A nyolcadikosok majdnem fele nem érti, amit olvas – a jövőjükre nézve tragikus ez az eredmény

Az oktatás szétrohad a szemünk láttára, aminek már meg is van az eredménye: a nyolcadik osztályosok 40 százaléka hasalt el alapvető szövegértésből a tavalyi kompetenciamérésen.

K.G.

2023. Szeptember 19.

„A nyolcadikosok 40 százaléka az alapszint alatt teljesített a szövegértésben és a digitális eszközök használatában. A tizedikeseknek az egyharmada nem érte el az alapszintet” – olvasható a 2022-es kompetenciamérés eredményében, amire már csak egy elkeseredett sóhaj tört fel mélyről, hogy tessék, lassan beérik az oktatás szétrohasztásának terve, felnő egy generáció, akik már azt sem értik, mit olvasnak, már ha egyáltalán tudnak olvasni.

Egy kicsit sem hibáztatom azokat a 14 éveseket, azokat a nyolcadikosokat, akik ilyen rettenetes eredményt értek el a szövegértésben a kompetenciamérésen. Minden idők legrosszabb eredményének számít az, hogy a nyolcadikosok negyven százalékának nem sikerült az alapszintű szövegértés elsajátítása a közoktatásban. Fontos megjegyezni, hogy a kompetenciamérésen a 6., 8. és 10. évfolyamos gyerekeket tesztelik, és a szövegértés mellett kapnak feladatokat matekból, természettudományokból, idegen nyelvből is. Nem a NAT (Nemzeti alaptanterv) alapján állítják össze ezeket a feladatokat, nem a tananyagot kérik számon, hanem elvileg arra a tudásra kíváncsi a teszt, amit általában az életben kell majd a diákoknak használni. Matekból például tudják majd, hogy mennyi benzin kell az autóba?

A szövegértésre pedig nyilván azért van óriási szükség a mindennapok során, hogy tájékozódni tudjunk a körülöttünk lévő világban.

Mi történik, ha a gyerekek nem tanulják meg értelmezni a szöveget, amit olvasnak? Akár komoly bajba is kerülhetnek miatta majd felnőttkorukban, ha mondjuk nem képesek értelmezni egy munka- vagy hitelszerződést (mindkettő ráadásul nehezített nyelvezettel íródik). A szövegértésre nagyjából mindennap szükségünk van, onnan kezdve, hogy a BKV app kiírja, hogy miért változik a forgalmi rend egészen odáig, hogy a főnök ír egy levelet egy feladattal, amit el kell végezni. Ez utóbbi esetben értelmezni kell, hogy mi a feladat, mi a határidő, mennyire sürgős és fontos, sőt, még a főnök hangulatát is ki kell olvasni a sorok közül ahhoz, hogy a megfelelő választ tudjuk adni a levelére.

Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)

Szövegértés kell a fiataloknak majd szülőként egy egyszerű szülői értekezlethez is, ahol elmondják, hogy nem szedhetnek hivatalosan osztálypénzt, de azért havonta 1000 forint lesz. A matek és a szövegértés az, ami sűrűn átszövi az életünket anélkül, hogy észrevennénk, és ha alapszinten sem megy ez a kettő, akkor elég nagy galibákat okozhatunk magunknak, akár abban is akadályozhat, hogy a tehetségünkhöz mérten tudjunk érvényesülni.

A szövegértés magabiztosságot ad, a kommunikációnk egészen más alapról indul a környezetünkkel, ha tisztában vagyunk az írott és szóbeli üzenetekkel, amiket mások közvetítenek felénk.

Egészen más ember lehet az, akinek biztos alapokon nyugszik a szövegértése, úgyhogy nem lehet erre az eredményre csak úgy legyinteni. Azzal a 40 százaléknyi gyerekkel, akiknek nem sikerült a kompetenciamérésen az alapszintű szövegértést sem megugrani, nagyon sürgősen kezdeni kellene valamit, hogy felzárkózzanak. Ha pedig már itt tartunk, hogy az oktatást ennyire szétverték, akkor bizony a szülőkön van a felelősség – amúgy is a szülőké az elsődleges felelősség –, hogy ezek a gyerekek ne úgy menjenek majd a világba, hogy ők lesznek a következő funkcionális analfabéta generáció.

Az ELTE Jurátus oldalán olvashatjuk, hogy mit jelent a funkcionális anafabetizmus: „Csoma Gyula és Lada László – a hazai andragógia kiemelkedő alakjai – meghatározása szerint a funkcionális analfabetizmus olyan műveltségi állapot, amelyben az írás-olvasás képességének a szintje egyre kevésbé teszi lehetővé az új információk befogadását és közlését, az új tudás megszerzését, feldolgozását és kezelését, a személyközi interakciók lebonyolítását. Ebből indul ki az elnevezés is, ami az írás-olvasás funkcionális ellehetetlenülésére utal.

Azonban ez nem jelenti ezen képességek teljes hiányát, csupán színvonalának csökkenését, az olvasott és leírt információk megértésének és felfogásának nehézségét, amelynek következtében az adott személy kifejezésmódját tekintve is csökkent képességgel rendelkezik.”

„Sok esetben az ilyen állapottal küzdő illető nem képes még egy olyan egyszerű logikai művelet elvégzésére, probléma megoldására sem, mint például annak megállapítása, hogy két útvonal közül melyik a rövidebb.”

Ki kívánná ezt a jövőt a gyerekének? Melyik szülő ne akarná, hogy minél könnyebb és minél teljesebb életet éljen a gyereke? Ez nem fog menni az alapvető képességek nélkül, amik közé tartozik a szövegértés is. Ha már az oktatásban ilyen állapotok vannak, és központilag az az érdeke a hatalomnak, hogy minél kevesebbet gondolkozzanak a jövő generációi, akkor nekünk, szülőknek kell minden lehetőséget megragadva segíteni a gyerekeinknek, hogy a képességeiket fejlesztve egy jobb életet tudjanak felépíteni felnőttkorukban, mint ami várna rájuk az alapszintű szövegértés képessége nélkül.