Földvári Eszter és táncostársainak kontakt improvizációját nézve a bizalom és a víz folyása ötlött fel bennünk, ahogy a testek egymáshoz érnek, majd elválnak, felemelik a másik embert úgy egyszerre látunk örömtáncot és harcművészetet – lenyűgöző látvány, pedig nem arra készült, hogy másoknak, színpadon mutassák meg a tánctudásukat a táncosok. Egyszerre terápia, önismeret és tánctechnika a kontakt tánc, ami egy egészen különleges egyveleget hoz így létre. Eszter mesél a saját szavaival arról, hogy mi az a kontakt improvizáció, kinek ajánlott, és miért olyan fontos az életének az a szelete, amit ennek a táncnak szentel, és négy táncostársa fejtette ki azt, hogy nekik mit adott a kontakt improvizáció.
„Önmagunkért táncoljuk”
A kontakt improvizációt nagyjából 17 éve táncolom. Kezdetben hónapokon keresztül úgy jártam az órákra, hogy nem tudtam a táncostársak nevét, mivel foglalkoznak, hány évesek, van-e gyerekük, hol élnek, gazdagok vagy szegények. Azt tudtam, hogy milyen a formájú lábfejük, milyen a szaguk, hol van sérülésük, hol bírnak el engem, hogyan mozognak. A harmadik hónapnál jártunk már, amikor mondtam nekik, hogy most már üljünk le beszélgetni a tánc után, akkor derült ki, hogy az egyikük szociológus, a másik matematikus, a harmadik orvos – szóval nagyon különböző területről jönnek az emberek táncolni.
A kontakt improvizáció nem színpadi műfaj – illetve csak kevesen táncolják a színpadon – alapvetően önmagunkért táncoluk. Nagyon sokan azért jönnek a kezdő órákra, mert önismereti úton járnak, egyfajta terápia számukra az érintés és a tánc. A nem kezdők számára már nagyobb igény van arra, hogy technikailag magasabb szintre jussanak. A hozzám táncolni érkezők legalább 50 százaléka valamiféle plusz lelki fókusszal jön, azon túl, hogy izgalmasnak találja ezt a fajta táncot.
Fölvári Eszter (balra) Fotó: Neményi Márton
Szerintem a testünk sokkal többet tud rólunk, mint amennyit tulajdonítunk neki. A testben el van tárolva a történetem, hogy min mentem keresztül, hogy milyen volt az életem, és itt, a táncórán is elsősorban a testemmel vagyok jelen, igyekszem hátrahagyni az elmémet, és próbálom intellektuálisan nem befolyásolni a dolgokat.
Vagy dőlök valaki felé és akkor bízom a másik emberben hogy megtart, vagy nem dőlök inkább, és akkor nem.
A test ilyen szempontból sokkal mélyebb válaszokat mutat meg rólam, a működésemről, mint az, amit gondolok magamról, mivel el tudom fedni azt magam előtt is, amit nem akarok megmutatni, vagy látni. A kontakt improvizációban nem lehet „maszkolni”. Ettől függetlenül ez egy táncóra, nem terápia, de mindenki visz haza valamit önmagáról is az órák végén. Egyszerűen óhatatlanul is megtapasztalunk magunkról olyan működéseket, amik túlmutatnak azon, hogy a tánctérben hogyan mozgunk.
András: „Már 10 éve kontaktozom. Úgy kerültem a közösségbe, hogy válás után éppen újraépítettem magamat, pszichodráma csoportba jártam, ahol találkoztam a bodywork gyakorlatokkal. Nagyon tetszett, hogy egy mélyebb, nonverbális szintre vittek a gyakorlatok, mert folyamatosan agyaltam, ez pedig segített kilépni a gondolatok közül. Elkezdtem érdeklődni, hogy van-e ehhez valami hasonló, ami nem a terápiára, hanem inkább a mozgásra fókuszál, így találtam a kontakt improvizációra. Élvezem ezt a szabadságot, amit a tánc ad, az őszinte kapcsolódást, és hogy olyan érintéseket élek át, amik nem akarnak semmit. Szeretem, hogy nincs tabusítva az érintés, férfiakkal is lehet ölelésben, kontaktusban lenni úgy, hogy nincs benne más, mint a kapcsolódás.“
„Érintés és érintés között van különbség”
A kontakt táncban létrejöhet egyfajta „kölyökkutyaalom” érzés is. Biztos láttad már az milyen. A tánctérben néha megvalósul, hogy egymás hegyén hátán vagyunk. Az viszont fontos leszögezni, hogy a kontakt improvizációban az érintés szándékolt erotizálása nem megengedett. Alapvetően ebben a mozgásformában nincs túlzott jelentősége annak, hogy fiú vagy-e vagy lány. Itt ember táncol emberrel. Mi is tapasztaljuk, hogy érintés és érintés között van különbség.
Az az érintés, az az energia, ahogy mondjuk a párodat érinted otthon, nem való ide.
Nagyon ritkán fordul elő, hogy valaki azért szeretné ezt kipróbálni, mert itt lehetőséget lát arra, hogy visszaéljen az érintés adta lehetőségekkel. Az ilyen embereket vagy eltanácsoljuk, vagy maguktól kopnak ki.
Tánc közben sokszor figyelünk csak arra a területre, ahol az érintést kapja a test. Ettől a kiemelt figyelemtől jobban bele tudunk érkezni a testünkbe, jobban kitöltjük azt. Ez az élmény hasonló, mint egy jó masszázs utáni állapot. Sokat dolgozunk a súlyadással is. Ez azt jelenti hogy a másik felé dől a testünk, míg a másik felveszi ezt a súlyt, megtámasztja, vagy továbbviszi mondjuk egy emelésbe.
Fotó: Neményi Márton
Steve Paxton, azt vallotta amikor elindította a kontakt improvizációt a ‘70-es években, hogy a kontakt improvizáció folyamatosan fejlődik, változik, kicsit olyan mint egy élőlény, egy organizmus. Sokan nem is táncnak hívják, hanem inkább mozgásformának. Vannak alapelvei ennek a mozgásformának például az egyik, hogy keveset használjuk a kezünket, nem fogjuk le és meg a másikat, hanem szabadon hagyjuk a partnert, meghagyjuk neki hogy szabadon adjon választ az általunk kínált mozdulatra, így vállalva a saját felelősségét is a közös táncban.
Fontos, hogy mindig tudjunk nemet mondani, amikor valamit nem szeretnénk. A kontakt szerves része a nemet mondás és egymás határainak tiszteletben tartása.
Például, ha olyan emelést hoz be a partner, amit a másik nem ismer, nem tanulta, vagy számára megterhelő, fontos, hogy ne féljen nemet mondani. Minél többet járunk a táncórákra, annál szélesebb a paletta, amihez tudunk nyúlni, ha táncolunk. Ezért képezzük magunkat ebben a műfajban, órákra, workshopokra járunk. Vannak alkalmak – ezeket jameknek hívjuk – amikor összegyűlünk, és csak táncolunk egymással. Olyan ez, mint a néptáncban a táncház, vagy a tangóban a milonga.
Lotti: „Egy tánckurzuson mutattak ízelítőt a kontakt táncból, akkor felkapcsolódott bennem a lámpa, hogy ez kell nekem, szeretnék ebben a stílusban több technikai tudást szerezni, fejleszteni magam. Ez hat-hét éve volt. A kontakt tánc közben a jelenben vagyunk, és az érintés annyira természetes, hogy nem is gondolkodunk rajta. Bármilyen testfelülettel megtörténhet, nincs szándéka, csak a pillanat számít. Azt érzem, hogy hazaérkeztem: otthonos, jó helyen vagyok érzés tölt el, amikor táncolunk.”
„Összekapcsolódni a testükkel”
Tánc közben általában fizikai érintés van a testek között, de ez sem törvényszerű. Lehet egy duó úgy is, hogy a táncolók a terem két sarkában vannak, és csak a figyelem köti össze őket. Ebben a mozgásformában a szemkontaktusnak kisebb a jelentősége, sokkal inkább a testen keresztüli érzékelésnek van szerepe.
Én tánc után olyan lelkiállapotba szoktam kerülni, mintha például meditáltam volna. A jóleső fáradság mellett érzek egyfajta békét a világgal, lesz bennem egy lecsendesülés. Ilyenkor azt érzem, mintha belenyújtóztam volna teljesen a testem minden porcikájába. Nincsenek bennem gondolatok sem. Az órákon egyszerűen képessé válunk újra összekapcsolódni a testünkkel. Az eredendő és természetes állapotunk a testünkkel kapcsolatban lenni, csak olyan világban élünk, hogy egyre inkább szétválik a szellem és a test – a kontakt tánc ezt az érzést hozza vissza, egyszerűen visszaránt a testbe, miközben lelki szinten is kapcsolódunk egymással.
Ha meg kell fogalmaznom, kiknek ajánlom, akkor leginkább azoknak, akik le akarnak jönni a fejükből, és olyanoknak is, akik kevésbé vannak kapcsolatban a testükkel, vagy épp nem érzik jól magukat benne.
Gyakran van olyasmi érzésem, hogy akivel együtt táncolok, ő közel is kerül hozzám. Egyfajta intimitás élek át vele, a szó legnemesebb értelmében. Ahogy összeér a testünk tánc közben, úgy érzem, hogy a testén keresztül, a kapcsolódáson keresztül másik ember lényét is ismerem. Gyakran van, hogy egy duó végén megöleljük egymást. Volt olyan, hogy a civil életben is éreztem késztetést arra, hogy megöleljek valakit, amitől sírva fakadt és mondta, hogy pont erre volt szüksége, annyira feszült volt belül. A kontakt improvizáció egyik mellékhatása sokunknál, hogy érzékennyé tesz a másik ember rezdüléseire, teljesebben tudjuk érzékelni a másikat. Ez nem egy különleges képesség, ez a sajátunk, megvan bennünk, csak nincs ápolva, és nem is figyelünk rá.
Kriszti: „Nekem nagyon sokat adott a kontakt improvizáció, amióta elkezdtem, nem akarom abbahagyni. Azon túl, hogy segít az önismereti úton és rendszeres mozgást is jelent, még az emberi kapcsolódás mélyebb rétegeit is fel lehet itt fedezni, új fókuszt találni, hogy mi érdekel, ami számomra alkotóművészként nagyon fontos. Az alkotás és mozgás nálam összefügg, sok témát dolgozunk fel kontakton akár mozdulatokon, akár szövegeken keresztül. Nagyon inspiráló közeg.”
„A lusták tánca”
Régebben a kontakt improvizáció sokkal kevesebb táncost szólított meg, rétegtánc volt, de az utóbbi években Magyarországon is elkezdett duzzadni a kontaktos közösség. Szerintem azért, mert a Covid után az embereknek kellett az érintés, és rengetegen kezdték el keresni a lehetőségeket a másokkal való fizikai kapcsolódásra, így találnak rá egyre többen a kontakt táncra is. Egyre nagyobb rá az igény, nekem is általában tele van az összes órám. Szerintem társadalmi szinten gyógyító hatása van. Mindenkinek való, aki elbírja a saját testét, legyen az introvertált, gátlásos, nem kell hozzá különösebb fizikai erőnlét.
Fotó: Neményi Márton
Vannak azért fizikai akadályok, amikkel nem tanácsolom a kontakt improvizációt, például akinek mozgásszervi megbetegedése van, vagy gerincsérülése, sérve, de van aki így is jön, mert az orvosával megkonzultálta, és az jóváhagyta. A kontakt bizonyos értelemben egy gyengédebb, ergonomikusabb műfaj, nincsenek kicsavarodott mozdulatok, mint egy balettórán, sokkal inkább követi azt, ami a testnek jóleső, és a mozdulatok legkönnyebb verzióját keresi, nincs benne erőlködés, a könnyedén kivitelezhető mozdulatok fele megy – ez mondjuk rá, hogy a lusták tánca.
Azt szoktam mondani, hogy hozd el a tested és hagyd magad, engedd bele magad abba, amire már készen vagy.
Odafigyelek arra, hogy az óráimon biztonságos teret tartsak, nekem nem a teljesítmény a fontos, inkább az, hogy a résztvevők jól érezzék magukat, de vannak tanárok, akik inkább a teljesítményre és technikai fejlődésre helyezik a hangsúlyt. Sokfélék vagyunk, de van átjárás a különböző stílusú tanárok között, van olyan, hogy valaki elkezdi nálam a kontaktot, majd megy tovább olyanhoz, aki például a technikákat tartja szem előtt.
Fotó: Neményi Márton
Van olyan kontakt tánccsoport a Tánceánia, ahol gyengénlátókkal, hallássérültekkel, mozgássérültekkel táncolunk páran tapasztalt táncosok. Ez elsőre abszurdan hangozhat, mert hogyan lehetséges egy olyan emberrel táncolni, aki kerekesszékben ül, nem tud beszélni, sőt olyan is van, aki megmozdulni sem? Akkor hogyan lesz abból egy igazi duó? És mégis lesz, azzal, hogy a testemen keresztül figyelek az ő testére, valamilyen módon rákapcsolódok, és az érintések mentén létrejön egy valódi duó. Ez nagyon gyógyító nekik és nekünk is. Olyan, mint egy párbeszéd, csak a közös nyelv a tánc.
Dóri: „19 éves voltam, amikor megismerkedtem a kontakttal egy barátnőmön keresztül, azóta már én is oktató lettem. A kontakt tánc során a szavakon túli nonverbális, a testből jövő zsigeri reakciók bekapcsolnak és sokkal spontánabbul előjönnek, mint egy verbális helyzetben, ahol már megszűrjük a racionális gondolkodással. A test sokkal őszintébben mutatja meg a reakciókat. A kontaktnak van egy erős terápiás mellékhatása, bár nem ez a fókusza a táncnak. Azt is nagyon szeretem benne, hogy lecsendesül bennünk a zaj, amikor elkezdünk figyelni a test reakcióira tánc közben – ez szerintem mindenkiben megtörténik, ahogy elkezdi a kontaktot gyakorolni, mert az érintés egyszerűen behozza ezt.”
Harry herceg elsírta magát III. Károly döntése miatt, igazi arculcsapásként élte meg
Házasság első látásra: Kornélia elköltözött Jánostól, a férfi pedig csupán egy bugyit kért tőle távozáskor
A Vígszínház több népszerű darabját nem láthatják már többé a nézők
10 dolog, amit tudnod kell a Primarkról a budapesti nyitás előtt
Elvette 18 évvel fiatalabb párját Nacsa Olivér
Rajongói szerint Zoltán Erika túlzásba viszi a fogyást
3 csillagjegy, aki rengeteget költ
