Utánajártunk, hogy mi is az a meixner-módszer

A jelenleg uralkodó közoktatási helyzet miatt egyre többen aggódnak a gyermekeik jövőjéért, hiszen felmerülhet a kérdés, hogy a tanárhiány, illetve az univerzált alapokon működő oktatási rendszer miatt valóban megkapják-e a megfelelő fejlődéshez szükséges alapokat. De mi a helyzet azokkal a gyerekekkel, akiknek több figyelemre van szükségük?

A diszlexia nem egy betegség

„Miért nem figyelsz jobban?” „Miért nem tudod megtanulni az anyagot?” „Ha így haladsz, soha nem lesz belőled semmi” – ilyen, és ehhez hasonló mondatokkal találkozhatnak a gyerekek nap mint nap az iskolában, de akár azon kívül is. Sokszor egy átlagos gyereknek is állandó küzdelmet és kihívást jelenthet lépést tartani a felé támasztott elvárásoknak, amiből lássuk be, van bőven. Olykor napi 7-8 órán keresztül kénytelenek összpontosítani a tanórákon, vannak, akik mellette különórákra, edzésekre is járnak. És ezzel még nincs is vége a napnak: nem egy édesanya ugyanis arról számol be, hogy az estébe nyúlóan kénytelenek leckét írni.

Számos oka lehet annak, ha a gyermekünk tanulási nehézségekkel küzd. Ide tartozhat akár a diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, de vannak olyan sajátos nevelést igénylő gyerekek is, akik súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral küzdenek.

Sok esetben a szülőknek és a tanároknak is sok időbe telhet, mire felismerik, hogy egy-egy diákjuknál tanulási nehézség áll fenn. Sokszor ráadásul hiába a felismerés, az oktatási rendszer egyszerűen nem teszi lehetővé, hogy a gyerekek a saját tempójukban fejlődjenek, ami sikertelenséghez és további kudarcokhoz vezethet. Ennek eredménye, hogy sok tanulót inkább “hülyének” bélyegeznek, kiközösítik, egy idő után pedig maga is elhiszi, hogy ez valóban így van.

„Hetente írták a szódolgozatokat már másodikban. Mindig egyes lett, mert egyszerűen nem tudtuk megtanulni. Furcsa volt, hogy a többi órán nem volt probléma, de ezzel mindig küszködtünk. Az első fél évben minden héten sorozatosan jöttek az egyesek, akkor megijedtem, hogy itt valami nem oké” – meséli az egyik diszlexiás és diszgráfiás fiú édesanyja, aki ezután kért segítséget a tanítónőtől.

Fotó: Neményi Márton

Ha a gyermek tanulási nehézséggel küzd, a szakvélemény alapján határozzák meg, hogy heti hány órában lesz szüksége fejlesztő foglalkozásokra, illetve ki az, aki foglalkozni fog vele. A baj ott kezdődik, hogy sok iskolában egyáltalán nincsenek fejlesztő pedagógusok, ha akadnak is, akkor sem egyszerűsödik a helyzet: az egyik fejlesztő pedagógus elmondása alapján sokszor egyáltalán nincsen az iskolán belül üres terem, vagy hely arra, hogy foglalkozni tudjanak a gyerekekkel.

Egyre csak telik és telik az idő, a tanulók pedig nem kapnak segítséget. A legfontosabb az lenne, hogy már az általános iskolában megalapozzák számukra azt a fajta magabiztosságot, és önbizalmat, amivel a későbbiekben majd boldogulni tudnak. Komoly probléma, hogy a közoktatásban jelenleg alig-alig van kapacitás szociális érzékenyítésre: vagyis, ezeknek a gyerekeknek sokszor nem csak a tanulással és a rengeteg dolgozattal kell közelharcot vívniuk, de a társaiktól kapott verbális bántalmazást is el kell viselniük.

Egy módszertan, amely nemcsak a tanulási nehézséggel küzdőknek hatásos

Nemrég ellátogattunk a Rákospalotai Meixner Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolába, amely már 22 éve fogad harmonikus (vagyis extra figyelmet nem igénylő) és különleges bánásmódot igénylő tanulókat. Az iskolát Meixner Ildikó alapította diákjaival karöltve, hogy egy olyan helyet biztosítson, ahol a harmonikus, illetve a sajátos nevelési igényű gyerekek együtt tanulhatnak és nevelkedhetnek olyan módon, hogy közben nincsenek megbélyegezve.

„A tanulás során ezek a gyerekek ki tudják bontakoztatni a tehetségüket, mindeközben pedig rá tudnak jönni arra, hogy mi is az, amiben jók, és nem pedig arra fókuszálnak, hogy milyen hátrányaik vannak. A harmonikus fejlődésűek pedig megtanulnak toleránsak lenni azokkal, akik másmilyenek„ – meséli az iskola igazgatója, Molnár Rita.

Fotó: Neményi Márton

Elárulta, a tapasztalat az, hogy mire a gyerekek felső osztályba kerülnek, addigra annyira eltűnnek a különbségek köztük, hogy egy külső szemlélő meg sem tudná mondani, hogy melyik tanuló harmonikus, és melyik igényel egy kicsivel több fejlesztést.

Az iskolában a Meixner-módszert alkalmazzák, ami egy olyan komplex fejlesztő módszer, amely minden olvasás, illetve írástanuláshoz szükséges készséget megalapoz. Erre talán minden eddiginél jobban rá vannak szorulva a gyerekek.

A tavalyi országos kompetenciamérésen például a nyolcadikosok negyven százaléka hasalt el szövegértésből. 2008 óta egyetlen évfolyam sem produkált ilyen rossz eredményt. Rita szerint a módszer minden egyes gyereknek segítséget nyújt, éppen ezért, fontos lenne, hogy jobban átszűrődjön a magyar közoktatásba. A módszertanban kiemelt szerepet kap a beszédfejlesztés, hiszen kulcsfontosságú a szókincs fejlesztésében, továbbá az írott, illetve a hallott szöveg megértésében.

Az iskola fejlesztőpedagógusa szerint a Meixner-módszer nemcsak azoknak válik hasznukra, akiknek valamiféle problémája van, hiszen minden olvasástanuláshoz szükséges készséget megalapoz. A beszédfejlesztés kiemelt szerepet kap; gyakorlatilag az egész iskola a verbalitásra épül. Ezen kívül a módszertannak vannak olyan alapelemei, amik ahhoz adnak segítséget, hogy a tananyag az osztály minden tagjához egyformán eljusson.

„Teljesen mindegy, hogy milyen gyerekről beszélünk, mivel nagyon jó képességű gyereknél is nagyon fontos, hogy úgy kapja meg a tanártól azt az anyagot, hogy meg tudja érteni. Ne csak magolás legyen, hanem nagyon sok tapasztalás és gyakorlati oldalról való megközelítés” – meséli az igazgató.

Monoton és fárasztó oktatás helyett: kreatív és változatos tanórák

Az iskola gyógypedagógusa szerint a módszer használatától jóval kevesebb betűtévesztése lesz a gyerekeknek. A változatos feladatok pedig nemcsak fenntartják a tanulók érdeklődését, hanem kevésbé is fáradnak ki azokban. Az olvasás- és beszédkészség fejlesztésének érdekében gyakran kapnak olyan feladatokat, ahol különböző képeket szótagokkal kell párosítani, miközben eltapsolják a szavakat. Miután megtanulnak olvasni a szótagokat mondatok váltják fel, amit egy szóelemzés is követ.

„Ezekhez a történetekhez van, hogy képet, összetett mondatokat kell párosítani, valahol pedig befejezését kell megkeresni. Így nagyon izgalmas, változatos. Az olvasókönyvvel nem csak olvasni tanulunk, hanem sok olyan oldal van, ahol szókincset, beszédet fejlesztünk, mondatokat alkotunk” – mesélte Niki, az iskola egyik fejlesztőpedagógusa.

Fotó: Neményi Márton

A fejlesztőpedagógus azt is elárulta, hogy a módszerhez a késleltetett írástanítás is tartozik. Ezt egy megalapozó szakasz előzi meg, ahol a gyerekek olyan feladatokat végeznek, ami segíti őket abban, hogy a helyes ceruzafogás kialakuljon.

„Ha megnézzük a világot, akkor láthatjuk, hogy a gyerekeknek az egész mozgáskultúrája megváltozott. Nagyon-nagyon kevés a nagy mozgás, hiszen nem másznak fára, nincsenek kint annyit a természetben. Emiatt lassabb a nagymozgások fejlődése is, ami hatással van a finommozgásokra is”

Az íráskészség fejlesztésében az iskola művészeti részlege is nagy szerepet tölt be, hiszen az első fél évben rengeteg olyan elemet rajzoltatnak velük, amik később a segítségükre lehet a betűk írásánál. Ilyenek például a krémes órák, ahol ceruza helyett a krémmel bekent asztalon próbálgatják a betűk megalkotását az ujjuk segítségével, hogy a nagymotoros készségek is fejlődjenek. Mindemellett plusz segítséget nyújthat, hogy a hasonló hangzású betűket időben egymástól távol tanítják a diákoknak.

A kompetencia mellett a gyerekek személyiségét is fejlesztik

Látogatásunkkor beszélgettünk egy szülővel is, akinek a 8 és a 12 éves gyermeke is az iskolában tanul. Az idősebbik oxigénhiánnyal született, így a fejlődése szórt profilt mutatott. Ez azt jelenti, hogy habár néhány képessége sokszor meghaladta kortársaiét, akadtak olyan részképességei, amik fejlesztésre szorultak, így találkoztak az iskolával. Véleménye szerint sokkal nagyobb szerepet tölt be az alapvető gondolkodás, szövegértés, olvasás, illetve különféle matematikai műveletek elsajátításánál a szociális kompetenciafejlesztés.

Egy dolgot tudtam: egy ilyen típusú gyermeket nem tudok betenni egy uniformizált rendszerbe, ami arra épül, hogy mindenki ugyanolyan. Kapnak egy érdemjegyet, amivel értékelik, de ez igazándiból nem mond el róluk semmit

– mesélte az nlc-nek.

Véleménye szerint ebben a korban a magabiztosság, illetve az önbizalom építése, továbbá az egész személyiség fejlesztése legalább annyira fontos, mint a tárgyi tudás átadása.

Egy bizalmi kör, ahol a gyerekek megoszthatják érzéseiket

Még csak pár perce vagyunk az iskolában, nekem mégis egyből feltűnik a családias környezet. És ez nem véletlen. A falakon a tanulók festményeit, műalkotásait, az előtérben lévő asztalon pedig a további általuk készített díszeket csodálhatják meg a látogatók. Persze, a nap végén itt is minden ugyanúgy zajlik, mint egy átlagos iskolában, azzal a kivétellel: itt nem gondterhelt arcokat látni, akik alig várják, hogy vége legyen a napnak, hanem izgatott, mosolygó élettel teli arcokat.

„Nagyon fontosnak tartom ezt az erős biztonságot. Fontos, hogy a tanuló kibontakozhasson, merjen kérdezni, merjen hibázni. Nem egy versenyistálló vagyunk, itt mindenki a maga tempójában fejlődhet. Akiben észrevesszük, hogy bármilyen tantárgy vagy szociális képesség tekintetében nagyon tehetséges, akkor megpróbáljuk abba az irányba terelni, de nem kötelező jelleggel” – magyarázta Rita.

Pontban reggel 8-kor a gyerekkel együtt elindultunk a tanórákat megelőző beszélgető körre. Az alsósok gyorsan el is foglalták a helyüket a szőnyegen, és törökülésben várták, hogy elkezdődjön a foglalkozás, vagyis a beszélgetéssel egybekötött szociális kompetenciafejlesztő óra. Itt körülbelül 30 perc áll a rendelkezésükre ahhoz, hogy olyan drámajátékokat, illetve komolyabb közösségfejlesztő játékokat játsszanak.