Erotikus lottó, jelmezek és pórul járt vénlányok – februári népszokások

C. K. | 2014. Február 03.
A tél utolsó hónapja a hideg, a rossz szellemek elűzéséről és a termékenységi kultuszok megünnepléséről szól. Nézzük, mi mindent ünnepeltek őseink és dédszüleink februárban!

Február hónap a nevét Februusról, a megtisztulás római istenéről kapta. Ez a hónap a vezeklés és az új kezdet ünnepe volt, mindenki örült, hogy túlélte a telet. A rómaiak a sötétség istenétől, Plútótól elragadott Ceres gabonaistennő keresésére indultak egy gyertyás-fáklyás körmenettel.

A gyertyás körmenet és a tűzkultusz Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepeként él tovább a kereszténységben. Ezen a napon a római katolikus egyház arra emlékezik, hogy Szűz Mária bemutatta Jézust a jeruzsálemi templomban, születése után negyven nappal. A megszentelt gyertya Jézus Krisztus jelképe, egészség- és szerencsevarázsló eszköz.

Ez az egyik nap, amikor meg lehet jósolni, meddig tart még a tél. „Inkább farkas ordítson be az ablakon, minthogy kisüssön a nap” – hangzik a szólás, ugyanis ha ezen a napon jó idő van és süt a nap – a medve meglátja az árnyékát –, későn fog jönni a tavasz, még 40 napig tart a tél. 

Február 3.

Az ezen a napon ünnepelt Szent Balázs püspök a legenda szerint egy barlangba menekült a  keresztényüldözések idején az örményországi Sivas (ma Törökország) környékén. Gyógyítással kezdett foglalkozni, nemcsak az embereken, az állatokon is segített. Egyszer megmentett egy halszálkától fuldokló fiút, akinek anyja hálából ételt és gyertyát vitt a püspöknek.

Balázs püspököt 316-ban elfogták, és halálra ítélték, mert kitartott a hite mellett. Mint a legtöbb szentté avatott vértanú esetében, itt sem ment egyszerűen a kivégzés. Megkínozták, majd vízbe akarták fojtani, de a püspök sétálni kezdett a vízen. Börtönbe vetették és végül lefejezték. A mártír emlékét a Balázs-áldás vagy balázsolás őrzi: a pap két gyertyát tart a hívők álla alá, és ezt mondja: „Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására szabadítson meg téged Isten a torokbajtól és minden más betegségtől”.” Ez az áldás nagyon fontos volt, hiszen régen a gyermekhalandóság egyik leggyakoribb oka a torokgyík volt. Ezen a napon tartották a Balázs-járást is, amikor a gyerekek házról házra vonulva gyűjtöttek adományokat. A pénzt a templom vagy az iskola kapta meg, az ajándékba kapott ételeket pedig megették.

Február 5.

Szent Ágota története röviden a következő: a szicíliai keresztény szűz nem kívánt összejönni a helytartóval, ezért bordélyba került. Mivel itt sem volt hajlandó hitével ellentétes dolgokat művelni, bíróság elé állították, kihallgatták, megkínozták, a legenda szerint a melleit is levágták. Első csodája a halála után történt: február 5-én, vértanúsága évfordulóján a sírjából származó fátyol megállította az Etna lávafolyamát. Tűzvész, földrengés, mellbetegségek idején fohászkodtak hozzá. Magyarországon ezen a napon gonoszűző rituálékat hajtottak végre, körülsöpörték a házat és az ólakat, hogy kiűzzék kárt okozó férgeket és bogarakat.

Február 6.

Dorottya napja időjárásjósló nap. Ha Dorottya szorítja, Julianna (február 16.) tágítja a fagyot – ha 6-án fagy, 10 nap múlva olvadni fog a jég. Több helyen is azt tartották, hogy ezen a napon nem dolgozhatnak a nők.

Február 14.

A mai Bálint-nap egy visszafogottnak egyáltalán nem nevezhető, ókori pásztorünnep utódja. A Lupercalia fesztivált mindig február 15-én rendezték meg Rómában, illetve néhány más városban. Lupercus, a termékenységisten papjai kecske- és kutyaáldozatot mutattak be, majd a leölt állatok véres bőrét magukra öltve, kecskebőrből hasított szíjakkal korbácsolták meg az útjukba kerülőket, hogy biztosítsák a termékenységet. És ez még csak a bemelegítés volt: az eladósorban lévő lányokat, akik felírták a nevüket egy papírra, gyakorlatilag kisorsolták az egyedülálló férfiak között, és az így kialakult párok együtt tölthették ezt az éjszakát. Néha ez olyan jól sikerült, hogy házasság lett az alkalmi kapcsolatokból.

Ezek a rítusok később a kereszténység térhódításával megszelídültek, egyházi jelleget kaptak. A vad termékenységi parti helyett pedig Szent Bálintot (Valentiust) ünnepeljük az 5. századtól – annak ellenére, hogy pontosan nem tudjuk, a három egyező nevű mártír közül melyikről szól ez a nap (lehetett egy római pap, egy olasz püspök vagy egy harmadik keresztény szent). Akadnak olyan történészek is, aki szerint a két ünnepnek nincs köze egymáshoz.

Bálint-napon szerelmi praktikákat is bevetettek a mindenre elszánt lányok, pl. egy kilencmagú alma magjait a kiválasztott fiú zsebébe kellett tenni.

Február 16.

Julianna napjától melegebbre fordul az idő. Ha mégsem, és havazik, akkor a néphit szerint „bolondoznak a Julisok”, megrázzák a dunyhájukat.

Február 19.

Zsuzsanna „elviszi a havat, zöldellni kezd a fű, és megszólalnak a pacsirták”.

Február 24.

Mátyás apostol saját ünnepén bárdjával megtöri a jeget és elűzi a hideget. „Ha Mátyás jeget talál, akkor töri, ha nem talál, akkor csinál.”

Farsang – vízkereszttől hamvazószerdáig

A farsang arra hiedelemre vezethető vissza, hogy a tél utolsó napjaiban a gonosz szellemek életre kelnek. A jelmezek, a felvonulás és a buli a rossz, a halál és a hideg elűzését szolgálta. Ezekben a napokban a káosz alap volt, felborulhatott a szokásos rend. Az evés-ivás, a mulatozás szinte kötelező volt, a közeli böjtre való tekintettel. Ez volt a legjobb időszak azoknak, akik ismerkedni akartak, és a legrosszabb azoknak, akik még nem mentek férjhez. Nekik el kellett tűrni a „vénlánycsúfolást”: szokás volt, hogy a vénlányok ajtaja elé egy fatuskót tettek, máshol moslékkal, a Jászságban szeméttel vagy trágyával teli fazekat dobtak a vénlányos házak udvarára.

A ma inkább az éttermi akciókról nevezetes „torkos csütörtök” (vagy „tobzódó csütörtök”) a hamvazószerdát követő nap volt. A böjtöt egyszerűen felfüggesztették, mert el kellett pusztítani a farsangi maradékokat.  

Exit mobile version