Tíz forinttal a zsebemben kezdtem, most milliárdos vagyok, ha nem tudod utánam csinálni, gyenge vagy

Csóró vagy? Akárhogy próbálkozol, nem jössz ki a hó végére? A fizetésemelésed még az inflációt sem éri el, vagy ez az intézmény nem is létezik a céges kultúrában, amelyben dolgozol? Ha meg is oldod valahogy a hónapot, félretenni, növekedni esélyed sincs? Arra pedig végképp, hogy biztonságban érezd magad akkor is, ha beüt a krach? Van egy rossz hírünk:

Te vagy képtelen bevonzani a pénzt, elsajátítani a gazdag emberek mentalitását és sikerre vinni az ötletedet, a vállalkozásod, a befektetéseid – ha pedig nincsenek ilyenjeid, hát akkor pont ideje kiszállni a mókuskerékből, és elkezdeni valóban dolgozni azzal, amid van, nem csak így ímmel-ámmal, mint eddig. Ott van az a pénz, csak meg kell szerezni. Ha így sem érted, akkor ezt figyeld:

Ezt nem mi mondjuk, hanem a nyugdíjasok lehúzására szakosodott, azóta pedig motivációs előadóvá mutált Bódi-tesók (hogy melyik, azt ne kérdezd). Ha úgy érzed, betalált ez a nyelvtanilag közepesen jól formált mondat, itt van még egy. Ez például arról szól, hogy a sikerért, a boldogulásért és az – ez a kifejezés a pénzügyi tanácsadók Szent Grálja, így sokszor előkerül majd – „anyagi függetlenségért” folytatott küzdelmet nem lehet csak úgy letenni azzal, hogy „majd később foglalkozom ezzel”.

Mintha felkapcsolták volna a lámpát, ugye? Mintha bevetted volna a piros tablettát. Üdv a való világban – eddig rabszolga voltál, tőlünk azonban megkapod a szabadság receptjét! Mindössze egy regisztrációt kérünk, és már küldjük is a 30 tuti tippet pdf-ben, sőt, csak te, csak most egy oktatóvideót is kapsz, amelyben fél óráig fényezzük magunkat inspirálunk téged. És amelyben a végső tanulság valami olyasmi lesz, hogy ha az élet be is visz egy kegyetlen gyomrost, te felállsz szépen és mész tovább, mert akkor „az élet, vagy Isten, vagy hívd, ahogy akarod”, azt mondja, hogy „fú, oké, akkor ezt most békén hagyjuk egy ideig”. (Ez még mindig egy Bódi-tesó.) Márpedig ki ne akarná, hogy egy ideig békén hagyja az élet, sőt, még Isten is, jól mondom?

Bocsánat, befejezem, esküszöm. Annyi történt, hogy az utóbbi hetekben kissé rácsúsztam a YouTube-on és TikTokon tevékenykedő pénzügyi tanácsadókra. Először akaratlanul – egyszerűen ezeket a videókat sorsolta ki nekem az algoritmus –, majd mazochizmusból, végül pedig azért, hogy cikket írhassak erről. Fogyasztottam magyar és nemzetközi – főleg amerikai és brit – megfejtéseket az anyagi szabadságra, és bár a hazai és a nyugati/tengerentúli piac merőben más, a pénzügyi tanácsadással foglalkozó videók nagyon-nagyon hasonlóak. Egyrészt azért, mert mindkettőben karizmatikus, határozott fiatalok húzzák el a mézesmadzagot, hogy te, Az Átlagember is élhet luxuséletet, másrészt azért, mert se nem pénzügyiek, se nem tanácsadók. Íme tehát – hogy a köreikben kedvelt formulát kövessük – hét ok, hogy miért ne pazarolj az életedből egy percet se arra, hogy ilyen kontentet fogyasztasz.

Azt állítják, hogy kevés pénzből bárki sokat csinálhat

Elég rákeresni a vonatkozó kulcsszavakra, a képernyődet máris elárasztják az egy kaptafára készülő előnézeti képek a YouTube-on. A kép egyik oldalán egy tízdolláros van, mellette egy nyíl, amely egy hatalmas pénzhalomra mutat, értsd: volt tíz dollárom, befektettem okosan, most meg milliomos vagyok.

A pénzügyi motivációs piac egyik legsúlyosabb arca, Mark Tilbury egy egész videós csatornát tart fent csak ilyen videókból 3,5 milliós feliratkozói bázissal és videónként többmilliós nézettséggel. Ő ráadásul még csak nem is valami Temuról rendelt Steve Jobs, vagy sikerfrizurás és -mellényes ifjú titán, hanem egy ránézésre joviális, cuki brit úr, aki szimpatikus cockney kiejtésével végképp nem tűnik kékvérű nemesnek. Ehhez képest hedonista milliomos, akinek az egyik legsikeresebb videója arról szól, hogy kell nulla forintból (fontból) 7 év alatt nyugdíjba menni, amely kifejezés itt természetesen a – meglepetés! – pénzügyi szabadságot jelenti. Ebben arról beszél, hogy tudnod kell, mennyi pénzből jössz ki életed végéig úgy, hogy kényelmesen teljenek a mindennapjaid, és ennek az összegnek kell lebegnie a szemed előtt: ennyit kell félreraknod 7 év alatt. „Kemény kihívásnak tűnik, és az is, de nem lehetetlen – ha nekem sikerült, neked is fog!” – motivál a húszas évei óta milliomos Tilbury.

Ezek után azt részletezi, hogyan kell spórolni, több lábon állni és passzív bevételi forrásokra szert tenni, például online befektetéssel, vagy azzal, hogy – figyelj! – influenszerként kezdesz tartalmat gyártani. A képlet egyszerűnek hangzik, de ahogy az összes hasonló videóban, végül itt is kiderül:

Abban igaza van, hogy ezerféle módja van annak, hogy az ember szert tegyen mondjuk egy húszmilliós passzív jövedelemre évente, amiért alig kell dolgoznia, megteszi helyette a piac. Csak azt nem teszi hozzá, hogy ehhez nem árt egy legalább félmilliárdos tőke. Sok szerencsét!

Azt állítják, minden rajtad múlik

Minden fejben dől el, ha úgy állsz hozzá, bevonzod, ne csak gazdagnak akarj látszani, gondolkodj is úgy, mint a gazdagok, mindset, attitűd, hozzáállás kérdése az egész. A motivációs előadók mindegyike szegénységben nőtt fel, a telepen álmodoztak arról, hogy egyszer majd eljutnak a Balatonhoz és most nézz rájuk! Felépítettek egy olyan üzletet, amely – és itt szó szerint idéznénk egy ide vágó értekezést – „megengedi, hogy éld az életedet is, Ahol az a legnagyobb problémád, hogy a medencénél, vagy a tengerparton töltsed a napot, vagy hogy meddig tartson nálad a nyár, ugyanis a vállalkozásod a világ bármelyik feléről irányítható”. Várkonyi Andrea pedig éppen a minap jött rá Balatonalmádiban, a férje (Tudjukki) konferenciáján, hogy „a legnagyobb szabadságot a tanulás adja”, ugyanis ezzel „érhetik el a fiatalok, hogy a későbbiekben csak olyan dolgokat csináljanak, amelyeket szeretnek”.

Soós „Lead Yourself” Dávid, az egyik a témában termékeny tiktokker egy fokkal szigorúbb – persze kizárólag azért, mert segíteni akar. A szenzációhajhász, a kizsákmányolt osztály felháborodására tudatosan hajtó nagy megmondások és erős mondatok egyébként is az online pénzügyiguru-kultúra részei; hát ő ezt kimaxolja, amikor elsüti azt, hogy

Később emiatt profi marketingesként bocsánatot kér, amely gesztus persze pont annyira őszinte, mint az összes többi videója; biztosít mindenkit, hogy ő tiszteli a tanárokat, és az állítását nagyon félreértették, „persze lehetséges, hogy én kommunikáltam rosszul”. Mit mondhatnánk? Lehetséges.

Az aktuális magyar nettó átlagkereset kedvezmények nélkül 390 ezer forint. Érdemes körbenézni és elborzadni, hogy járásokra lebontva hogy néz ki mindez: míg a menőbb budai kerületekben egymillió fölötti a bruttó átlag, Kelet-Magyarországon akad terület, ahol 389 ezer. (Még egyszer: bruttó.) Pár sikerszakmát és a hatalmas szakemberhiánnyal küzdő területeket leszámítva tele vannak az állashirdetős portálok nevetségek összegekkel az ajánlatokban: megtehetik, úgyis lesz olyan, aki ennek is örül.

Ezzel csak azt akarjuk mondani, hogy:

Hanem főleg olyan körülményeken, amikre nincs ráhatásod: a „szabad” piac hatalmi viszonyain, a gazdaságot irányító politikusokon, akik, bár tagadják, szentül hiszik, hogy „aki szegény, az annyit is ér”, a főnöködön, és főleg azon, honnan jöttél, hol élsz és milyen eszközöket kaptál ahhoz a szüleidtől és az iskoládtól, hogy kiállj magadért. (Ne legyenek illúzióink.)

Azt állítják, meg lehet gazdagodni laza, passzív munkákból

Tele az internet „túl jó, hogy igaz legyen” álláshirdetésekkel: elég regisztrálnod és máris dolgozhatsz otthonról, rugalmas munkaidőben, félállásban nagyon sok pénzért. Igaz, ehhez olyan a hagyományos munkaerőpiacon nehezen értelmezhető feladatokat kell végrehajtanod, mint ész nélkül kattintgatni, hogy növeld egy-egy oldal forgalmát, űrlapokat, kérdőiveket kitöltened, vagy AI-val generálni mindenféle szöveget, de a heti többszáz eurós fizu azért meggyőző, nem? Ezekből persze semmi sem igaz: vagy csak szánalmas összegeket kereshetsz nagyon sok és eleve lélekölő munkával, vagy egy piramisjátékba rántanak be, ahol neked kell fizetned, hogy belépj a céghez és megkapd a kezdőcsomagot, amivel aztán nem tudsz mit kezdeni, a pénzed után pedig akkor már futhatsz.

A motivációs előadók ennek ellenére állítják: sok-sok maszekba’ végezhető munkát kínál a piac, amelybe minimális összegekkel is beszállhatsz, és onnantól kis túlzással csak az a dolgod, hogy számolgasd a gyarapodó tőkéd. Szendrei Ádám pénzügyi guru például egy regisztrációért cserébe beavat a titokba: harminc ötletet is eléd tár, amivel biztosíthatod a jövődet. Például:

• Add ki a lakásod, nyaralód!
• Add bérbe a hajód!
• Szállj be egy MLM-üzletbe és szervezd be magad alá barátaidat, ismerőseidet!
• Építsd franchise hálózatot!
• Fektess be kockázati tőkébe, részvényekbe, kötvényekbe!
• Írj egy könyvet és add el sok példányban!
• Alapíts hírportált, írj kattintékony cikkeket, és add el a reklámfelületeket!

És így tovább. Ezekbe persze nem kell belevágnod egyszerre, elég, ha kinézel legalább három, de inkább öt pontot, és azokat párhuzamosan futtatod. Aligha kell elemezni, hogy mi a baj ezzel: eleve egy olyan életet (tőkét, pénzügyi ismereteket, lobbikészséget, magabiztosságot és – mondjuk ki – pofátlanságot) igényel, amelyet felépíteni jelen (magyar) körülmények között a semmiből gyakorlatilag lehetetlen – minimum az kell hozzá, hogy az ember örököljön egy (például a rendszerváltás után hasonló módszerekkel összeügyeskedett) vagyont. Tudjuk, hogy vannak ilyen emberek ebben az országban, nem is kevesen, de azt is tudjuk, hogy nem ők keresnek rá arra, hogy „hogyan csináljak tízezer forintból egymilliót”. Hanem azok, akiknek tényleg szükségük lenne arra az egymillióra.

A side hustle (így hívják ezeket a „mellékes” munkákat) egyik legnagyobb hőse természetesen a már említett Mark Tilbury, aki, hogy bebizonyítsa, hogy igenis lehetséges könnyű munkával passzív bevételt generálni,

Hivatalosan határidőnapló, illetve jegyzetfüzet volt ez, amelynek összeollózta a borítóját Canvában – ez a szegény ember Photoshopja –, magukat az oldalakat pedig üresen hagyta. A leírást ellátta a megfelelő kulcsszavakkal, hogy biztosan megtalálja az algoritmus, majd publikálta a könyvet. Az Amazonon tőke nélkül ki lehet adni szerzői könyveket, amelyeket csak akkor nyomtatnak ki, ha valaki megrendeli; Tilbury három napot várt az első vásárlóra, és összesen 20 dollárt „kaszált” az üreskönyv-bizniszen. Ez nem tűnik soknak, de a befektető emlékeztet: ha az ember több tucatnyit összehoz és ügyesen optimalizálja a leírást és a címkéket, ezzel akár egy szerény megélhetést is összehozhat.

Az én kedvencem mégis a 3.7 Million nevű youtuber (ez nem a feliratkozók számáról szól, belőlük csak pár tízezer van), aki azzal szórakozik, hogy kipróbálja a side hustle-öket a hétköznapokban, hogy lássa, működnek-e. Van itt minden a sportcipők felvásárlásától és eladásától a törött mobilok begyűjtésén át az AirBnB-bizniszig, és csak ez utóbbiból sikerült havonta párszáz fontnyi bevételt kisajtolnia, azt is iszonyatos munka árán. És úgy, hogy az első vendége konkrétan az első éjszaka után otthagyta a kecót azzal, hogy „ijesztő a környék és fűszag van”. 3.7 Million szerint az AirBnB-k pörgetésének is csak akkor van értelme, ha van legalább tíz ingatlanod, és képes vagy menedzselni mindet. Ez pedig megint csak fényévekre van a magyar (vagy bármilyen) valóságtól.

No shit, Sherlock!

A fentiek ellenére a pénzügyikontent-gyártók egy csomó érvényes tanácsot adnak, egyik-másik már-már hasznos is. Ezek többségére azonban így sem lehet mást mondani, mint hogy „nem mondod, ez sosem jutott volna eszembe!”. Mint például:

Spórolj!

Spórolni ugyanis igenis tudsz, még akkor is, ha azt hiszed, hogy nem. A pénzügyi tudatosságot hirdető és oktató Mea például azt mondja,

Azaz, ha akkor is félreteszed azt a pénzt, ha hónapról hónapra élsz, akkor is megoldod, mert „az  agyad, az keresni fog lehetőségeket meg módokat is, hogy meg tudj élni”. A hitelkártyával is érdemes óvatosan bánni, mert bár az ő életében óriási „hozama volt annak”, hogy elkezdte használni, „rengeteg embernek nincs önuralma”, és elverik az egészet. Az is fontos, hogy ne vegyünk felesleges dolgokat, illetve kezdjük el követni a költéseinket, és rájövünk majd, hogy milliókat elköltünk például kávéra, kacatokra, ruhákra. Meának legalábbis „az egyik nagy problémája” az volt, hogy „egyszer felvett egy ruhát, és aztán nem vette fel soha többé”.

Csak az első millióig juss el!

Ez az egyetlen kézzel fogható, empatikus és értékes tanács, amit adnak – és szinte mindegyikük szájából elhangzik. A brit és az amerikai youtubereknél ez tízezer dollár vagy font, ami sokkal több, mint egymillió forint, de azon a piacon mégis nagyjából annak felel meg. Egyébként sem az összeg a lényeg, hanem az, hogy

Ha elveszíted a munkád, ha beteg leszel és csak a magánegészségügyre számíthatsz (márpedig, lássuk be, az esetek jó részében csak arra számíthatsz), ha rohanni kell a kórházba a kutyával, ha elfüstöl az autód, laptopod, mosógéped, az onnantól kezdve (szigorúan anyagilag) legfeljebb idegesítő, de sosem katasztrófa. Ha pedig nem történik semmi ilyesmi, akkor is nyugodtabban alszol, tudva, hogy nem jutsz csődbe, ha mégis beüt a krach. Ha valamit elhiszek a pénzügyi influenszereknek, akkor az az, hogy a gazdagság itt kezdődik.