A lelket gyógyítják a varázslatos hangok

Egyre többen keressük az utunkat: érezzük, valami nincs rendben, nem vagyunk a helyünkön, másra vágyunk – magyarázatokra, kiútra, harmóniára, békére, teljességre és gyógyulásra. Keresünk, kutatunk, hogy jobb legyen, elviselhetőbb. A keresés útvesztőiben bolyongva egyre többen a spiritualitás felé vesszük az irányt, és a hétköznapok nyomását, létezésünk kérdőjeleit jógával, imával, tánccal, távol-keleti küzdősporttal, meditációval vagy a hangok varázslatos erejével oldjuk fel.

Békét adnak a tibeti hangtálak

A keleti kultúrában a hangtálak sok ezer éves múltra tekintenek vissza. Ezeket nemcsak a szertartásoknál használták, a hétköznapok során edényként szolgáltak, a szerzetesek belőlük falatoztak. Eredetileg hét különböző fém – arany, ezüst, réz, vas, ón, ólom és higany – ötvözetéből készültek, ezeknek köszönhető az előcsalható sok különleges hang és rezgés. A mai hangtálak már nem az ősi tibeti recept szerint készülnek, időnként kevesebb, máskor több fémet ötvöznek.

„A tálak mérete eltérő, a méretskála nagyon széles, az egészen apró, akár gyerektenyérbe is beleférő néhány dekástól a tekintélyes üst méretűig nagyon sokfélék a zenélő tálak. A kisebbekből magasabb hangokat lehet előcsalni, míg a nagyobbakból mélyebbeket, egészen a füllel már alig hallható, inkább érezhető rezgésekig” – meséli Szeberényi Adrián fotóriporter, aki 2008-ban, Indiában találkozott először a hangtálak varázslatos erejével, és szabadidejében kis csoportos tibeti hangtálas meditációkat tart.

Megtudtuk, hogy a jó minőségű anyagon kívül a másik legfontosabb kérdés a tál kialakítása: a falak vastagsága, illetve a tál alakja. A kézzel kalapált, pont megfelelően vékony falú tálak ugyanis nemcsak gyönyörű hangot adnak ki, de még nagyon sokáig rezegnek, miután az ember megszólaltatta őket. A nepáli árusok is ezzel szemléltették, hogy a drágább tálak nem véletlenül drágábbak: míg a gépileg sorozatban gyártott tálak rövidebb ideig zengtek, miután az ember megkondította őket, a kézzel kalapált, jó minőségű fémből készített tálak akár két, két és fél percig zengtek utána. Az alakjuk is többféle: léteznek laposabbak, magasabb falúak, és olyanok is, amelyeknek talpuk is van.

A hang ereje

„A Hogyan hatnak? a legfogósabb kérdés, ugyanis a tálak körül egy komoly ezoterikus mozgalom alakult ki, így amikor erről beszél az ember, akkor olyan területre merészkedik, ahol esetleg mások hitét sértheti – magyarázza Adrián. – Amikor Nepálban először hallottam a zenélő tálakat, csak annyit tudtam róluk, amit ott megtapasztaltam, soha életemben nem hallottam erről korábban, úgyhogy nem volt semmiféle előzetes elvárásom sem. Az árusok pedig nem fejtegették nagyon, hogy mire való a tál. Persze említették, hogy a hangokkal gyógyítani lehet, meg a meditáláshoz lehet jól használni, de leginkább azt ecsetelték, hogy a náluk lévő tál very old, azaz antik, és ez tovább emeli az értékét. Mivel világéletemben szkeptikus ember voltam, a tálak életkorával kapcsolatban sem tudtam eldönteni, mennyi igaz abból, amit nekem mondanak, de nem is érdekelt különösebben: a tálaknak gyönyörű a hangjuk, ha régiek, ha újak.”

Hogyan gyógyítanak a hangtálak?

Sokan a hangtálak segítségével relaxálnak, oldják a stresszt és az idegfeszültséget, mások nagyon mély, meditatív állapotba kerülnek a hangok szárnyán, így oldják a belső blokkokat. A lényeg azonban, hogy a tálak hangja gyönyörű, harmonikus és megnyugtató. „Ha csak annyit kezdünk velük, hogy hallgatjuk és közben megnyugszunk, már az is hasznunkra válik, mert háromnegyed óra háborítatlan nyugalom ritka nagy kincs a zaklatott 21. századi Magyarországon – magyarázza Adrián. – De ha ezen felül a tálak hangját egyfajta segítségnek fogjuk fel ahhoz, hogy elcsendesítsük a gondolatainkat, és hagyjuk a tudattalan lelki folyamatokat dolgozni, akkor olyan hatást is tapasztalhatunk, aminek szerintem nincs köze máshoz, mint a minden emberben megtalálható legnagyobb csodához: a lélekhez. És lelke mindenkinek van, akár ateista, akár hívő, legfeljebb máshogy nevezi. Az ember lelke pedig, amikor a gondolatainkat nem köti le éppen semmilyen napi gond és probléma, csodálatos hangon tud megszólalni.”

És a lélek tényleg megszólal…

„Amikor lefeküdtem a padlóra, és Adrián elkezdett beszélni, hirtelen a nyugalom érzése suhant át rajtam, és ez nagyon kellemes volt a napi folyamatos agyalást követően – meséli meditáció után Attila (36), aki a munkájával és a szülőséggel járó napi feszültség oldására keres hatékony eszközt. – Majd amikor a tál első hanghulláma eljutott a fülemig, az egy hatalmas flash volt: a rezgés teljesen átjárta az agyamat, és olyan érzés járt át, mintha egy masszázságyban feküdnék és az egész testem rezegne. Néha arra gondoltam, hogy vajon mennyi idő lehet még hátra, mivel nem akartam kiszakadni ebből az állapotból. Olyan szintre jutottam le, ahol teljes biztonságban éreztem magamat, ott akartam maradni.”

„Az első hang megtisztít – kezdi a másik résztvevő, Balázs. – A másodikra még képes vagyok figyelni, és talán még a harmadiknál is képben vagyok. Azután már szinte képtelen vagyok koncentrálni úgy, ahogyan azt Adrián kéri. Egyszerűen magukkal sodornak a hangok, képeket, szavakat, helyzeteket, emlékeket mutatnak. Érzem, ahogy az energia áramlik bennem, és ahogy sorban nyílnak meg a csatornáim. Minden egyes meditálazás más és más élményt nyújt számomra, de egyvalami közös: ahogy a hangok elvisznek az elején a saját belső tájaimra, ugyanolyan szelídséggel vissza is hoznak. Az utolsó hangra már tudom, hogy vége, visszaértem. Az első és az utolsó hang között pedig olyan csodák történnek velem, amelyeket újra és újra meg akarok tapasztalni.”

„Próba jelleggel vettem részt az első tibeti hangmeditációs szeánszon, mondhatjuk úgy is, hogy épp nem volt dolgom, gondoltam, megnézem. Nem vártam semmit, nem képzeltem semmit – meséli Eszter, akinek a mindennapi szorongás, a stressz a legnagyobb ellensége. – Beléptem a kis lakásba, a többiek már csendben ültek a mécsesek mellett, és gondolatban lecsillapodva várták a meditáció kezdetét. Lefeküdtünk a földre, betakaróztunk, behunytuk a szemeinket, majd áramütésszerűen belém csapott az első hang: a füleimen keresztül a bőröm alá bújt, megborzolta a szőrszálaimat és a lábujjaimon keresztül távozott. Alig eszméltem fel az élményből, máris jöttek az újabbnál újabb hangok, melyekbe széteső figyelmem váratlanul belekapaszkodott, fülemet erősen hegyeztem és vártam, milyen bizsergető érzést okoz a következő hanghullám. Egy-egy hangnál éreztem, hogy valamennyi belső szervem is beleremeg, a gyomrom, az alhasam és a szívem körül éreztem, hogy átjárja testemet a rezgés, aztán csak utaztam, befelé, mélyre, sötétbe és világosba, csillagok közé és felhők fölé. Elengedtem magam, hagytam, hadd sodorjanak a hangok, amelyek olyan szépek voltam a szívemnek, hogy tudtam, ebben a dimenzióban baj nem érhet.”