A fájdalom bonyolult jelenség, melyet röviden úgy lehet összefoglalni, mint egy kellemetlen érzékszervi és érzelmi élményt.
Kétféle formáját különböztetjük meg:
1. az akut fájdalom egy sérülés (égés, vágás, csonttörés stb.) hatására jelentkezik, kiváltó okát könnyű azonosítani, és a fájdalmat megszüntetni is viszonylag gyors és egyszerű.
2. krónikus fájdalomról akkor beszélünk, ha ez az állapot legalább három-hat hónapig fennáll.
A fájdalom hasznos is lehet, hiszen segít megóvni szervezetünket a nagyobb bajtól
A fájdalom megértéséhez ismernünk kell az érzékelés élettanát. Környezetünk ingereit receptoraink veszik fel, melyek az ingereket miniatűr elektromos jelekké alakítják át, majd a központi idegrendszer felé továbbítják. Érzőrendszerünk tájékoztat minket arról, hogy milyen jellegű a szervezetünket ért inger, milyen intenzitású, honnan jön és mennyi ideig tart.
(Fotó: Getty Images/Guido Mieth)
A fájdalomérzés célja, hogy központi idegrendszerünk minél hamarabb megtudja, hogy az adott inger károsító hatású-e. Azaz amikor szögbe lépünk, az agyat elsősorban nem az érdekli, hogy a szög forró-e vagy jéghideg, kicsi-e vagy óriási, hanem hogy komoly sérülést okoz, ezért gyorsan fel kell kapnunk a lábunkat.
Ebből a szempontból fájdalomérzetünk bár kellemetlen, mégis rendkívül hasznos, ha az érzékelését követően olyan válasz reakció születik, mely megszünteti a károsító hatást, azaz felkapjuk sérült lábunkat.
A fájdalom tehát segít megóvni szervezetünket: ha veszélyes vagy ártalmas dolog történik velünk ( például baleset ér bennünket, vagy megfogunk egy forró tányért) vagy olyan betegségekre is felhívja a figyelmet, amelyekkel mielőbb orvoshoz kell fordulnunk.
A fájdalom erőt ad?
dr. Vania Apkarian, az illinois-i székhelyű Északnyugati Egyetem fájdalomkutató központjának vezetője egyik kutatási eredményéből a következő tanulságot vonta le: a kísérletben részt vevők közül némelyek úgy próbálták legyőzni a fájdalmat, hogy erőt merítettek belőle. Nyitottabbá, elszántabbá válnak, nem hagyják, hogy eluralkodjon rajtuk a kilátástalanság. Továbbra is érezték a fájdalmat, de mégis túllendültek rajta.
A kutatás eredményeit valamennyire torzíthatja, hogy a pozitív hozzáállású páciensek nagyobb kedvvel vesznek részt az efféle vizsgálatokban, de ettől eltekintve Apkarian relevánsnak ítéli őket. A szakember szerint érdemes lehet ezeket a személyiségbeli különbségeket is figyelembe venni, amikor gyógymódot próbálunk kifejleszteni például a krónikus fájdalom ellen, és egyénre szabott megoldáson gondolkodni.