„Amikor a nő fejlődik, de a társa nem, az előbb-utóbb válóok lesz” – A Férfiszövetség egy új férfiideált hirdet

A Férfiszövetségről 2022 augusztusa óta beszélhetünk. Ekkor három férfikör vezetői találkoztak, hogy megvitassák, vajon közösen mit tudnak tenni társaikért és hogyan tudnak együttműködni, a semleges viszony helyett. Heten alkotják a szövetséget: Abaffy András, Budai Gergely, Kemény Péter, Lévai Brúnó, Molnár Károly, Teszár Balázs és Zám Zoltán. Érdekesen alakul a generációs leosztás, hiszen van közöttük harmincas, negyvenes és ötvenes, amit nagy előnynek gondolnak, hiszen így hitelesen tudnak szólni egy X, vagy egy Y-generációs férfitárshoz is.

Tanulnak egymástól, önismereti utat járnak, rengeteg beszélgetéssel kutatnak és próbálnak egy új integrált férfimintát létrehozni. Szerintük akárhova megyünk vagy akármit vizsgálunk (a közvetlen környezetünktől a mozivászonig), senki sem kap egy jó választ, hogy milyen ma férfinak, milyen ma apának lenni. Egyénileg, csoportosan és a szövetségben gondolkodnak és úgy állnak az erejükben, hogy közben tudnak érzékenyek lenni. Végzett pszichodráma vezetők, családállítással foglalkoznak, energetikai harmonizálási technikát adnak át, coachok, szervezetfejlesztési szakemberek kovácsolódtak össze a Férfiszövetségben.

Azon már nem is csodálkozunk, ha egy önismerettel, saját személyiségének fejlesztésével, traumák feldolgozásával foglalkozó nő terápiába és/vagy női körbe jár, volt már családállításon, coachingon. Csillogó szemmel mesél az élményeiről, sorsfordító találkozásokról, mélyrepülések megéléséről. Férfi szempontból viszont nem ilyen aktív a helyzet.

Molnár Károly: Jellemzően a nők indulnak el ezzel először. Sok férfiban van sajnos olyan gondolat, hogy amikor megszülettek, ezzel kész is lettek, szóval ezért is nehezebb bevonni őket. Természetesen vannak kivételek, akik hosszú évek óta önismeretben vannak már és csak most találnak el hozzánk. De azért a krízishelyzet a leggyakoribb hajtóerő.

Kemény Péter: Nagyon sokukat a feleség küldi, hogy itt az idő, ő már tesz magáért és értük, ne legyen egyedül ezen az úton. Borítékolható, hogy, ha a férfi nem partner ebben, az a kapcsolat zátonyra fog futni. Amikor a nő fejlődik, de a társa nem, az előbb-utóbb válóok lesz. 

Teszár Balázs: Illetve beszélni kell arról a nagyon szomorú helyzetről is, amikor a nő csak tudat alatt, de úgy dönt, hogy behúzza a kéziféket, nem fejlődik tovább, hogy együtt maradhassanak. Ez sem egy ismeretlen példa.

Eredetileg férfiköröket tartottatok, mielőtt létrejött a Férfiszövetség. Hogy képzeljünk el egy ilyen kört? Mennyi ideig tart a közös munka?

M. K.: Az általunk vezetett férficsoportok zártan működnek, és 10 hónapon keresztül tartanak. A 14-16 fő az optimális szám, amivel nagyon jól lehet dolgozni. Az eszköztárunk minden önismereti módszerét bevetjük, legyen az szertartás, énekkör, család- és rendszerállítás, pszichodráma, hogy a fejlődni vágyó férfiak kapcsolódni tudjanak a saját férfiasságukhoz, meghaladják a korlátozó hiedelmeiket. Emellett mindannyian dolgozunk egyéniben nőkkel és férfiakkal is, plusz tartunk workshopokat is, amik 1-2 napos foglalkozások egy tematikára felfűzve. A táborok, elvonulások például beavatási rítusokkal is kiegészülnek, ami elementáris erővel bír.

Említenél néhány fontos tematikát?

M.K.: Erő és érzékenység, szövetség vagy a férfi és a spiritualitás. Persze, akármi adódik menet közben, adaptívan változtatunk a programon. Ezek az alkalmak közelebb viszik a résztvevőket a legbensőbb valójukhoz. Sokan vannak vele úgy, hogy valódi véleményt/gondolatot nem is fogalmaznak meg egy-egy témában, hanem valahonnan hallott „konzervgondolataik” vannak, amikről azt hiszik, hogy a saját gondolataik. Amikor egy ilyen körben beszélgetünk, sok más perspektíva is megjelenik, sok férfitárs nyílik meg és máris másképp vélekednek az adott témáról. Ha ezt még tovább visszük, akkor megérkezünk a négynapos táborhoz, aminek szintén van egy íve. Bevezetés, mélyülés és mély pillanatok. Ez legyen akár parázson járás vagy 100 férfi egy mezőn, maori haka erőtáncot járva. Vissza kell kapcsolódni ezekhez az ősi erőkhöz, mert önmagunkat is fájóan korlátozzuk.

Heten vagytok, hét különféle személyiség, eltérő korosztályok és ismeretek adódnak most össze. Milyen dinamikával megy egy ilyen tábor programjának az összeállítása?

T.B.: Új még ez az egész, mindennek helyet kell találni úgy, hogy beletegyük magunkat és mégse legyenek elbillenések, hanem balanszot hozzunk. Egyébként tavaly az Everness fesztiválon tartottunk egy háromórás programot, ami nagyon jól sikerült, igazi egység-érzésem volt. Az is egy aspektus, hogy vállaljuk ezt a hetes felállást, a nehézségek ellenére is. Így együtt még több embert tudunk emelni, hosszútávon közelebb visz minket egy újfajta, integrált férfi megteremtéséhez.

Az útjuk legelején álló, még csak kíváncsiskodó férfiak is bevállalhatnak egy ilyen tábort?

K.P.: Ökölszabály, hogy általában a hosszabbak valók a már önismereti úton járóknak, a rövidebb programok pedig a startvonal körül állóknak. Egy énekkör például nagyon jó lehet, gyorsan meg lehet érkezni vele.

Énekkör, körtánc, saját sebek gyógyítása. Sajnos el tudom képzelni, hogy sokszor megkapjátok az „értő” hangoktól, hogy ez az egész felesleges érzékenyítés, egy férfinak nem ez a dolga, hanem, hogy pénzt keressen, építkezzen, míg az asszony a konyhában áll és gyereket szül…?

K.P.: 

Megesik, hogy jól jön, hogy nem sírunk, mert az összecsuklás helyett a felülkerekedést választjuk, de a legtöbb esetben nem kell keménykedni, előrébb visz például az empátia. A nők is erre várnak egyszerűen, ennek a megértése esszenciális. Most a családállító beszél belőlem, de kell hozzá az anyasebek feldolgozása is. A csoportjainkban megdolgozzuk az anyai és apai részt is.

M.K.: Ráadásul szintén a Férfiszövetség mellett szól, hogy vannak olyan dolgok, amiket férfiban csak férfi tud meggyógyítani. Az apa-fia relációt illetően is férfienergiákra van szükségünk. Meg kell nekünk találni azt az erős tengelyt, ami kvázi rendíthetetlen stabilitást ad. Nyitott szívvel, empátiával felvértezve persze. 8-10 irányból dolgozzuk ezt, mert sokfelé ledőlhetünk. És utána nem tudunk jelen lenni egy nővel való kapcsolódásban sem. Se a kedvesünkkel, se a lányunkkal.

T.B.: Nekem az erő/érzékenység a vesszőparipám. Van egy elbillenés: erőtlen, de érzékeny férfi, vagy a gyakoribb: erős, de érzéketlen. Egyik sem jó. Öntisztelet, önszeretet kell, nyitottság a világ, a többi ember és a másik nem felé.

Helyben vagyunk, visszatértünk a kiindulási pontunkhoz: a nő és a férfi együttes működése, együttműködése.

K.P.: A férfi csak a nő kontextusában érvényes. Feladatunknak tűztük ki, hogy átadjuk a mintát, hogy milyen lehet az ideális férfi, az ideális apa, a férj. Hogyan tiszteljük mi a nőket? Mi Férfiszövetségként azt is építjük, hogy lehet a nőkkel harmóniában, nagyon jól élni. De ehhez kell, hogy kicsit visszavonuljunk és rálássunk, mi hogyan működik, és ennek tükrében alakítsuk ki ezeket az élhető viszonyokat a nőkkel. A felelősségvállalás is érdekes tárgykör, mert kell a túloldalon egy ugyanannyi felelősséget vállaló nő is. Mi a különbség például a felnőtt és a nem felnőtt állapotok között? A nem felnőtt állapotokban a másikat keressük, rajta kérünk számon, vádaskodunk. Amíg felnőttként vállalom a felelősséget és meghagyom a másiknak, hogy ő is vállalhassa magáért. A zászlónkra írnám, hogy keressük a férfi részünk és a női részünk integrált működését és ebben próbálunk mintákat mutatni.

A családállítás, az energetikai harmonizálás, a különböző bodywork-ök megkívánnak egy bizonyos nyitottságot, holisztikus gondolkodást. Direkt nem használnám a mostanában kissé elkoptatott, érzékek fölötti terminust. Mit szólnak a férfiak, amikor erre a mezsgyére érkeznek?

T.B.:  Fontos, hogy mi a belső szellemi kapcsolódásnak a gyakorlati részével foglalkozunk. Riasztónak tartjuk azt, amikor valaki csak dobálózik a frázisokkal és nem a kapcsolódás hajtja.

K.P.: Nem az a kérdés, ki tud több és szebb Coelho idézetet mondani, hanem az, hogy miként viselkedünk egymással, milyen együttérzéssel tudunk a másik felé fordulni. Mondok egy profán dolgot: emelkedett dolog együtt enni. Az evés kontextusa valahogy otthonos, intim, elfogadással teli, egy szentség.

M.K.: Nem beszélünk a spiritualitásról, nagy a zaj eleve a szót említve. Az élményben, tapasztalatban, cselekvésben hiszünk. Eleinte persze nem tud vele mit kezdeni az ember, hova tenni, de címkézni sem kell. Egyszer csak nyílik a világ: több lesz már az élet, mint a munkahelyen reggel 8-tól este 6-ig robotolni. Több lesz annál is, hogy mennyire vagyok jó szakember. Szakember is vagyok, férfi is, apa is, barát is, szerető is. Az önismereti út során a férfi megtalálja a magját és kapcsolódik is vele. Bekapcsol az intuíció és a racionális gondolkodó én, együttesen. Ha ezt összegyúrom, meg is van a feladatom a világban… ennél az önazonosságnál pedig nincs vonzóbb egy nőnek. Ha nem úthengerként megy a férfi, hanem nyitottan, érzékenyen a világra. Ez is az integrált férfi képét mutatja.

De amíg valaki eléri ezt az integrált férfiképet, addig meg nem tapasztalt mélységeket is be kell járnia. Milyen hatással van a csoport ereje az éppen bezuhant, kezdetben kudarcot megélő férfiakra?

T.B.: Ha már pár hónapja zajlik a közös munka, annyira erős a támogató közeg, hogy már lehet segítséget kérni. Nekünk, csoportvezetőknek pedig feladatunk  – amikor látjuk valakin, hogy szüksége lenne rá, de nem megy neki a kérés – segíteni ebben. És amikor ott van a legalján, összetörten és még 15 férfi támogatja ilyen minőségben (és nem anyai öleléssel) az is csodás. Ott van az apai “hiszek benned, fiam!”, amit oly sokan sosem kaptak meg. Volt, aki azt mondta, hogy 25 év kosárlabdázás alatt nem tapasztalt ennyire erős szövetséget, mint a féléves csoport alatt. Ez pedig nagyon jó visszajelzés nekünk.

K.P.: Egyébként mi nem követjük annyira a konzervatívabb pszichoterápiás iskolát, nálunk a csoporton kívül is lehet barátkozás. Kell a közösségi csapatélmény is, gyakran nagyon mély kapcsolódások, szövetségek alakulnak. Ami még jellemzőbb, hogy egy-egy férfi járt nálunk és ő húzza aztán be a barátait, mert neki annyit adott ez az egész. Ők is észrevették már a pozitív fejlődést, szeretnék magukon is tapasztalni. Ha látnak már jó példát maguk előtt, sokkal komolyabban tudják venni a folyamatot.

M.K.: A 10 hónapos zárt csoport egy ideális család, ahol van beszélgetés és, ha bajom van, kimondhatom. Konfrontálódunk, azt is meg kell tanulni. A fejlődés definíciója, hogy van elfogadás és konfrontálódás is. Ahogy létrejön a csoportból ez az ideális család, ott új minták születhetnek és ez aztán beleépül a párkapcsolatába, a saját gyermekével való kapcsolatba is. Sokkal egészségesebb családok jöhetnek létre egy olyan férfi esetében, aki megéli ezt a nagy munkával járó közösségi idillt.

Ahogy meséltek, az egész Férfiszövetség valahogy a felnőtté válásról is szól, legyen az önismereti úton elindulni vágyó, már folyamatban lévő delikvens akár 30, akár 40, akár 60 éves…

T.B.: Abszolút! Hadd kanyarodjak kicsit a törzsi kultúrákhoz. Léteztek beavatási szeánszok, amikor a fiúból férfi lett. Most már nincs ilyen, honnan tudjam, hogy mikor mi vagyok? Mitől kezdve vagyok én férfi? Robert Bly: Vasjankó című könyvét szeretném itt mindenképp megemlíteni, ebben sokat ír a fiú férfivá válási útjáról, akár törzsi rítusokon keresztül is. És ahogy Károly is említette, bizonyos szempontból a férfiak tudják beavatni a fiút, kvázi az ő feladatuk, hogy átsegítsék egyik minőségből a másikba. A nyári táborunkba beleszőttünk ilyen elemeket is, természetesen mai formára adaptálva.

K.P.: 

Egy ilyen törzsi erőpróba, rituálé klassz lehet azoknak a férfiaknak, akik nehezen öntik szavakba az érzelmeiket, vagy a jelen pillanatot sem tudják kellően megélni.

K.P.: Kicsit kisarkítva, de vannak az Al Bundy arcok, akiknek két érzelmük van: a jó meg a nem jó. Igaz, nálunk ez a ritkább, de megesik, hogy innen kell építkezni. Onnan, hogy el tudja mondani, hogy a barack az szín is és nem csak gyümölcs. Monokrómból 16 színe lesz hirtelen és árnyalódik minden. Lassan lesz 100 szava arra, hogy éppen hogy érzi magát, mi van vele. Nekünk benne van az üzenetünkben, hogy ez tanulható. Minden tanulható: az intuíció, az intimitás, az együttérzés, a maszkulinitás is. Ilyenkor olyan mintákat adunk, amit a szocializációban nem láthattak. Ha valaki csak agresszív férfitípust látott, hogyan lehetne empatikus a nőkkel? Ha látok rá más példát, véleményt, mintát, egyből elindulhat valami. Mi sem vagyunk mindenhatók, akik teremtőt játszanak, de sokat nyom a latba, hogy heten vagyunk, mert korrigáljuk egymást és közösségben fejlődünk, együtt. Egészséges és kiteljesedett férfiakért, családokért, nőkért, gyermekekért dolgozunk és szeretnénk akár nagyban, határokat átívelően is gondolkodni.