Osho-tükörmeditáció:
- Csukd magadra az ajtót (kapcsold ki a telefonod, a Facebookot, a gtalkot és úgy általában a számítógépedet és tévédet), és ülj le egy nagy tükör elé.
- A szobában legyen sötét, csak egy kis gyertya lángja égjen a tükör mellett úgy, hogy csak az arcod látszódjon a tükörben, a láng semmiképp.
- Pislogás nélkül folyamatosan nézz a saját szemedbe 40 percig. Ha csorog a könnyed tőle, az sem baj, hagyd, két-három nap gyakorlással menni fog pislogás nélkül, könnymentesen is. Ne változtass a nézésed irányán, csak a saját szemedbe mélyedj.
Mi történik, ha ezt kitartóan, napról napra gyakorlod?
Tudatra ébredsz, leválnak rólad a szerepeid. Két-három nap múlva ugyanis az arcod új formákat kezd ölteni, ha minden nap elvégzed a 40 perces tükörbe nézős gyakorlatot. Talán még meg is ijesztenek ezek az arcok, pedig mind a tiéd, hozzád tartoznak. A tudattalanodból kezdenek feltörni képek, amik megjelennek számodra a tükörben.
Egy hét gyakorlás után már egyfolytában változnak majd az arcok, három hét múlva pedig már azt sem fogod tudni, melyik a te arcod, nem emlékszel már rá. Olyan sok arcot láttál eddigre már a tükörben, hogy egyszerűen elfelejted a sajátodat. Ekkor furcsa dolog történik: hirtelen egyáltalán nem is lesz arc a tükörben, üressé válik.
A nagy semmibe bámulsz, erre vártál
Csukd be a szemed, nézz befelé – ezen a ponton találkozol a saját tudattalanoddal. Teljesen meztelen leszel, olyan, amilyen tényleg te vagy, meglátod az igazi énedet, minden álarc, maszk és szerep lehull rólad.
Íme, a valóság, a társadalom elvárásai által rád rakódott rétegek nélkül. Ahogy így meglátod magad teljes valódban, más emberré válsz. Abbahagyod az önbecsapást, már tudod, ki vagy, nincs szükséged több hazugságra. Elkezdődik az átalakulásod, amire mindig is vágytál, csak a saját álarcaid megakadályoztak benne. Önmagaddá válsz, rátalálsz a belső békédre és belső válaszaidra.
Az igazi változáshoz szükséged van önmagad igaz valójának megismerésére, enélkül nem megy, addig csak az álarcokat változtatod meg magadon, amíg nem érsz el a saját belső lényegedig. Abban a pillanatban, hogy szembesülsz a tudattalanoddal, a valósággal állsz szemben.
Most már kimondhatod: Én vagyok.