„Tisztában kell lennünk azzal, hogy az öregség fogalmai és felfogásai a történelmi idők során változnak, és hogy az emberek meglehetősen különböznek abban a tekintetben, hogy szerintük mikor kezdődik az öregség, az életkoruktól, születési kohorszuktól, de egészségi állapotuktól függően is” – fejtegette Markus Wettstein, a Psychology and Aging folyóiratban megjelent tanulmány társszerzője, a berlini Humboldt Egyetem munkatársa The Guardian riportjában.
A kutatásban A 14 056 középkorú és idősebb felnőtt vett részt, akik 1996-tól kezdve egy 25 éves periódusban nyolc alkalommal válaszoltak arra a kérdésre, hogy hány évesen neveznének valakit idősnek. Az eredmények azt mutatták, hogy a résztvevők az időskor határaként megjelölt életkort a saját életkoruk előrehaladtával időről időre felfelé módosították.
„Ennek köze lehet ahhoz, hogy sokan nem akarnak öregek lenni, ezért elhalasztják az öregség kezdetét” – mutatott rá Wettstein, hozzátéve, aki szerint mindez összefüggésbe hozható az életkorral kapcsolatos sztereotípiákkal.
Az 1931-ben születettek, amikor 65 évesek voltak, úgy nyilatkoztak, hogy az öregség 74 éves korban kezdődik. Az 1944-ben születettek 65 éves korukban viszont körülbelül 75 éves kornál húzták meg ezt a határt.
Kiderült az is, hogy a későbbi korosztályok nagyobb mértékben módosították az öregség kezdetének fogalmát. Az 1944-ben születettek például 64 és 74 éves koruk között átlagosan 1,9 évvel emelték a megjelölt életkort, míg az 1934-ben születettek körében jóval kisebb volt a különbség.
A időskor kezdetét jobban érzékelték a nők, mint a férfiak, illetve azok is korábbra tették, akik akik rossz egészségi állapotúak vagy magányosabbak.