Az Enola Holmes 2. című filmben taglalt gyufagyári sztrájk valós történelmi esemény, bár természetesen a valódi sztrájkban nem vett részt a fiktív Sherlock Holmes nem létező húga. Az Enola Holmes-filmeket Nancy Springer népszerű regénysorozata ihlette, de a filmeket úgy tervezték, hogy a történelemmel éppúgy összemosódjanak, mint Sherlock Holmes világával. Az első Enola Holmes a nagy reformtörvényt, a brit demokrácia történetének egyik kulcsmomentumát tárgyalta, a folytatás most egy másik valós történelmi eseményre tér át.
Az új filmben Millie Bobby Brown, azaz Enola Holmes egy rejtélyes és intrikákkal teli összeesküvésbe keveredik, amikor megtudja, hogy egy Sarah Chapman nevű gyufagyári dolgozó eltűnt. Végül kiderül, hogy Chapman bizonyítékot talált arra, hogy a gyufagyárban használt fehér foszfor mérgező hatását eltitkolták. Chapman, aki kétségbeesetten próbálja felfedni az igazságot a világ előtt, elrejtőzik korábbi gyufagyári főnökei elől, miközben megpróbálja megtalálni a módját, hogy kapcsolatba lépjen Lord Tewkesburyvel (szintén kitalált karakter), aki nagy reformerként szerzett magának hírnevet. Bár Enola és Sherlock Holmes együtt dolgozik az ügy megfejtésén, a bizonyítékok sajnos megsemmisülnek – de Sarah Chapman nem adja fel, sikerül sztrájkot indítania a gyufagyárban és így kiharcolni a jobb munkakörülményeket a gyárban dolgozó nőknek.
Részlet az Enola Holmes 2. című filmből (Kép: IMDb)
A gyufagyári nők sztrájkja
A „gyufa-lányok” sztrájkja nem kitalált sztori a filmben, és Sarah Chapman is valós történelmi személyiség. A valóságban a sztrájk sokkal többről szólt, mint a foszformérgezésről: a Bryant & May gyárban – és általában más gyárakban is – dolgozó nők durva és egészségkárosító munkakörülményeiről. A gyártulajdonosok filléreket fizettek, a gyakran 16 évesen már ott dolgozó lányok mindössze négy shillinget kerestek hetente, ami alig volt elég ahhoz, hogy a lakbér kifizetése után kenyeret is tudjanak venni. A legnagyobb veszélyt azonban a fehér foszfor miatt kialakuló csontrák egy formája jelentette, ami az állkapocs elhalását eredményezte.
A foszformérgezés tünetei
„A hevenyés mérgezés gyomorfájdalmakkal és hányással kezdődik, a kihányt gyomortartalom (és gyakran a lehellet is) sötétben világít és foghagymaszagu; a bőrön sárgaság jelentkezik, orr- és méhvérzés, láz, vérvizellés következik, a beteg aluszékonynyá lesz és az esetek többségében (rendesen 3-7 nap mulva) elpusztul” – írja régies nyelvezettel A Pallas nagy lexikona.
Sir Arthur Conan Doyle Sherlock Holmesa természetesen nem történelmi személyiség, ahogyan Nancy Springer könyveinek különböző szereplői sem. Mégis, a Bryant & May valóban eltussolt valamit, de nem egy megrendezett tífuszjárvánnyal, ahogy azt a filmben láthatjuk. A valóságban a vállalat úgy kezelte a foszformérgezés problémáját, hogy a kihúzatta a nők fogait, ha pedig valaki ezt meg merte tagadni, azt azonnal kirúgták. A gyufa-lányok jól tudták, hogy mi folyik a gyárban, és 1888-ra az összefogásuk kezdett erősödni.
1888: A Bryant & May dolgozói röviddel a híres sztrájk előtt (Kép: Hulton Archive/Getty Images)
1888 júliusában Annie Besant és Herbert Burrows, a nők jogaiért küzdő aktivisták leleplező cikket tettek közzé a rossz munkakörülményekről, ami merész lépés volt tőlük, mivel ez az iparág nagyhatalmú volt, és korábban senki sem merte megkérdőjelezni a döntéseiket. A gyárfőnökök felháborodtak, és megpróbálták a lányokat arra kényszeríteni, hogy nyilvánosan cáfolják a cikk valóságtartalmát – sikertelenül. Amikor pedig ennek nyomán kirúgták az egyik lányt a gyárból, az ott dolgozók sztrájkot indítottak, ami a főnökök legnagyobb meglepetésére elnyerte a közvélemény támogatását, és a cég jött ki rosszul az ügyből. Kénytelen volt a gyár javítani a fizetéseken és munkakörülményeken ezek után, bár a fehér foszfor használatát csak 1910-ben tiltották be országszerte.
Sarah Chapman kulcsszerepet játszott a gyufagyári sztrájkbizottságban, ám az ő személyének jelentősége ezekben az eseményekben csak nemrég került napvilágra. Úgy tartják, hogy ő is egyike volt annak a 12 küldöttnek, akik végül felszólalhattak az alsóházban, hogy ecseteljék a döntéshozóknak borzalmas munkakörülményeiket.
A gyufagyártók szakszervezetének tagjai, akik sztrájkba léptek a londoni Bryant & May gyárban (Kép: Hulton Archive/Getty Images)
Ki volt Sarah Chapman?
Az Enola Holmes második részében Sarah Chapman körül forognak az események, akiről sok információt megtudhatunk a dédunokája által működtetett The Matchgirls Memorial oldalról. Sarah Chapman 1862. október 31-én született Samuel Chapman és Sarah Ann Mackenzie gyermekeként. Az apja sörgyári alkalmazott volt, de a dokkoknál is dolgozott annak idején. A család 17 évig egy helyen lakott a hét gyermekükkel, ami egy munkásosztálybeli család esetében szokatlan volt. A Chapman család stabilitását bizonyítja az is, hogy Sarah és testvérei valamilyen oktatásban részesültek, mivel a népszámlálási jelentésekben ösztöndíjasokként szerepeltek, és mindannyian tudtak írni és olvasni.
19 éves korára Sarah az édesanyja és idősebb nővére, Mary mellett dolgozott, mint gyufagyári gépész, így 1888-ra már a Bryant & May gyár dolgozóinak elismert tagja volt. A sztrájk idején Sarah a gyufagyár szabadalmi területén, könyvelőként dolgozott, és viszonylag jó fizetést kapott, ami megbecsült helyzetbe hozta a többi munkás körében. A sztrájk előtti bérek azt sugallják legalábbis, hogy Sarah több fizetést kapott, mint a legtöbb gyufagyári dolgozó.
A gyufagyárosok szakszervezetének sztrájkbizottsága, Sarah Chapman (hátsó sor, balról a második) Herbert Burrows és Annie Besant mellett (Kép: Wikipédia)
Sarah Chapman szerepe a sztrájkban:
- A sztrájk kezdetét követő napon Sarah volt az egyike annak a háromfős küldöttségnek, amely találkozott Annie Besanttal, miután a gyufagyári nők a Bouverie Streetre vonultak.
- Valószínűleg Sarah írta a „Dear Lady” levelet Annie Besantnak.
- Sarah tagja volt a sztrájkbizottságnak.
- Sarah is tagja volt annak a 12 fős küldöttségnek, amely Annie Besanttal együtt elment az alsóházba, hogy találkozzon Robert Graham és Charles Conybeare parlamenti képviselőkkel.
- A sztrájkbizottság tagjaként Sarah találkozott a londoni szakszervezeti tanáccsal és a Bryant & May vezetőivel a gyár igazgatósági termében, hogy megvitassák a feltételeket.
- Sarah-t beválasztották az új szakszervezeti bizottságba.
- A mindössze 77 küldött egyikeként Sarah volt az első, aki az új szakszervezetet képviselte a Szakszervezeti Főtanács (TUC) londoni nemzetközi konferenciáján, amikor 1888 novemberében Annie Besanttal együtt részt vett rajta.
Mi történt Sarah-val a sztrájk után? Az 1891-es népszámlálás éjszakáján Sarah még mindig a gyufagyárban dolgozott és az édesanyjával élt. Ugyanezen év végén, decemberben Sarah férjhez ment Charles Henry Dearman asztaloshoz, és kilépett a Bryant & May gyárból.
A névtelen levél
Annie Besant figyelmét a gyufagyári munkakörülményekre egy ott dolgozó nő névtelen levele hívta fel. A levél a „Dear Lady” felütéssel kezdődött, és az írója a levélben Besantot többször is Dear Lady-ként szólítja meg. Ezt a levelet írta valószínűleg Sarah Chapman.
Az Enola Holmes film második része tisztelgés a gyufagyári lányok előtt, akik sokat tettek a nők munkakörülményeinek jobbá tételéért. Ugyan a mai napig nem sikerült kivívni a teljes egyenjogúságot a nőknek a munka területén, sok esetben még mindig rosszabb fizetésért kell dolgozniuk, mint férfi társaiknak, és gyakran hátrányos megkülönböztetésben van részük a női mivoltuk miatt, például egy állásinterjún, de a helyzet rózsásnak mondható ahhoz képest, amilyen Sarah Chapman és társai életében volt. Reméljük, mire a gyerekeink felnőnek, már a ma még tapasztalható nőket érintő hátrány is megszűnik.
Források: Digital Spy; ScreenRant; Historic UK; Spartacus Educational