Kipárnázott rabság
Például Zita hercegnő és IV. Károly az utolsó osztrák császár és magyar király ide, a Schwarzauba költöztek az esküvőjük után. Jelenlétüket csodás falfestmények, címerek, faragott ajtók bizonyítják. Aztán a huszadik századi történelem ezt a kastélyt sem kímélte. Ha a park égig érő fenyői mesélni tudnának, biztosan felemlegetnék a hadifoglyok jajkiáltásait vagy a katonai kórház betegeinek fájdalmas nyögését. Szerencsére a jelen nem hasonlít a múltra, a mai börtönélet nyugodt, csendes, persze, a kipárnázott gyönyörű környezetben átvészelt rabság is rabság, a civilizált börtön is börtön! Erre akkor jövök rá, amikor az őr felkíséri “a magyar lányt, és megcsörren a kezében egy hatalmas kulcscsomó. No, ettől kilel a hideg, és már nem látom olyan szépnek a freskókat…
De nagyon szépnek látom a honfitársamat! (Hej, a magyar nők még a börtönben is szépek?) A huszonkilenc éves Ildikó teljes nevét az osztrák törvények miatt nem írhatom le karcsú, szőke, hatalmas kék szemeket “visel, ráadásul szolid és kulturált. Ha egy bank titkárságán, egy elegáns bálon vagy a szerkesztőségünkben ismerem meg, egy percig sem csodálkozom.
Irány Amszterdam!
Ma börtön az egykori kastély, amely Zita és IV. Károly otthona is volt |
Vittem magammal pénzt, ismerősök vártak rám, remekül indult minden meséli csöndesen. Az csak később derült ki, hogy egy magyar mivel hazánk nem uniós tag nagyon nehezen talál ott munkát. Dolgoztam csokoládégyárban, kávégyárban, de sehol sem voltam legális munkaerő.
Eleinte elhomályosította a gondokat egy öröknek remélt szerelem. A jóképű, fekete fiúval közösen béreltek lakást, csakhogy egy idő után a kameruni kedvesből kitört a vadállat. Nemigen lehet szebben fogalmazni, hiszen az a férfi, aki durván és rendszeresen veri a társát, az bizony vadállat. És Ildikó teherbe esett…
Neki nem kellett a gyerek, én viszont eldöntöttem, hogy megtartom a kisbabámat mondja halkan , tehát hazajöttem. Anyuék megint mellém álltak. Elfogadták, hogy lesz egy színes bőrű unokájuk, akit egyedül fogok felnevelni. Haj, milyen sokkal tartozom nekik! Orvoshoz mentem, minden rendben volt a babával, aztán jött egy rettenetes éjszaka. Nem akarom részletezni, legyen elég annyi, hogy elvetéltem.
Üzenet a börtönből: kortársaim, vigyázzatok! – II. rész >>