Kedves másik nő!
Igen, még mindig nem tudlak a neveden nevezni. Még mindig te vagy az a nő, aki megpróbálta ellopni a férjemet tőlem és a gyerekeimtől. Igen, a férjem idióta volt, amiért „szerelembe esett”, de ez nem róla szól, hanem rólad.
Nem sikerült. Az én szememben (és sok más emberében) soha nem lehetsz sikertörténet. Szörnyű dolgot tettél a családommal. Megpróbáltad elpusztítani. Mit gondoltál, hogy a nő a férfi mögött, akivel lefeküdtél, nem lesz tönkretéve? Érdekelt egyáltalán? Valószínűleg nem, és ettől borzalmas ember leszel. Nem gondoltad, hogy annak a férfinak a gyerekei, akit üldöztél, megkérdezik majd: „Miért akarja az a néni elvenni az apukánkat”? Nem, nem tetted, mert szörnyű ember vagy.
Mi bajod van? A nőknek össze kell tartaniuk ebben a világban, nem egymást kijátszani. A karma erős. El fog jönni érted (ha még nem tette meg). Az is rossz lesz. Amikor megpróbálsz tönkretenni egy családot, akkor egyszerűen gonosz vagy.
Tudnod kell, hogy rengeteget dolgoztunk a kapcsolatunkon, miután engem választott helyetted. Elolvastam az összes e-mailváltásotokat. Az összes kijelentést szerelemről és hogy ti ketten „lelki társak voltatok”. Hagyjuk már!
Tizenhat év – ennyi ideje vagyok együtt a férjemmel. Neked mennyi jutott? Nyolc hónap. Ugye nem gondoltad, hogy lefeküdhetsz egy házas férfival és nyerhetsz? Nem gondoltad, hogy a tiéd lesz, ugye? Nevetek rajtad.
Tudod, mi a legrosszabb? Miután elhagyott téged, te folytattad az életed. Persze, valószínűleg ideges voltál, de nem neked kellett tüzet oltanod, foglalkozni azzal, hogy min mentünk keresztül. Egy családot kellett újra összehoznunk. Fogalmad sincs, milyen nehéz ezt megtenni.
Még mindig mindennap gondolok rád. Már nem utálom a férjemet; büszke vagyok rá. Tökéletes példa lehet mindenki számára, aki ilyet követett el. Egy dologban igazad volt: remek ember.
Éjszakákon át, amikor teli tüdőmből üvöltöztem, sírtam és azzal fenyegetőztem, hogy elmegyek, ő pedig csak állt és hallgatta. Persze, voltak napok, amikor nem tudta kezelni a bűntudatot, amit TE és Ő okoztatok. Voltak napok, amikor nem hitte, hogy túl fogja élni. De képzeld csak! Megtette. És képzeld: szeretjük egymást mindannak ellenére, amit te hátra hagytál.
Ha a férjemre gondolsz, remélem, tudod, rossz ember vagy. Aki egy férjet és egy apát próbál elvenni a családjától, az rossz ember. Megtörtént veled? Ezért próbáltad megtenni te is mással? Ez nem helyes. Nem tettem veled semmit, a gyerekeim pedig biztosan nem.
Talán van rá egy kis esély ebben az univerzumban, hogy éppen ezt olvasod. Viszont ha előttem állnál, ezt mondanám:
Szeretem a férjem. Büszke vagyok a férjemre. Már csak egy rossz emlék vagy. Sikerült. Mi vagyunk a lelki társak – ti nem.
