“Az iskolában, ha a tanár épp nem volt a székénél, Hosus néha elfoglalta. Az első ilyen nap, mikor megláttam Hosust a tanteremben a széken, majd kiugrott a szemem a helyéről. Hangosan kérdeztem: »Mit csinálsz te itt?« A tanár meghallott valamit, megfordult, és felém nézett. A szám elé kellett tennem a kezem, hogy el ne nevessem magam.
Azért lepődtem meg ennyire, mert noha mindig voltak őrangyalok a tanteremben, Hosus különbözött tőlük. Ő nem őrangyal volt. A gyerekek őrangyalai igen erősen fénylettek, Hosus viszont abszolút másmilyen volt, sokkal emberszerűbb – köpenye is mindig odasúrlódott a padhoz. Hosus mutatta meg nekem, mi a különbség az őrangyal és a különleges angyalok között, akiket életem szereplőiként kaptam. Gyerekként meg kellett tanulnom, miként tegyek különbséget az angyalok fajtái között.
A különböző fajta angyaloknak különböző képességeik vannak. Ugyanúgy, ahogy meg kellett tanulnom – más gyerekekkel együtt –, milyen egy tanár vagy egy orvos, meg kellett tanulnom felismerni a különböző angyalokat is, hogy aztán elképzelhessem, miként segíthetnek nekem vagy másoknak.
Hosus gyakran megnevettetett. Az egyik nap rákérdeztem: »Nem gondolod, hogy azért tartanak lassú felfogásúnak, vagy ahogy tőlük hallottam, ‘retardáltnak’, mert sokszor látnak mosolyogni és nevetni, miközben nem látják, mi okból teszem? Mit gondolnának, ha tudnák, hogy ott ülsz a tanári asztalnál, ebben a professzori jelmezben?
Hosus nevetett.
»Kirohannának a teremből, kiáltozva, hogy itt kísértetek vannak.«
»Nem látnák, hogy angyal vagy?«
»Nem. Veled ellentétben ők nem látnak minket.«
Mint már említettem, mindig is azt hittem, a többi gyerek ugyanúgy képes látni az angyalokat és beszélni velük, mint én. Csak hatéves korom tájékán kezdtem észrevenni, hogy ez nincs mindig így.
»Tudod, Hosus, biztos vagyok benne, hogy vannak gyerekek, akik látják az angyalokat!«
Azt válaszolta: »Igen, persze, hogy látják, de csak egészen kicsiként, azután felnőnek. Mire elérik azt a kort, amelyben te most vagy, a legtöbbjük nem lát minket többé, vannak, akiknél már háromévesen eljön ez az idő.«
A helyzet az, hogy minden kisbaba látja az angyalokat és a lelkeket, mikor azonban elkezdenek beszélni, a felnőttek megmondják nekik, mi valódi, és mi nem az. Így aztán, mikor a gyerekek nem kézzelfogható dolgokról beszélnek, kijelentik nekik, hogy csak képzelik őket. Arra nevelik a kicsiket, hagyják el a képességüket, hogy látják és tapasztalják a spirituális valóságot. Manapság az oktatás is egyre korábban kezdődik, így kevesebben beszélnek az angyalokkal, és az angyalok szerint ez az egyik ok, ami miatt meg kell írnom ezt a könyvet. Számomra ez ijesztő, mert nem akarok nevetségessé válni, de tudom, hogy meg kell tennem, és végül úgyis megteszem, amit az angyalok kérnek tőlem…
Sokmilliónyi angyal létezik a világban, lehetetlen lenne megszámolni őket, akár a hópelyheket – és közülük sokaknak nincs elfoglaltsága. Mindent megtesznek, hogy segítsenek, de nem minden esetben jutnak el hozzánk. Képzeljük csak el a több millió munkanélküli angyalt, ahogy körülöttünk keringenek! Tétlenségre vannak ítélve, mert az embereknek keményen kell dolgozniuk a megélhetésért, és nincsenek tudatában annak, hogy körülöttük mindenütt ott vannak az angyalok, segítségre készen.
Ahogy ott ülsz, olvasóm, kezedben ezzel a könyvvel – akár hiszed, akár nem –, ott áll melletted egy angyal: a te őrangyalod, aki mindig veled van! Mindegyikünk kapott az életéhez egy ajándékot, egy fényenergiából való pajzsot. Az őrangyal egyik feladata, hogy körénk tegye ezt a védőpajzsot. Isten és az angyalok szemében mi mind egyenlőek vagyunk, mindannyian megérdemeljük a védelmet, törődést, szeretetet, függetlenül attól, mások mit – jót vagy rosszat – tartanak rólunk. Mikor ránézek valakire, látom körülötte a védőpajzsot, mintha élő része lenne az illetőnek.
Az őrangyalod a kapuőr, aki ott áll a tested és lelked közötti átjárónál. Még azelőtt kijelöltetett számodra, hogy megfogantál volna; és ahogy növekedtél édesanyád méhében, veled volt minden pillanatban, és védelmezett téged. Onnantól fogva, hogy megszülettél, majd később felnőttél, őrangyalod egyetlen pillanatra sem tágított mellőled: veled van, amikor alszol, vagy a fürdőszobában mosakszol, mindig, folyamatosan – sosem vagy egyedül! Halálod pillanatában is ott lesz melletted, segíteni az eltávozást. Más angyaloknak is megengedi, hogy segítsenek neked különböző ügyekben – ezek az angyalok jönnek-mennek az élet során. Én tanítónak nevezem őket.
Talán nehezedre esik elhinni mindezt. Ha hitetlen vagy, felül kéne vizsgálnod szkepticizmusodat. Ha cinikus vagy, kérdőjelezd meg cinikusságodat. Mit veszíthetsz azzal, ha megnyitod magad a lehetőségnek, hogy létezhetnek angyalok? Mit veszíthetsz azzal, ha megnyitod magad spirituális énednek, és megismered a lelkedet? Kérd meg az angyalokat, mostantól segítsenek téged!”
A történet Lorna Byrne Angyalok nyelvén című könyvéből való
