A házaspár, aki az életét tette fel arra, hogy állatokat mentsen az ukrán háborúban

– így kezdődik Leonid és Valentina Stoyanov bemutatkozása az Instagram-oldalukon, ahol közel 400 ezer követőt tudhatnak magukénak. A Stoyanov házaspár az orosz-ukrán háború kirobbanása óta menti a háborús övezetben az állatokat, ellátást, ételt, biztonságos menedéket nyújtva számukra, hogy amikor az idő eljön – márpedig ők hisznek abban, hogy hamarosan beköszöntenek a boldog békeidők – vissza tudják engedni őket a természetbe, vagy új gazdát találjanak nekik.

Ha kell, kerítést építenek, ha kell, a műtőben vannak, folyamatosan járják a környéket, hogy a magukra hagyott kóbor állatokat jóllakassák. Mindezt golyóálló mellényben, hiszen közben a fejük felett lőnek, bombáznak.

A nap, amikor minden megváltozott

Leonid és Valentina nem sokkal azelőtt vágtak bele a saját állatkórházuk megépítésébe, mielőtt a háború elkezdődött. Hosszú évek után úgy döntöttek, ideje letelepedniük – előtte rengeteget utaztak – szerettek volna valami állandóságot teremteni az életükben. Egy régi, romos épületet vásároltak meg Odesszában, amit apránként kezdtek felújítani. A pincéből műtő lett, a falakra kedves dzsungelminta került, hogy a lehető legnyugodtabb – és legjobban felszerelt – rendelővel álljanak a páciensek és gazdáik rendelkezésére.

2022 februárjában azonban olyan eseményre ébredtek, amit maguk is alig hittek el. Dönteniük kellett, mennek vagy maradnak. Ők az utóbbit választották, és az alábbi üzenetet tették közzé:

„Ilyen kiáltások mellett kezdődött a reggelünk. Ijesztő. Nem magunkat féltjük. Hanem a szeretteinket, az állatokat, minden ártatlan lelket! De nem számít, tesszük a dolgunkat! Most sürgős ellátásra szoruló állatokat is fogadunk. Nem futunk el és Odesszában leszünk, amíg lehet.”

Arra kérték azokat, akik külföldre menekültek, de kisállatukat nem tudták magukkal vinni, hogy jelezzék nekik, és ők segítenek. Csak ne hagyjanak egyedül egyetlen kedvencet sem.

Szuperhősök születnek

Már a háború első néhány napjában körülbelül 400 különböző állatot fogadtak be, többeket a saját otthonukban szállásoltak el, hiszen az állatkórház férőhelye is véges volt. Hüllők, kutyák, macskák, madarak… – a létszám egyre csak nőtt.

Saját bevallásuk szerint az első 10 nap keservesen telt. Alig aludtak a félelemtől és szorongástól, hogy a tűzharc alatt valami borzasztó történhet, mindeközben viszont kitartóan járták a környéket, hogy begyűjtsék a magukra maradt állatokat. Önkéntesek segítségével éjjel-nappal azon dolgoztak, hogy minél inkább kihasználják a kapacitásaikat, próbáltak beszerezni annyi terráriumot, akváriumot és ketrecet, amennyit csak tudtak. Emellett élelemből és vízből is igyekeztek minél nagyobb készletet felhalmozni, minden eshetőségre felkészülve.

A legnagyobb próbatételt azonban nem ez jelentette, hanem az, hogy 10 nap után mindkettejük családja külföldre menekült, és azt sem tudták, mikor fogják egymást újra viszontlátni.

Nem volt idejük arra, hogy hosszasan emésszék a dolgot. Hamarosan azzal kellett szembenézniük, hogy áram és fűtés nélkül maradtak. Egy ilyen helyzet a legoptimistább ember józanságát is kikezdené. 

A gázolaj hiánya – mint szinte mindenkit a városban – érzékenyen érintette a menedéküket, enélkül a generátoruk nem működött, és menteni sem tudtak. Végül cseppenként kapartak össze újra annyit, hogy útnak tudjanak indulni, hiszen dolog bőven adódott. A körülbelül 220 kilométerre fekvő Herszon vízerőműve felrobbant, és rengeteg bajba jutott állatot kellett megmenteni a vízbe fulladástól. „Nehéz megmondani, hány állatot mentettünk meg itt, mert folyamatosan folyik a munkánk. Minden percenként változik és rengeteg sürgősségi mentési esetünk, logisztikai pillanatunk van. Állatokért úszunk elárasztott területeken, húzzuk ki őket onnan, sürgősségi állatorvosi ellátást nyújtunk nekik, evakuáljuk őket, és ezzel egyidejűleg a kórházunkban és egyéb helyeken biztosítunk átmeneti ellátást és minden szükségeset számukra” – írták bejegyzésükben.

Egy ágyban a leopárddal?

A házaspár életét tovább bonyolította, hogy Leonidot nem sokkal ezután szívrohammal kórházba szállították – a háború alatt már másodjára – és épp csak a gyors beavatkozásnak (és egy pacemakernek) köszönheti, hogy életben maradt. Hosszas lábadozásra nem volt lehetőség, a menedék 0-24-ben működött, az állatok is operációra vártak, így a férfi saját felelősségére távozott a kórházból.

Szegény embert azonban az ág is húzza, az esetet követően épp a frontvonal közelébe vittek segélyt, amikor az autójukat támadás érte. Leo a testével védte Valentinát a lövések elől, így a bordái megzúzódtak, de csodával határos módon más bajuk nem esett.

Fotó: Vet Crew

Fotó: Vet Crew

Fotó: Vet Crew

Fotó: Vet Crew

Fotó: Vet Crew

Sőt, az eset még inkább megszilárdította az elhatározásukat, hogy segíteniük kell. A dolog egyébként is kezdett nyomasztóvá válni, hiszen napról-napra egyre több éhes száj jelent meg náluk. És már korántsem csak házi kedvencekről volt szó. Vadállatokhoz is egyre gyakrabban riasztották őket, amire megoldás kellett. Már így is egy rossz sorsból mentett kismajommal, Tosyával osztották meg a hitvesi ágyat, leopárdnak, oroszlánnak hely ott már nehézkesen jutott volna.

Menedék épül

A helyzet merész tettekre sarkallta a házaspárt. Körülbelül másfél éve telket vásároltak Odessza határában és elkezdtek megépíteni egy hatalmas menedéket.

 – írták és nekikezdtek az építkezésnek.

Rengeteg dolgot ők maguk, a saját kezükkel – és a velük dolgozók segítségével – csináltak, hogy az oroszlánkölykök, leopárdbébik vagy majomgyerekek is biztonságos kifutót kapjanak a többi mentett állat mellett. Mindezt pedig adományokból finanszírozták, ami az alapítványuk számára érkezett be – Leo és Valentina munkáját egyébként a Vet Crew Foundation keretein belül a világon bárki támogathatja.

Így lett Leeloonak, a harcos leopárdgyereknek végre saját területe, Toysának és Fitinek, a majmoknak mászófája, a kutyáknak, macskáknak melegített menedéke, a lovaknak, bárányoknak és egyéb állatoknak saját istállója – hogy csak néhányat említsünk, hiszen tényleg egy olyan helyet hoztak létre, ahol minden állat boldogan és a lehetőségekhez képest biztonságban élhet.

Utóbbit fontos hangsúlyozni, hiszen alig két hete Odessza mellett csaptak össze az orosz és ukrán csapatok, ami a házaspár idegeit alaposan kikezdte. Több Instagram-sztorit is megosztottak arról, hogy mi zajlik a földjüktől alig néhány kilométerre. Most is folyamatosan lőnek mellettük, cikkünk megírásának pillanatában is arról adtak hírt, hogy újra áram nélkül maradtak, de ezt leszámítva mindenki jól van, emberek és állatok egyaránt.

Szinte érthetetlen, honnan van ehhez ennyi lelkierejük, hiszen láthatóan folyamatosan úton vannak, műtenek, gondot viselnek, miközben a tűzvonalból sem feltétlenül tudnak kimaradni. Mégis rendületlenül csinálják, sem tüzérség, sem hideg és hóvihar, de még szívroham sem tarthatja vissza őket.