Egyszer volt, hol nem volt – tényleg így kezdődik egy meseterápiás foglalkozás?
Igen, de az órát egy beszélgetéssel kezdjük, majd átvesszük, hogyan kell írni egy varázsmesét, és relaxálással készülünk az írásra. Aztán elhangzik az “egyszer volt, hol nem volt” mondata, amikor élénk belső mozizásba kezdünk. Ha megvan a nyitókép, lemozizzuk lelki szemeink előtt a mesét, mindenki gondolkodás nélkül le is írja azt. Ezután hagyni kell, hogy a mese útjára induljon.
Vagyis itt nem egy ismert mesét keresünk egy meglévő problémánk megoldására, hanem a foglalkozás része a saját mesénk megírása?
Így van, a varázsmese-tanfolyam első napján mindenki maga írja a mesét. A második alkalommal szituációs és egyéb gyakorlatok segítségével mindenki bekerül a saját meséjébe. Itt átélheti a mesebeli helyzetet, és kipróbálhat számtalan lehetséges megoldást – a való élettel ellentétben – teljesen kockázatmentesen. Miközben a saját mesédet játszod, rájössz, merre és miért kell továbblépned. De a csoportban minden résztvevő egymástól is tanul, hiszen mindegyikük meséje mindenkinek szól.
És senki nem kezdi azzal, hogy ő nem tud mesét írni?
Dehogynem, aztán mégis mindenki könnyedén megírja. Mert a mesék ott élnek a lelkünkben. Olyan a mese a léleknek, mint a fizikai táplálék a testnek. Ezért is vonzódunk annyira felnőttként is a mesékhez.
Te mikor írtad az első ilyen mesédet?
Negyvenéves elmúltam, válófélben voltam, több nőgyógyászati műtét előtt álltam, nem voltam jól lelkileg. Egy könyvesboltban döbbentem rá, hogy valójában gyerekkorom óta egyetlen dolog érdekelt igazán, a mesék világa. Mesepszichológiát kezdtem tanulni egy olasz meseterapeutától, Paola Santagostinótól, aki harminc éve dolgozta ki és alkalmazza a varázsmesemódszert. Nála, az első tanfolyamon írtam az első varázsmesémet. Azt hittem, olaszul pláne nem fog sikerülni, aztán alaposan meglepődtem, hogy a módszer mennyire működik.
Santagostino szerint mi, magyarok nem is tudunk arról, milyen szerencsések vagyunk, hogy népmeséink valódi varázsmesék. A varázsmese mindig valamilyen egyensúly megbomlásával kezdődik; a főhőse mindig egy ember, akinek van küldetése, akit útja során valaki támogat, más pedig akadályoz. A varázsmesére a magyar népmesék összes jellemzője ráhúzható: a szimbólumok, a szereplők és a mese szerkezete is az emberi lélek folyamatait tükrözi.
Ha a népmesék szerkezete és szimbólumrendszere alapján tanítasz mesét írni, mitől válik az személyessé?
Attól, hogy a varázsmesében minden szereplő és minden történés te vagy: a koldustól a királyig, a hegycsúcs megmászásától a barlangban elrejtőzésig. Amikor varázsmesét írsz, az olyan, mintha a lelkedben zajló legmélyebb folyamatokról látnál egy kisfilmet. Az általad írt varázsmese csak rólad szól, és a legaktuálisabb problémádat hozza felszínre. A meséd pedig ott fog elakadni, ahol az életedben baj van. De ebben az a varázslat, hogy amint megtalálod képi szinten a megoldást, az a való életedben is pozitívan fog hatni. A varázsmese írása művészetterápiaként működik: a lelked, a tudatalattid szorongását, fájdalmát képes felszínre hozni és egyben oldani. Nem véletlen, hogy az emberek, amióta világ a világ, meséltek egymásnak. Mert a mesék eredetileg nem csak gyerekeknek szóltak. Az élet nagy kérdéseiről, életről-halálról beszéltek és utat mutattak az emberek számára. Ezt teszik ma is!
Te is terápiaként élted meg az első meséd megírását?
Engem tényleg a varázsmese tett helyre. A mese írása egy lépés a változás felé, érzéseket, gondolatokat szabadít fel és megoldásokat sugall. Az én első mesémben egy hangya jött a királylány segítségére. Egy tátongó szakadékot töltött fel morzsáival, hogy a királylány átjuthasson a túlsó oldalára. Paola azt mondta, hogy a soraim alapján komoly változás áll előttem, de ezt szisztematikusan, apránként kell előkészíteni.
Aztán a mesét eltettem a fiókba, nem foglalkoztam vele. A mese magától dolgozni kezdett. Néhány hónapon belül elváltam, beiratkoztam egy transzperszonális pszichológiai képzésre, egyre jobban beleástam magam a mesékbe, és az egészségem helyreállítására különféle gyógyító diétákat próbáltam ki zsinórban – mondhatnám, a hangya szorgalmával töltöttem fel a szakadékot. Közben rátaláltam a páromra, aki húsz éve önismereti tréner. Lassan három éve vagyunk együtt, közösen tartjuk a varázsmese-tanfolyamokat, és elmondhatom, hogy meggyógyultam.
Mi történik a félbehagyott mesékkel?
A varázsmese már attól gyógyít, hogy megírod – akkor is, ha nem fejezed be. Mert közben a magasabb rendű éned lép működésbe. Ha az alacsonyabb rendű énedből, az egódból megoldható lenne az a probléma, akkor már megoldottad volna. Itt már varázslatra van szükség, egyfajta felsőbb vezetőre, amit a mese is nyújt. A mesét követő napokban felerősödnek a megérzéseid, évek óta tartó problémákra kezdesz választ találni, és elkezd felnyílni a szemed, hol és miért akadtál el valójában az utadon. Új emberek érkeznek az életedbe, véletlen találkozások és történések lendítenek előbbre, és hoznak valamilyen változást. Hetek után azt veszed észre, a dolgok kezdenek megoldódni. Nem maguktól, általad. Mert akkorra már tudni fogod, hol találod a megoldást a problémádra.
Hogyan gyógyít a varázsmese?Szedlmayer Bea nyelvtanár, varázsmesetréner, innovatív transzperszonális pszichológiai terapeuta. Párjával, Korpusz Sándor önismereti trénerrel a varázsmeseíró tanfolyamon a Paola Santagostino milánói pszichoterapeutától tanult módszer alapján dolgoznak. Santagostino a pszichoszomatikus orvoslás szakértőjeként, személyes tapasztalatai alapján jött rá a saját írású varázsmese gyógyító erejére. Szerinte a varázsmese megírása segít megismerni a tudatalattinkat, a lelki folyamatainkat, a blokkjainkat és rejtett erőforrásainkat. Tanítása szerint a varázsmeseírás egy önkifejezési mód, amely képes a test öngyógyító folyamatait beindítani, miközben fejleszti a kreativitást és a problémamegoldó képességet. A Napfényes Élet Alapítvány által szervezett tanfolyamról bővebben itt. |