Bridgit Mendler egykori Disney-gyereksztárból lett énekesnő, ügyvéd és vállalkozó. Amor Towles két évtizeden át nagyon sikeres befektetési bankár volt, majd sikeres író lett. Toni Morrison, Stephen King és Haruki Murakami nem egy, hanem sok különböző könyvet adtak ki és adtak el világszerte több millió embernek.
Nir Eyal a Stanford Egyetem előadója, a How to Build Habit-Forming Products című nemzetközi bestseller írója szerint a fent felsorolt sikeres embereknek nem a pénz, társadalmi osztály vagy a tehetség a legfőbb titka. A viselkedésükben és hozzáállásukban kell keresni a választ, hogy mitől lesz minden sikeres, amibe csak belekezdenek.
Elvárások
Egy tanulmányban a kutatók „a siker sikert szül” mondás igazságtartalmát akarták tesztelni, melynek érdekében egy weboldal-alapú, valós társadalmi környezetet hoztak létre, és véletlenszerűen „sikereket” – a finanszírozástól kezdve a díjakon, termékjóváhagyásokon át a társadalmi vagy politikai kampányokig – adtak a vizsgálatban résztvevőknek.
Minden forgatókönyvben a szerény jutalom elnyerése a siker öngerjesztő folyamatát indította el az adott résztvevőknél. (Ugyanakkor a korai nagy jutalmak nem növelték arányosan a későbbi sikerességet.) Mivel ezeket a jutalmakat véletlenszerűen osztották szét, nem pedig érdemek alapján, a tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy aki ilyen korai sikert tapasztal, az később többet érhet el, mint az, aki hasonlóan képzett vagy tehetséges, de nem tapasztalta meg ezt a fajta sikert.
A tanulmány szerzője azzal érvelt, hogy a nem megérdemelt korai siker, amelyben az emberek részesülnek, „egyenlőtlenséget eredményez azzal, hogy növeli a jövőbeli sikerrel kapcsolatos elvárásaikat az ugyanolyan tehetséges, de sikerben nem részesülőkkel szemben”. Tehát, ha már a tényleges teljesítmény előtt sikert érzékeltek a résztvevők, akkor önmagukkal szemben támasztották azt az elvárást, hogy sikeresek legyenek továbbra is.
Önbizalom
Egy másik tanulmány ugyanebben a témában más megközelítést alkalmazott: egyforma képességű játékosokat vontak be egy kosárlabda dobóversenyben végzett kísérletbe. Az eredményekből kiderült, hogy azok a játékosok, akik az első fordulóban nyertek, később valóban jobb teljesítményt nyújtottak. De nem a győzelem volt önmagában az oka a későbbi sikereknek, csak ez növelte a játékosok önbizalmát, ami aztán lendületet adott a további siker felé. „Még kiegyenlített játéktér esetén is az önbizalom kritikus szerepet játszhat a jövőbeli teljesítményben, és ezért hozzájárulhat ahhoz, hogy hasonló emberek különböző eredményeket érjenek el a hosszú távú siker szempontjából” – írja a tanulmány.
Forrás: Getty Images
Státusz
Ahogy egy személy sikere növekszik, úgy erúsödik a kapcsolati hálója és a hírneve is, ami könnyen további ajtókat nyit a siker felé. Robert K. Merton szociológus 1968-ban alkotta meg a Máté-effektus fogalmát, amely szerint a magasabb társadalmi státuszú emberek munkája nagyobb elismerést kap, mint a kevésbé ismert emberek azonos minőségű munkája. A Máté-effektust igazolja egy 2018-as tanulmány, amely egy holland ösztöndíjprogram nyertes és vesztes pályázóinak karrierútját követte nyomon. A program pontozási rendszert használt a pályázatok elbírálásánál, és azoknak a tudósoknak ítélt meg támogatást, akiknek a pályázata elért egy bizonyos pontszámot. A tanulmány megvizsgálta a ponthatár feletti és alatti pályázókat, és kiderült, hogy a következő nyolc év során a pályázat nyertesei több mint kétszer annyi támogatást kaptak, mint a nem nyertesek.
Optimizmus
A kudarc gyakorlatilag a siker előfeltétele, ahogy azt bármelyik sikeres ember megmondaná, ha megkérdeznénk. Steve Jobs – akit kirúgtak az Apple-től, mielőtt újra csatlakozott volna, amikor következő cégét, a NeXT Computers-t felvásárolta az Apple – jól ismert példa.
Tehát nem a kudarc az, ami gátolja a sikert, hanem inkább a kudarcot követő reakció.
Egy sportolókkal végzett pozitív pszichológiai tanulmány kimutatta, hogy az optimizmus rövid távon is sikerhez vezethet. A vizsgálatban főiskolás úszókkal töltettek ki egy kérdőívet, hogy megállapítsák, optimisták vagy pesszimisták. Ezután az úszóknak azt mondták, hogy ússzanak teljes erőből, majd utána minden sportolónak egy olyan úszóidőt mondtak, amely lassabb volt a tényleges idejüknél. Néhány óra pihenés után a sportolók újra úsztak. A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy míg az optimisták átlagosan 0,5 százalékkal gyorsabban, addig a pesszimisták 1,6 százalékkal lassabban úsztak a második körben. Az optimisták a kudarcot lehetőségnek tekintették arra, hogy jobban teljesítsenek, míg a pesszimisták egyszerűen elkedvetlenedtek.
Ezek a tanulmányok azt mutatják, hogy az elvárások, az optimizmus és az önbizalom áll a siker mögött. A sikeres emberek nem feltétlenül okosabbak és tehetségesebbek, mint a kevésbé sikeresek – inkább a viselkedésükre kell figyelni és tanulni tőlük, hogy elkapjuk a sikert, amikor kínálkozik.
