Megbocsátható-e az árulás? Lehet-e jövője a hűtlenség után egy kapcsolatnak? Nehéz kérdések ezek, hiszen a felek közötti bizalom a szerelem egyik legfontosabb összetevője. A bizalom pedig nehezen alakul ki, és könnyen elillan. Újraépíteni nehézkes, bár nem lehetetlen, erről lesz szó később. Mielőtt azonban ebbe belevágunk, haladjunk sorjában.
Mit nevezünk megcsalásnak?
Ahány ember, annyi válasz lehetséges erre a kérdésre, én itt most egy rövid, általános definícióra szorítkozom, hogy legyen egy kiindulási pontunk. Véleményem szerint megcsalásnak számít minden olyan fizikai vagy érzelmi határátlépés, amely során az egyik fél megszegi a hűségre és bizalomra vonatkozó szabályokat, amelyeket korábban kimondva, vagy kimondatlanul le lettek fektetve.
Fontos tisztázni, hogy mindenkinél máshol lehetnek a határok, így amire az egyik csak a vállát vonogatja, az a másiknak szíve mélyéig hatoló sérelem lehet.
Azonban mielőtt még valaki önfelmentésre használná az előző mondatot, le kell szögeznem, hogy mivel a megcsalás elsődleges következménye egy komoly lelki-érzelmi trauma, így annak eldöntése, hogy egy helyzet ilyesmit váltott-e ki, a felszarvazott fél joga. (Mint mindig, most sem térek ki azokra a szituációkra, amelyek már pszichoterápiát igényelnek, mint például a kapcsolatfüggőség, vagy a kóros féltékenység. Nem vagyok pszichológus, cikkeimben hétköznapi esetekkel foglalkozom.)
Hodász András (Fotó: Csomádi Ferenc)
Boldogok, akik sírnak
Hodász András sorozatában olyan, a társadalmat érintő kérdéseket jár körül, amelyekről hisszük, hogy indulatok nélkül, higgadtan és egymás érveit meghallgatva kell párbeszédet indítanunk.
A sorozat korábbi cikkei itt találhatók.
Mi a teendő, ha megtörténik a baj?
Az ilyenkor átélt érzelmi hullámvasút egyáltalán nem könnyű. Sokkhatásként érhet minket a hír, amikor kiderül, és rövid idő alatt rengeteg nehéz érzelemmel kell megküzdenünk: harag, szomorúság, csalódottság, kétségbeesés, szorongás kavaroghat bennünk. Ezek külön-külön is nagy megterhelést okozhatnak, hát még így, közösen. És bár idővel enyhülnek, de ezt siettetni nem lehet. Érdemes ezért minden esetben időt és teret adni egymásnak. Legyünk a másikkal és magunkkal is türelmesek és empatikusak! Kulcsfontosságú ilyenkor a már sokszor emlegetett nyílt, őszinte és erőszakmentes kommunikáció (mikor nem?).
Felmerülhet a kérdés, hogy érdemes-e ilyenkor még beszélni egyáltalán. Igen, mindenképpen. Függetlenül attól, hogy együtt maradunk-e, a sebek gyógyulását segíti ha meg tudjuk osztani egymással, hogy mit éltünk át, és a tanulságok levonása is hasznos lehet a jövőre nézve, bármerre is vezet az utunk ezután. Tehát ha már megtörtént az ilyenkor mindenképp szükséges bocsánatkérés, és tudunk egymásra figyelni viszonylag nyugodtan, következő lépésként érdemes komolyan számba venni az okokat és körülményeket, amelyek idáig vezettek.
A megcsalással kapcsolatban rengeteg romantikus illúzió él az emberekben. Ilyenek például: “Ha szeret, rá se néz másra, nemhogy eszébe jutna megcsalni.” Vagy: “Ha megcsalt, akkor nem ő az igazi, sőt, ő egy gyenge jellem.” Esetleg: “Ha egyszer megcsalt, máskor is meg fogja tenni.”
Ezekben az a közös, hogy mindegyik téves.
Ezek a mondatok így lennének helyesek: “Ha szeret, még ha észre vesz is másokat, elkötelezett a kapcsolatunk mellett, és hűséges marad hozzám.” “Ha megcsalt, az jelzi, hogy valami nincs rendben a kapcsolatunkban. Talán valami hiányzik számára.” “Ha egyszer megcsalt, közösen kell dolgoznunk azon, hogy ez máskor ne történjen meg.”
A megcsalás a legtöbb esetben egy dolgot jelez: valamilyen kezeletlen, kimondatlan, szőnyeg alá söpört problémát. És mivel a párkapcsolat minősége mindig két emberen múlik, érdemesebb az okokat keresni, és azok megoldását, mintsem a felelőst. Próbáljuk megérteni tehát egymást anélkül, hogy azonnal ítélkeznénk. Ha az okokra fókuszálunk, akkor nagyobb esélyünk lesz rátalálni a megoldásokra is, ami mindkettőnk számára hasznos lehet. A megcsalás hátterében legtöbb esetben ugyanis nem gonosz szándék áll, sokkal inkább érzelmi vagy testi hiányérzet, kommunikációs problémák, személyes elégedetlenség, elhanyagoltság érzés, szőnyeg alá söpört, rosszul kezelt feszültségek, illetve egyes esetekben önértékelési problémák, például az önbecsülés hiánya, amit a megcsaláson keresztül tud a kalandozó fél megszerezni magának. Konkrétan azt az érzést, hogy kívánatos vagyok, még van értékem a piacon.
Fotó: Getty Images
Az imént felsoroltak csak komoly és őszinte beszélgetés során tárhatók fel, és kezelhetők olyan módon, hogy ne rombolják a kapcsolatot. A hiányt lehet pótolni, az elégedetlenségeket kezelni, a feszültségeket feloldani. Közösen kereshetünk olyan megoldásokat, amelyek nem okoznak egyikünknek sem fájdalmat. Egy ilyen beszélgetéshez persze elengedhetetlen, hogy a felek érzelmileg érett felnőttek legyenek, és képesek legyenek az önkritikus és kreatív, megoldáscentrikus gondolkodásra. Ha egy pár úgy érzi, hogy ez a feladat meghaladja az erejét, akkor ez egy kiváló alkalom, hogy párterapeutához forduljanak!
És itt jön a nagy kérdés: maradni, vagy továbblépni?
Ez az, amit senki más nem dönthet el, csak a pár tagjai, közösen. Ahogy mondani szokták: egy kapcsolathoz két igen kell, a kapcsolat végéhez elég egy nem is. Bármelyik kapcsolat újra felépíthető, ha mindkét fél akarja, és bele is fekteti a megfelelő energiát. Ha azonban bármelyikük úgy érzi, hogy a bizalmat már nem tudja, vagy nem akarja újraépíteni, akkor nincs tovább. Fontos azonban, hogy bárhogy döntünk, legyünk tisztába vele, hogy mindkét út jár veszteséggel és nyereséggel is. Egy dolog azonban biztos: akár maradok, akár továbbállok, nem érdemes ugyanúgy csinálni, ahogy eddig, hiszen ez vezetett oda, ahol vagyok.
A hűtlenség a kapcsolatban komoly krízis. A krízis pedig olyan, mint amikor teljesen összeomlik a kártyavár: ilyenkor nézhetek rá úgy, mint valaminek a végére, és úgy is, mint egy alkalomra, egy lehetőségre, hogy újrakezdjem az alapoktól. A döntés az enyém.
Ismét csatolok a cikk végére néhány kérdést, ám ezúttal két csoportra osztom őket. Az első csoport azoknak a pároknak szól, akik még nem éltek át megcsalást, a második azoknak, akik már igen. Mivel ez extrán érzékeny téma, különösen figyeljetek rá, hogy ítélkezés és közbevágás nélkül hallgassátok végig egymást! Jó beszélgetést!
– Mit jelent számomra a hűség? Milyen határokat kell meghúznunk a kapcsolatunkban? Mi az, ami már nem fér bele? Mi számít megcsalásnak?
– Milyen érzelmeket vált ki bennünk a hűtlenség gondolata?
– Hogyan tudjuk kifejezni az egymás iránti szeretetünket és megbecsülésünket a mindennapokban? Szabadnak érzem magam, hogy elmondjam, ha valami hiányzik számomra?
– Milyen jelekre kell figyelnünk, amelyek arra utalhatnak, hogy egyikünk elégedetlen vagy boldogtalan a kapcsolatban? Hogyan tudjuk ezt egymás felé jobban kommunikálni?
– Mit tehetünk azért, hogy fenntartsuk az izgalmat és a kapcsolódást a mindennapokban?
– Hogyan tudjuk megőrizni az egyensúlyt a munka, a család és a magánélet között, hogy egyikünk se érezze elhanyagoltnak magát?
– Mi segítene, hogy őszintén tudjunk beszélni az igényeinkről és vágyainkról, hogy mindketten boldogok legyünk a kapcsolatban? Van olyan vágyad, amit még nem mondtál el a párodnak?
– Mi lehetett az oka annak, hogy egyikünk vagy mindkettőnk hűtlen lett a kapcsolatban? Most, így visszatekintve látjuk-e, hogy mit csinálhattunk volna másképp?
– Milyen érzések vannak most bennünk?
– Hogyan tudjuk megelőzni, hogy a jövőben hasonló helyzetek alakuljanak ki? Ha látjuk az okokat, amik ide vezettek, hogyan tudnánk ezeket úgy kezelni, hogy azzal a kapcsolatot erősítjük?
– Milyen lépéseket tehetünk a bizalom újjáépítése érdekében? Mi segíthetné a gyógyulást?
– Milyen konkrét cselekedetekkel tudjuk kifejezni a megbocsátást és az elkötelezettséget a kapcsolat helyreállítására? Milyen támogatást várunk el egymástól a gyógyulási folyamat során?
– Szükségesnek tartjuk-e szakember bevonását (pl. párterapeuta) a helyzet kezeléséhez, és ha igen, hogyan találjuk meg a megfelelő segítséget?