Ha eldöntötted, hogy kutyát szeretnél, akkor elsőként végig kell gondolni, hogy milyen körülmények közé érkezne a négylábú kedvenc, és számunkra milyen tulajdonságok fontosak. Aztán következhet a különböző kutyafajták megismerése, mert nemcsak méret és mozgásigény, hanem engedelmesség és alkalmazkodóképesség terén is óriási eltérések lehetnek.
Mielőtt a kutyát háziasították volna, az élelemtől kezdve a területig mindenért harcolniuk kellett, így az agresszió elengedhetetlen volt a túléléshez. Azóta számos jámbor, családi fajtát kitenyésztettek, míg mások jobban megőrizték agresszív tulajdonságaikat. Mindkét csoportnak megvan a maga helye, hiszen ami egy kisgyerekes családnak tökéletes választás lehet, nem biztos, hogy a legjobb őrző-védő feladatokra. A legfontosabb, hogy a leendő kutyatulajdonosok tisztában legyenek azzal, hogy milyen habitusú kutyát fogadnak be az otthonukba.
Íme 5-5 kutyafajta, amelyekre a legkevésbé és a leginkább jellemző az agresszió!
A labrador retriever minden bizonnyal azért a világ legnépszerűbb kutyája, mert ebből a fajtából szinte teljesen hiányzik az agresszió. A legnagyobb veszély, ami fenyegethet náluk, a legfeljebb az erőteljes arcnyalogatás (Fotó: Unsplash)
Kölyökkutyaként a Cavalier King Charles spánielt összetéveszthetnénk egy puha plüssjátékkal. És ha jól bánnak velük, nagyjából a plüssökhöz hasonló veszélyt jelentenek az emberre (Fotó: Unsplash)
A golden retrieverre nagyjából ugyanaz igaz, mint ami az unokatestvérére, a labrador retrieverre. Eltekintve attól, hogy fogzáskor szívesen rágcsálja gazdáját, ennek a fajtának a legfőbb tulajdonsága a szeretet és az odaadás (Fotó: Unsplash)
A hatalmas újfundlandi a szelíd óriás kutyakalauzba illő definíciója. Agresszivitásuk hiánya miatt „bébiszitter kutyának” is nevezik őket, mivel szelíd természetüknek köszönhetően nagyon jól kijönnek a kisgyerekekkel (Fotó: Wikipedia)
Az agresszivitáshoz komoly mennyiségű energiára van szükség, amire a közismerten lusta basset hound nem szívesen pazarolja a tartalékait, hacsak nincs igazán szükség rá (Fotó: Unsplash)
Most pedig jöjjenek azok a kutyafajták, amelyeknél a legnagyobb valószínűséggel mutatkoznak az agresszió jelei. A kiskutya szindróma klasszikus példája a csivava, amelynek apró a teste, de hatalmas az öntudata. Nem ritkák a rendszeres, kiszámíthatatlan agressziórohamok, ami azt jelenti, hogy nem jó választás kisgyermekes családok számára (Fotó: Unsplash)
Az agresszió nem mindig rossz dolog egy kutyában – a német juhászkutya temperamentuma azt jelenti, hogy kiválóan alkalmas szolgálati-, rendőrségi- és őrző-védő kutyának. Bár nem érdemes vele ujjat húzni, ha az agressziót a megfelelő módon irányítjuk, nagyszerű házi kedvenc lehet, aki biztosan megvédi szeretett családját (Fotó: Unsplash)
Bár a rottweiler agresszivitásáról szóló híresztelések kissé igazságtalanok, ez egy olyan kutyafajta, amely potenciálisan agresszív lehet. A kutya neveltetése kulcsfontosságú, és egy jól képzett rottweiler egy tapasztalt gazda mellett nyugodt és szeretetteljes eb lehet, de ez a fajta nem kezdőknek való (Fotó: Unsplash)
A csaucsau egy olyan fajta, amelyet lehetőleg csak tapasztalt kutyatartó válasszon. Domináns személyiséggel rendelkezik, és amikor ennek érvényt akar szerezni, az könnyen agresszióba fordulhat (Fotó: Unsplash)
Kérdezz meg egy tacskó gazdáját, valószínűleg el fogja elárulni, hogy imádott kutyusa nem éppen a legkönnyebb természetű házi kedvenc. A tacskók köztudottan erős egyéniségek, és nem zárkóznak el a vicsorgástól és morgástól, ha nem kapják meg, amit akarnak (Fotó: Unsplash)
Meg kell jegyezni, hogy mindig vannak olyan kutyák, amelyek a fajtájukhoz képest szokatlanul viselkednek, valamint ne feledjük, hogy bizonyos helyzetekben minden kutya képes agresszívvá válni.