„Ha ezt tudtam volna, mielőtt elválok…” – Gondolatok nyitott kapcsolatban élőktől, amiket monogámoknak is érdemes megfogadni

Etikus többszerelműség, poliamoria, nyitott párkapcsolati gondolkodásmód… többféleképpen nevezik a „harmadik utat”, amit egyre többen járnak a hagyományosnak mondható, kizárólagosságra törekvő házasság helyett. Harmadik, mert nem az elfojtást vagy a megcsalást választják a felek, hanem az őszinteségen alapuló szabadságot. Vagyis szabadon köthetnek kapcsolatot másokkal is, amiből nagyon sokféle felállás kialakulhat a párhuzamos szerelmektől a közös baráton vagy barátnőn át a többtagú együttélésig.

A poliamoria erkölcstana nem ismer tabukat, és elutasítja a becsapást, a bántást. Abban hisz, hogy minden érzelmet, vágyakat, életmódot érintő dolgot meg lehet, és meg is kell beszélni, még ha fájdalmas is. És hogy lehet közös megoldást találni anélkül, hogy görcsösen ragaszkodnánk a „mindent csak együtt, örökké” elgondoláshoz.
Aki ezt választja, annak biztosan kinyílik a világ. Nem feltétlen csak jó élmények fogják érni, de színesebb tapasztalatai lesznek, és nagy eséllyel többet meg fog tudni önmagáról és a párkapcsolatok természetéről, mint ha egyetlen emberrel élne élete végéig.

Ezt a sokféle tudást – nőkről, férfiakról, szerelemről, szexről, vágyakról, féltékenységről – használjuk most ki. Olyan gondolatokat gyűjtöttünk össze, amit bár poliamoriában élő emberek fogalmaztak meg, nagyon hasznosak lehetnek bárkinek, aki azt keresi, hogyan lehet jó élni, hogyan érdemes (és hogyan biztosan nem). Annak, aki javítani szeretne kapcsolatán, vagy épp magasabb szintre emelné azt. Aki szeretné jobban megérteni a partnerét, kevesebbet vitázni, jobban kommunikálni. Szeretne boldogabb, önazonos lenni. A legtöbb komoly kapcsolati probléma elkerülhető a jó partnerválasztással, de nem minden választásunk tökéletes. Másrészt… a nem tökéletesekből is érdemes lehet kihozni a legjobbat. De lássuk az okosságokat a magyar nyelvű kiadás előtt álló ’More than two’ című (a szerzők Franklin Veaux és Eve Rickert), a Poliamoria Magyarország közösség gondozásában álló könyv nyomán!

Alapigazságok

Az információ-megosztás és a beleegyezés alapelvein túl nem beszélhetünk helyes vagy helytelen párkapcsolati módszerekről – csak olyanokról, melyek egyesek számára működőképeseknek bizonyultak, mások számára meg nem.

Két axióma, amit mindig érdemes szem előtt tartani, amikor a kapcsolatot érintő döntést kell hoznunk:
– A kapcsolatban résztvevő emberek fontosabbak, mint maga a kapcsolat.
 – Soha ne bánjunk úgy emberekkel, mintha tárgyak lennének.          
Ezek a szabályok egyszerűek, de nem feltétlenül könnyen betarthatók.

Míg gyakran van szükség arra, hogy rövid távú vagy nem lényeges kívánságainkat feláldozzuk egy kapcsolat (vagy egy partnerünk) hosszú távú érdekei miatt, az már egyáltalán nincs rendjén, ha önmagunkat áldozzuk fel egy kapcsolatért. (…) Ha egy kapcsolat már nem szolgálja a benne résztvevő emberek javát, akkor már nem tölti be a szerepét.

Jogaid

Mindenkinek joga van szégyenkezés, önvád és bűntudat nélkül minden intim kapcsolatát illetően a következőkhöz:

●     kényszerítés, erőszak és megfélemlítés nélkül részt venni benne      

●     megválasztani, hogy milyen szintű bevonódásra és intimitásra tart igényt

●     visszavonni beleegyezését az intimitás bármely formájával kapcsolatban bármely időpontban  

●     tudni az igazságot   

●     nemet mondani bármilyen kérésre         

●     más álláspontra helyezkedni, és ennek kifejezést is adni         

●     érezni mindent, amit érez

●     megélni és mások felé kommunikálni minden érzését és szükségletét         

●     meghúzni saját privát szférája határait   

●     világosan meghatározni, milyen kötelezettségeket vagyunk hajlandó vállalni        

●     egyensúlyra törekedni a téren, hogy mennyit ad és mennyit kap      

●     biztosan tudni, hogy a partnerek együttműködésre törekednek majd, ha problémák merülnek fel

●     növekedni és változni

●     hibázni          

●     véget vetni a kapcsolatnak

Igazmondás – hazugság

A három alapvető fogalom egy jó kapcsolatban: beleegyezés, őszinteség és a cselekvéshez való jog.

A beleegyezés rólad szól: a te tested, a te elméd, a te döntéseid. Szükség van a beleegyezésedre ahhoz, hogy megkapd, ami a tiéd. A körülötted lévőknek pedig joguk van a cselekvéshez: nincs szükségük a beleegyezésedre ahhoz, hogy cselekedjenek, mert a testük, az elméjük és a döntéseik nem képezik a tulajdonodat. De a viselkedésük érinti a személyes teredet, akkor szükségük van a beleegyezésedre.

Meg kell adnod a partnerednek a lehetőséget, hogy információk alapján hozza meg a döntését, együtt akar-e maradni veled. Ha hazudsz vagy elhallgatsz pár fontos információt, megtagadod partneredtől azt a lehetőséget, hogy szabad döntés alapján vegyen részt a kapcsolatotokban. Ha egy partnered akár egy tucatnyi alkalmi kalandba bocsátkozik, lehet, hogy megszegi az egyezségeteket, de (még) nem tette semmissé a kapcsolatotokra vonatkozó beleegyezésedet. Ha aztán veled is szexel, vagy az intimitás más formáit éli át veled, mégpedig úgy, hogy ezekről a tetteiről nem tájékoztat, akkor semmissé tette a beleegyezésedet, mert megfosztott attól, hogy információkon alapuló döntést hozzál.

Különösen fontos olyan dolgokról tájékoztatni a partnereket, amelyek kizáró okot jelenthetnek, illetve partnereid érzelmi/fizikai egészségét veszélyeztethetik. Ilyen lehet a másokkal folytatott szexuális kapcsolat, a droghasználat vagy a fegyverhasználat, illetve dühkezelési problémák. Minden olyasmiről be kell számolnod, amiről tudod vagy gyanítod, hogy számára kizáró ok lehet. Nem kényszeríthetsz valakit arra, hogy olyasmit válasszon, amit te szeretnél, ha választana, és ha hazudsz vagy elhallgatsz dolgokat, megtagadod a partnertől annak az ismeretét, hogy döntést kellett volna hoznia egy bizonyos ügyben.

Ha az elhallgatás általi hazugság fogalmáról beszélünk, sokan mondják, hogy valamit nem említeni még nem hazugság. (…) Az elhallgatás akkor hazugság, ha olyan információ visszatartását jelenti, amelyről tudjuk, hogy annak a számára, aki elől elhallgatjuk, nagyon is fontos lenne. Ha elhallgatod a partnered elől, hogy mennyi ideig mostál fogat, az nem elhallgatás általi hazugság. Ha azonban azt hallgatod el, hogy szexelsz a medencetisztító sráccal, akkor az már ez a kategória.

Ha felruházzuk az embereket azzal a hatalommal, hogy meghozzák a saját döntéseiket, akkor valójában a legjobb úton vagyunk afelé, hogy a saját szükségleteinket is ki tudjuk elégíteni. Az a módszer, ha kommunikáljuk, mi mindenre van szükségünk, és felruházunk másokat azzal a képességgel, hogy ezeket a szükségleteket kielégítsék, gyakrabban vezet sikerhez, mint az, ha megpróbáljuk a többieket korlátozni vagy arra kényszeríteni, hogy kielégítsék ezeket a szükségleteket.

Érzelmi biztonság

●        Nem adhatsz biztonságérzetet valaki másnak. Emberséges és támogató környezetet tudsz biztosítani azáltal, hogy megnyugtatást nyújtasz, meghallgatod a másikat, átgondolt módon cselekszel, de a biztonság és a bizalom érzéséhez belső munkára van szükség.

●        Szinte lehetetlen bármilyen erős kapcsolatot kiépíteni bizonytalanság közepette.

●        Felfedezni és szembenézni a saját démonainkkal annyira kellemetlen, hogy a tudatunk torzítja az önképünket, mert ezt a torzképet könnyebb elfogadnunk magunkról, mint a valóságot. Kevés ember hajlandó szembenézni ezzel anélkül, hogy kényszerülne rá.

●         A tartós biztonságérzet sokkal inkább abból származik, ha tudjuk, hogy a partnerünk szabadon elmehetne, de ő úgy dönt, hogy marad, mintsem abból, ha mindent elkövetünk azért, hogy a partnert maradásra bírjuk.

A bizonytalanság mérgező. Nem bízhatsz abban, amit mindig félsz elveszíteni. Soha nem válhatsz teljes partnerré olyan kapcsolatokban, amelyekről nem hiszed el, hogy „megérdemled”.

Féltékenység

A veszteségtől való félelem gyakran szorosabban kapcsolódik az egyedülléttől való félelemhez, mint a partner iránti elköteleződéshez – monogám kapcsolatokban a partner elvesztése azt jelenti, hogy egyedül maradunk. (…) Ez mind kissé ironikus, mert az az igazság, hogy mindent el fogunk veszíteni. Minden partnerünk, barátunk, családtagunk, mindenki, aki örömet szerez nekünk, egy nap elhagyja az életünket – akár az élet normális bizonytalansága és változása, akár a halál elkerülhetetlensége révén. (…) Ha félelemben élünk, az nem akadályozza meg, hogy elveszítsük a szeretteinket, csak megakadályozza, hogy boldogok legyünk.

A féltékenységnek sok arca van – a meglepetéssel, a félelemmel vagy a dühvel ellentétben több érzelemből tevődik össze: bizonytalanság, a veszteségtől való félelem, birtoklási vágy, alkalmatlanságérzet, alacsony önértékelés, az elhagyatástól való félelem… ez mind egymásra halmozódik. (…)

Nagyon kevés olyan ember van, aki úgy született, hogy nem fog rajta ez az érzés. A jó hír az, hogy a féltékenység is ugyanolyan érzelem, mint az összes többi. Néha szomorú vagy, néha dühös, de nem hagyod, hogy ezek az érzések határozzanak meg téged. Nem ezek irányítják az életed. A féltékenység sem kell, hogy irányítson.

Vajon elválaszthatatlan része a féltékenység az emberi természetnek? Egyesek azt mondják, hogy igen, mások azt, hogy nem. Mi azt mondjuk, hogy nem ez a lényeg. Érezzük, amit érzünk, de különbség van a féltékeny érzések és a féltékeny tettek között. Bárhonnan származzanak is a féltékeny érzéseink, a cselekedeteinket mi irányítjuk.

Ha képes vagy különválasztani a féltékenységet a hasonmásaitól, az azt jelenti, hogy ismered önmagad.

Ha van ilyen gondolatod: „Félek attól, hogy ha felbukkan valaki, aki értékesebb nálam, a partnerem rájön, hogy nem vagyok elég jó, és le akar majd cserélni?”, az azt jelentheti, hogy nem elég erős az önbizalmad ahhoz, hogy felismerd, a partnered veled akar maradni, mert értékel és szeret. (…) Senki sem adhatja meg neked a biztonságérzetet és az önbecsülést – ezeket magadnak kell kialakítanod.

Megállapodások és szabályok

A megállapodás olyan szövetség, amelyet az összes érintett fél megtárgyalt. Valami, amit emberek egy csoportja – például egy pár – között tárgyalnak meg, majd mások számára fogadd-el-vagy-hagyd-el javaslatként mutatnak be, nem megállapodás, hanem szabály. Az a megállapodás, amely nem enged újratárgyalást, szintén inkább szabály. Az a megállapodás, amely kötelező azokra az emberekre is, akik nem tárgyaltak erről: szabály.

Még akkor is, ha egy szabályban egyetértenek, ez olyan fogalom, amelyet csak betartani vagy megszegni lehet.

Ha a dolgok rosszul alakulnak – például egy megállapodás árt valakinek, vagy nem hozza meg a kívánt hatást, ezért újra kell tárgyalni –, akkor azt mondják: „De hát beleegyeztél!” Ez csak megforgatja a kést a másikban (és soha nem segít a probléma megoldásában). A kapcsolat kezdetén még kevés érzelmi befektetésünk van, és nem tudjuk, merre fog haladni. Így könnyen elfogadhatók olyan szabályok vagy megállapodások, amelyek később, amikor kiszolgáltatottabbá válunk, és érzelmileg már többet fektettünk be, elég fájdalmasakká válnak.

Sokan azt mondják: „Szükségem van szabályokra a kapcsolatomban”, de amikor azt kérdezik tőlük, miért, hamar nyilvánvalóvá válik, hogy valójában másra van szükségük. Ez általában valami olyasmi, mint a stabilitás, a felhatalmazás, a kiszámíthatóság vagy a biztonság érzése. Ezek mind észszerű igények. Ami nem nyilvánvaló, az az, hogy ezeket a dolgokat szabályok nélkül is meg lehet valósítani.

A valóságban a szabályok nélküli kapcsolatok (általában) messze nem olyanok, mint egy rendezetlen őrültek háza, ahol mindenki azt csinál, amit csak akar, másokra való tekintet nélkül. Ehelyett ha megnézzük az ilyen kapcsolatokat, azok általában nagyon magas szintű kommunikációt, tárgyalást, együttérzést és megértést mutatnak.

Felejtsd el a pótkerekeket! Felejtsd el a tökéletes szabályok kidolgozását, amelyek örökös biztonságot adnak! Örök biztonság nem létezik. Ehelyett menj ki a világba, próbálj másokkal együttérzően bánni, valahányszor érintkezel velük. Próbálj meg jobb helyzetben elválni emberektől, mint amikor megismerkedtél velük. Kommunikálj az igényeidről! Ismerd meg, és erősítsd meg a határaidat! És keress olyanokat, akik ugyanezt teszik. Bízz bennük, amikor azt mondják, szeretnek téged; ahol kommunikáció és együttérzés van, ott nincs szükség szabályokra a biztonság megőrzéséhez.

Azok a szabályok, amelyek különböző korlátokat szabnak különböző emberek számára, minden helyzetben problémásak.

Jó neked ebben a kapcsolatban?

Ha nem vagy benne biztos, hogy egy probléma csak egy normális apróság-e vagy inkább határsértés, tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket. Ha bármelyikre igen a válasz, az bajt jelez.

●                   Azt kéri tőlem a partnerem, hogy adjam fel az önállóságomat, testemet, érzelmeimet?

●                   Arra kérnek, hogy egyezzek bele valamibe, amivel kapcsolatban később nem vonhatom vissza a beleegyezésemet?

●                   Félek kimondani, hogy talán ki kell lépnem ebből a kapcsolatból?

●                   Félek nemet mondani vagy ellentmondani a partneremnek?

●                   Fenyegeti-e valaki a jóllétemet, biztonságomat vagy megélhetésemet?

●                   A cselekedeteimmel és a testemhez való hozzáféréssel kapcsolatos döntéseket anélkül hozzák meg, hogy beleszólhatnék vagy beleegyeznék?

●                   A partnerem miatt rosszabbul érzem magam?

●                   Arra kérnek, hogy szakítsam meg a kapcsolatot barátokkal vagy családdal?

●                   Úgy érzem, hogy nincs privát szférám a többi kapcsolatomban?

●                   Úgy érzem, hogy a partnerem magához és más partnereihez képest alsóbbrendűnek tart?

●                   Arra kérnek, hogy tartsam tiszteletben a partneremet vagy az ő partnereit, de úgy érzem, hogy ez a tisztelet nincs viszonozva?

●                   Félek kommunikálni a határaimat? Úgy érzem, hogy nem lesznek tiszteletben tartva?

●                   Úgy kezelnek, mint egy kelléket vagy toldalékot a partnerem többi kapcsolataihoz, ahelyett, hogy engem mint egyént értékelnének?

A jó kommunikáció

Világosan és közérthetően kell eljárnod, ha kapcsolataidban megállapodásokra törekszel. Minden érintettnek tudnia kell róluk és értenie kell őket – lényeges, hogy azok célzatát is, ne csak az írott betűket.

Végső soron nem irányíthatsz másokat, csak önmagadat. „Ezt kell”: „azt tilos…” és ezekhez hasonló állítások csak akkor működnek, ha mások is beleegyezésüket adják.

Az olyan jellegű szabályok, amelyek mindenkit a kellemetlenségtől törekszenek megóvni, nem mutatják a sikerhez vezető utat, és a kellemetlenség sokszor egy másik személyt fog érni.

A sikeres egyezségek a szükségleteket egyértelműen beazonosítják, és nem a kiváltott érzésekre koncentrálnak.

Az emberek nem tudnak parancsra érezni. Az ilyen kísérletek (mint például: „mindkettőnket egyformán szeress” vagy „nem szabad féltékenykedned”) pont annyira vihetők sikerre, mint az időjárás törvényi úton való szabályozása.

A jolly joker

A problémák meglepően nagy számára a megoldás valójában a több szeretet. Figyelj! Törődj a partnereiddel! Törődj magaddal! Bízz a partnereidben! Légy megbízható! Valld be, ha elcseszted! Bocsáss meg, ha mások elcseszik! Tartsd tiszteletben mások és a saját érzéseidet! Keresd minden érintett örömét!