, amikor belenéz a tükörbe, önbizalommal telinek érzi majd magát miatta, emlékeztetni fogja arra, hogy milyen gyönyörű. Ezek a kis kedvességek, a látszólag apró pillanatok, amikor a pozitivitás megjelenik, ezek azok a kis lépések, amelyeket meg kell tennünk a változás érdekében.
Nem szabad ellenségeknek lennünk, hiszen egymás tükörképei vagyunk. Mindannyiunknak megszakadt már a szíve és mi mind folyamatos küzdelmet folytatunk önmagunk szeretetével nap mint nap.
Nem szabadna egymást lenéznünk. Minden interakciót arra kellene használnunk, hogy pozitív hatással legyünk más nőkre, hogy megosszuk egymással az ötleteinket, hogy felfedezzük az érzelmeinket, és megértsük a másik nőt. Ha ezt meg tudjuk tenni, ha meg tudunk szabadulni a „Ki a jobb?” kérdésektől, ha hinni tudunk egymásban és az ideáinkban, akkor nagy dolgokra leszünk képesek, mi nők együtt.