Rosszindulatú bőrdaganattal küzdött az elmúlt hónapokban Lubics Szilvia. A 49 éves hosszútávfutó és ultramaratonista minderről egy hosszú posztban számolt be a közösségi oldalán – vette észre a 444.
Bőrrákkal küzdött Lubics Szilvia az elmúlt hónapokban – Fotó: MTI / Varga György
„Melanoma malignum (BNO: C4370 – Az alsó végtag rosszindulatú melanomája). Ez az én diagnózisom” – kezdte bejegyzését Lubics Szilvia. Elárulta, hónapok óta figyelt egy gyanús „anyajegyet” a combján, végül június végén elment a bőrgyógyászhoz. „Leforrázva jöttem ki a rendelőből: nagy valószínűséggel melanoma. Azaz rosszindulatú bőrdaganat, azok közül is a rosszabb fajtából való. Azonnal ki kell operálni. (…) Próbáltam összekaparni magam az első sokk után. Nem ment könnyen, de nem is hagyhattam el magam” – meséli. A 2021-ben, egy versenyen elgázolt sportolónő 48 óra múlva már a műtőasztalon feküdt: „Mire felocsúdtam, ki is vágták belőlem a kis mocskot”.
A szövettanból azonban kiderült, hogy tényleg melanoma. „Egy világ omlott össze bennem. A kezelőorvosom biztatott, hogy időben mentem, korai a stádium, „X” százalék a 10 éves túlélési esélyem. (…) Nagyon nehéz időszak következett. Várt rám egy kiterjesztett műtét, és CT-vizsgálatok, hogy nincs-e áttét valahol a szervezetemben. Közben próbáltam felhasználni az ultrafutásban szerzett tapasztalatokat: nem sajnálni magamat, a bajt tudomásul kell venni, csak a megoldásra szabad koncentrálni. (…) Alapvetően nem félek a haláltól. (…) De mégis, amikor ilyen váratlanul jön szembe az elmúlás lehetősége, az kegyetlen tud lenni” – vallotta be Lubics Szilvia, akit július közepén ismét megműtöttek.
„Ezúttal jóval nagyobb területet kellett kivágni a combomból. (…) A futás sokáig szóba sem jött, kb. egy hete tudok újra terhelni a lábamra. (…) A legfontosabb, hogy úgy néz ki: túl vagyok a dolgon. Múlt héten megvolt a CT is – nem találtak semmit… Egy hatalmas szikla gördült le rólam. (…) További kezelésre most nincs szükség, csak rendszeresen kell majd kontrollokra járnom. Örülök a hegnek, ami maradt belőle, mert emlékeztetni fog arra, bármilyen erősnek is érzem magam, mennyire sebezhető vagyok és milyen pici pont a nagyvilágban” – írja az ultrafutó, aki a történetével arra szerette volna felhívni a figyelmet, hogy a korai diagnózis életet menthet.