Barnítóval spréznek be egy tökéletesen kidolgozott testet: lassan bronzszínűvé válik a gömbölyű bicepsz, a kockánként kivehető hasizom, majd a feszes mellizom. Mintha csak Michelangelo Dávid-szobrát készítenék elő egy testépítő versenyre. Ám, ahogy a kamera tovább pásztáz, kiderül, hogy a maszkulin testhez egy női arc párosul. Ez az a kettősség, amellyel a társadalom nagy része nem tud mit kezdeni, amikor egy női testépítőt megpillant.
Két ember jött velem szembe, és azt mondták, hogy fúj!
– mondja a film négy szereplőjéből az egyik, miközben a képernyőn tovább bronzosítják a versenyre készülő izmokat. A Beauty of the Best első képsorait látjuk, amely testvérfilmje a hangos sikert aratott Szelídnek, amelyet Csuja Lászlóval közösen készítettek el.
A többi nő is hasonló élményekről számol be, általános jelenség ez a női testépítők mindennapi életében. Szörnyeteg, borzalom és hasonló jelzőket kapnak akár napi szinten azok, akik profi szinten, hosszú évek óta űzik ezt a sportágat. A vélemények sokszor explicit értékítéletet tartalmaznak, hiszen az átlagos közönség ezt a fajta életmódot általában egészségtelennek véli, az ilyen mértékű női izmosságot pedig nem tartja esztétikusnak. Utóbbival nem is lenne gond, nem tetszhet mindenkinek ugyanaz, ám a szóbeli megszégyenítés éppolyan elfogadhatatlan a testépítőkkel szemben, mint amikor egy húsosabb, vagy akár fogyatékkal élő embert bullyingolnak a külseje miatt. Ráadásul a női testépítők még inkább ki vannak téve az emberek rosszindulatának, hiszen nem annyira élnek a köztudatban, mint a többi élsportoló – akiknél már elfogadott, hogy a folytonos edzések miatt a testük eltér az átlagostól. (És most nem az NDK-s úszónőkről beszélünk, akiket férfi hormonokkal tuningoltak.) A női testépítők megítélésén az sem segít, hogy manapság a klasszikus értelemben vett testépítést felváltották a fitnesz- és egyéb olyan versenyek, melyeken rossz pontot kap egy „túl izmos” fizikum.
Beauty of the Beast (Fotó: VERZIO Filmfesztivál)
A Beauty of the Beast szereplői a klasszikus vonalat képviselik, náluk pont ez a cél, a minél nagyobb, látványosabb izomtömeg.
A saját testünk művészei vagyunk, mert mi faragjuk olyanná, amilyenné akarjuk.
– mondja egyikük, és később azt is elmagyarázzák, hogy számukra a szép test nem azt jelenti, mint a többség számára, hanem az anatómiai tökélyt. Arról nem beszélnek a szereplők, hogy mennyire nehéz megküzdeni a szociális elmagányosodással (bár néhány képsor önmagáért beszél), amivel sok női testépítő küzd, ugyanakkor a kevés narrációból az kiderül, hogy az élmény, amikor kiálltak a színpadra, az érmek, amelyeket a teljesítményükért kaptak, ellensúlyozzák a beszólásokat, az áldozatokat, melyeket azért hoznak, hogy a testük izomkötegeit tökéletesre formálják. A szereplők egyöntetűen állítják, hogy a teljesítmény érzése, a fizikai határok kitolása, az új célok elérése óriási jutalmazó értékkel bír, és ez átsegíti őket a mélypontokon.
Nagy árat fizetnek az eredményekért
A film 45 perce alatt a négy nő arról a mindenáron elérendő célról beszél, hogy az izomzatuk minél kidolgozottabb, minél látványosabb legyen, még ha ez az életmód egy sor negatív következménnyel is járhat. Egyrészt a társadalom nagy része még mindig nem tud mit kezdeni az izmos nőkkel, másrészt a testépítést körüllengi egy sor előítélet, amelyek közül egy-kettő nem teljesen alaptalan, hiszen nyílt titok, hogy a szteroidozás nem ritka a profi testépítők körében.
„Az arcod megsínyli, és amikor ez elkezdődik, el kell döntened, hogy mit szeretnél” – mondja egyikük, miközben a kamera tovább mutatja az első snittben látott tökéletesre kigyúrt testet, amelyen láthatóan egyetlen gramm zsír sincs, a bőr alatt a színtiszta izom feszül. A mondat azonban a levegőben marad, nincs tovább kifejtve, elmélyítve: mitől tűnnek el az arcot kipárnázó zsírszövetek, mitől lesznek egyre férfiasabbak a vonások. Az égető kérdésekre elnagyolt választ kapunk az alkotótól: az egyik jelenetben Eszter azokat a készítményeket sorolja, amelyeket vélhetőleg szed.
T3, Masteron, Boldenone, Spiropent, tesztoszteron, Winstrol, propionát, BCAA, csak hogy párat említsünk.
Ha valaki nem ismeri ezeket – és egy laikus néző miért is tudna róluk –, akkor annak fogalma sincs, hogy Eszter illegális vagy legális szereket sorol-e. Ez a mankó hiányzik a filmből, ráadásul az információhiány a sztereotípiák táptalaja, és mivel a közgondolkodásban már így is épp elég előítélet él a testépítőkkel szemben, annyira nem szerencsés, hogy mindenféle magyarázat nélkül maradnak a felsorolt szerek. Vagy hogy ezek használatáról nincs megkérdezve a többi szereplő.
A film szereplői: Csonka Eszter, Balla Yvette, S. Németh Eszter, Szabó Noémi (Fotó: Zelenai Flóra)
Utánanéztünk, és az Eszter által említett készítmények között vannak legális és illegális szteroidok is. A legális szteroidok az izomépítő kiegészítők általános neve, olyan vegyületek, amelyek utánozzák az emberi test által termelt szteroidokat, például a tesztoszteron, a progeszteron és a kortizol hormonokat. Ilyen például az Eszter által említett BCAA is. A Masteron, amit szintén említ, viszont egy androgén és anabolikus szteroid gyógyszer, ami a Drostanolone propionate hatóanyag aktív formáját tartalmazza. Eredetileg a nők mellrák kezelésére használták, de már nem forgalmazzák. Izomba injekciózva adják be, és illegális szernek minősül. Az anabolikák hosszú távú használata képes megállítani a szervezet tesztoszteron termelését. A férfiakban a szedése a herék méretének csökkenéséhez vezethet, alacsonyabb lesz a spermaszám, meddőség léphet fel, és megnőhet a mell. A nők férfias típusú kopaszodást és az arcszőrzet növekedését tapasztalhatják. A menstruációs ciklusok megváltozhatnak, sőt le is állhatnak, a hang elmélyülhet.
A filmben nem esik szó egyéb fontos kérdésekről sem: dopping nélkül lehet-e versenyt nyerni, hogyan ellenőrzik a sportolókat, a hatóság miként lép fel az illegális szteroidok használatával, terjesztésével szemben, de a szerek lehetséges mellékhatásai sincsenek kibontva. Még annak ellenére sem, hogy Eszter külseje kétségtelenül egyre inkább maszkulin jelleget ölt, és nem kizárólag a teste, hanem főleg az arcának átalakulása, vagy férfias kopaszodása miatt.
„Utoljára anorexiás koromban voltak ennyire hidegek a végtagjaim” – mondja, és a kijelentése számos újabb kérdést vet fel, már ami a pszichés és fizikai egészséget illeti.
Kérdések, válaszok nélkül
Nemes Anna egy interjúban elmondta, számára a lányok hihetetlen befektetett munkája és a testépítés alkotói, már-már művészi folyamata nyűgözte le. Talán pont a saját érdeklődése miatt nem ment bele a részletekbe, és lett a Beauty of the Beast vizualitásban erős, míg információban gyenge. A film gerinceként főleg az eltökéltség és a fanatizmus domborodik ki: a szereplők mennyi áldozatot hoznak meg azért, hogy a testük minél több kidolgozott izmot és minél kevesebb zsírt tartalmazzon. És ugyan az alkotó a narrációkon keresztül kisebb betekintést enged az egyéni sztorikra, és az izomtömeg mögött húzódó drámákra, lehetséges motivációkra, azonban ezeket Nemes Anna nem hangosítja ki, és nem ad választ egy sor olyan kérdésre, amelyeket a szélesebb közönség nagy eséllyel feltenne a női testépítőkkel, és a sokszor egészségtelennek tűnő fizikai átalakulásokkal kapcsolatban.
Valószínűleg tudatos rendezői döntés, hogy nincsenek szétszálazva a sport egészségi kérdései, a tiltott szerek használata, bár – tekintve az alkotás műfaját –, ezek megválaszolása azért inkább hozzáadott volna a filmhez.
Beauty of the Beast (Fotó: VERZIO Filmfesztivál)
Kétségtelenül ingoványos talajon mozog a film, hiszen gondolni kell a szereplőkre és a sportág többi résztvevőjére, akik már így is sok bántást kaptak a környezetüktől, ugyanakkor ideje lenne, hogy a testépítők egészségének védelmében is elinduljon egy diskurzus, ahogy az megtörtént a modellek testtömeg-indexe vagy a fiatal élsportolók edzésmódszerei kapcsán.
Mert végső soron nem az izmos testtel van a probléma – és ha valaki ezért sértegeti a testépítőket, az nettó bullying –, ugyanakkor az anabolikus szteroidokkal elért eredményt legalább annyira nem szerencsés ünnepelni – ahogy az nagy eséllyel megtörténik egyes versenyeken – mint azokat a modelleket, akiknek az éhezéstől már nincs menstruációjuk. Ahogy a kóros nem evés is halállal végződhet, úgy a szteroiddal is óriási egészségügyi kockázatot vállalnak egyes sportolók.
A filmet november 15., kedd 21:00 órakor lehet megtekinteni a Toldi Nagyteremben a Verzió Dokumentumfilm Fesztivál keretein belül.