„Úgy terveztem, hogy csak egyetlen nyárra megyek ki; csak azért, hogy kipróbáljam, milyen itt egyáltalán. Aztán meg itt ragadtam” – kezdi a beszélgetésünket Balogh Dániel, aki izlandi származású párjával, Sarával, egy meglehetősen hosszú – mint az később kiderül, több mint 10 órás – munkanap végén vállalkozott arra, hogy, ha már itthon is híre ment, beavat minket az izlandi lángos történetébe.
Az eredetileg jászkiséri fiatalember egy percig sem titkolja, hogy mindig is rajongott az ételekért, a főzésért és a gasztronómiáért; nem csoda, hogy amikor lehetősége nyílt rá, séfként kamatoztatta a tehetségét. Mielőtt Izlandra költözött volna, egy folyami hajón dolgozott, amivel bejárta egész Európát. „Izlandról egyébként az egyik kolumbiai kollégámtól hallottam először. Megmaradt, hogy nagyon dicsérte az országot, meg az embereket, és persze csupa jót mondott a fizetésekről is, én pedig kedvet kaptam. Elhatároztam, hogy a következő nyáron kipróbálom magam ott néhány hónapig” – idézte fel Dani a kezdeteket.
„Idegen lettem a saját hazámban”
A magyar fiú nem számított arra, hogy majd éppen ez az aprócska, északi ország ejti rabul, pedig aztán pontosan ez történt. Miután elhelyezkedett egy nagyobb szálloda séfjeként, először azt tapasztalta meglepődve, hogy a munkakörülményei Izlandon teljesen mások, mint bárhol, ahol korábban megfordult. És nem csak annyi változott, hogy nem hajtották szét…
Azonnal feltűnt, hogy mindenhol – de tényleg mindenhol – tisztaság van, és hogy mennyire friss a levegő. Tudom, hogy ez egyeseknek apróságnak tűnhet, de amikor benne van az ember, meglepően sokat tud számítani
– mondja, majd nagyon őszintén azt is hozzáteszi, hogy a szigetországnak a fentieken kívül még a magas színvonalú fizetésekkel sikerült belopnia magát a szívébe.
Fotó: Lángos Factory
„2019-ben aztán kaptam egy visszautasíthatatlan ajánlatot Magyarországon; a Kreinbacher Birtok séfhelyetteseként dolgoztam egy ideig, emiatt 10 hónapra visszaköltöztem Magyarországra” – meséli Dani, majd bevallja, hiába volt szinte minden körülmény adott hozzá, képtelen volt teljesen visszailleszkedni a magyar mindennapokba.
Egy idő után olyan érzésem lett, mintha idegen lennék a saját hazámban
– mondja a fiatalember, aki éppen emiatt 2020-ban, még épp a Covid-járvány kitörése előtt visszatért Izlandra.
„Valami újat akartunk csinálni”
Dani és Sara Ósk Rúnarsdóttir 2022-ben lettek egy pár – igaz, már ezt megelőzően is ismerték egymást. A séf elárulja, kezdettől fogva tervezték, hogy ha lehetőségük adódik, közös vállalkozásba kezdenek, és azt is jól tudták, hogy ha idáig jutnak, a streetfoodok piacát szeretnék majd bevenni. „Szerettünk volna valami újat, valami igazán egyedit csempészni az egyhangú és már-már unalmas izlandi street foodok közé” – mondja Dani, amihez Sara azt teszi hozzá, hogy a szigeten szinte mindegyik food truck pizzát, hamburgert és tacót árul, így a Lángos Factory kínálata – a klasszikus gulyáslevessel és a különféle, különleges ízesítésű lángossal – ezekhez képest üdítően változatos.
Sara és Dani (Fotó: Lángos Factory)
„Az ötlettől a megvalósításig nagyjából négy hónapra volt szükségünk – ezt pedig újra Dani mondja, aki azt meséli, tavaly karácsonykor, mikor itthon voltak Magyarországon jutott először eszébe a food truck gondolata. – Az autót ezután egy román kereskedőtől vásároltam online; ami azt jelenti, hogy egészen addig, míg meg nem érkezett Jászberénybe az öcsémhez, egyikünk se látta.” A jármű belsejét aztán Dani a testvéreivel alakította át és rendezte be – alig két nap alatt. „A kocsit ezután kamionra tettük, így ment egészen Rotterdamig, ahol teherhajóra rakták, és végül így érkezett meg Izlandra” – meséli Dani.
„Itt szinte mindenkinek magyarázni kell, mi az a lángos”
Dani és Sara food truckja a Sólheimajökull nevű gleccser tőszomszédságában kapott otthont, és ha minden jól megy, akkor a következő öt évben is kizárólag ők gondoskodhatnak majd az ide érkező turistákról és a helyiekről, akik – mint mondják – kipróbálhatják magukat gleccseren sétálásban, illetve kajak-kenuban is a közelben. „A tulajdonos, akitől béreljük a helyszínt, nem szeretne itt további food truckokat” – világosít fel Dani, majd hozzáteszi, a szigeten bőséggel akadnak olyan látványosságok is, aminek közelében egyszerre négy-öt vendéglátó egység gondoskodik az éhes közönségről. – És még így is mindenkinek bőven jut munka” – teszi hozzá.
A Lángos Factory egyedi kínálata kezdetben persze meglepő az idelátogató turistáknak.
Gyakorlatilag senki nem ismeri a lángost, azt gondolják, ez valami speciális pizza, sokszor így is kérik
– meséli Dani, majd hozzáteszi, szinte mindenkinek magyarázniuk kell, hogy a lángosnál nem fog ráolvadni a sajt a tésztára, és hogy ez egy speciális kelt tészta – amit a séf minden reggel frissen készít el és napjában többször is átgyúr. „A legtöbben meglepődnek, de a többség ennek ellenére is vállalja a kóstolást, hogy aztán távozáskor azzal köszönjenek el, hogy ez volt a legjobb dolog, amit valaha ettek.”
Emlékszem az egyik vevőnkre, ő se kóstolt még soha életében lángost. Kicsit bátortalanul fogadta a dolgot, aztán rendelt egy nutellás ízű lángost. Mire végzett vele, gyakorlatilag mindene nutellás lett; az arca, a keze, még az ujjai közé is bement. De sosem fogom elfelejteni azt a gyermeki örömet az arcán, amivel közölte velünk, hogy »guys, this is disgustingly good«. (Szabad fordításban: srácok, ez mocskosul finom.)
Fotó: Lángos Factory
Fotó: Lángos Factory
Fotó: Lángos Factory
Fotó: Lángos Factory
Fotó: Lángos Factory
Fotó: Lángos Factory
Fotó: Lángos Factory
„Nekem Budapest olyan, mint egy tündérmese”
Legyen bármilyen furcsa is, Sarának valami nagyon hasonló az első élménye a lángosról, amit vicces módon Daninál is előbb ismert. „Egy szlovákiai zenei fesztiválon találkoztam vele először. Mindenhol az volt kiírva, hogy »magyar lángos-lángos«, végül úgy döntöttem, teszek egy próbát és, hogy őszinte legyek, egyáltalán nem bántam meg – meséli a fiatal nő, aki jó ideje nem csak a lángost ismeri a magyar gasztronómia klasszikusai közül. – Szeretem a rántott húst, a hortobágyi palacsintát is, és Dani nemrég csirkepaprikást csinált itthon, az is isteni volt.”
Az izlandi lány elárulta, eddig ötször-hatszor járt már Magyarországon, és úgy érzi, mostanra Budapest az egyik kedvenc városa lett. Hogy miért?
Imádom a város építészetét. Elvarázsolnak az épületek, amikor itt vagyok, mindig úgy érzem, mintha egy tündérmesében lennék
– meséli csillogó szemmel.
Fotó: Lángos Factory
„Itt minden sokkal egyszerűbb, élhetőbb”
Dani búcsúzóul elmondja, meglepte, milyen sikere lett itthon, Magyarországon a vállalkozásuknak. Hozzáteszi, bár ott vannak a nagyobb közösségi oldalakon, igyekszik nem túl nagy jelentőséget tulajdonítani az online visszajelzéseknek.
Kicsit meg is ijedtem, mikor hírünk ment, aggódtam a negatív megjegyzések miatt
– kezdi Dani, aztán hozzáteszi, nagyon boldog volt, amikor néhány kivételtől eltekintve, zömében pozitív visszajelzéseket kaptak.
„Talán ez az egyik legnagyobb különbség a két ország között: itt az emberek nem irigyek egymás sikereire, nem azt nézik, hogyan vághatnak alá a másiknak; pont az ellenkezője. Lassan nyolc éve élek itt kisebb-nagyobb megszakításokkal, de mindig úgy éreztem, hogy itt a szűk és a tág környezetem is őszintén örül a sikereimnek, az eredményeimnek, és szívesen segítenek, ha tudnak. És ugyanez igaz a hatóságokra is: miután ellenőrizték a food truckot, az ellenőr azzal búcsúzott, hogy csináljuk nyugodtan a dolgunkat, ők nem fognak feleslegesen zaklatni minket. Sokkal egyszerűbb és élhetőbb itt minden.”