Engedje meg, művésznő, hogy bemutatkozzam! mondja határozottan. Lajtos Árpád százados vagyok. Ha nem veszi tolakodásnak, akkor ezennel szeretném megkérni a kezét!
No, de százados úr! méri végig a tisztet a művésznő. Hogyan képzeli ezt? Amikor holnap este fellépésünk van?! Viszont, ha majd egyszer Pesten jár, és áll még a megtisztelő ajánlata, akkor kérem, okvetlenül keressen fel
Dayka Margit – Kattints a képre! |
A hír nem igaz. Mert Lajtos él. Igaz, sok száz kilométernyire Hadifogságba kerül, marhavagonban a Szovjetunióba viszik. Három és fél évet raboskodik ott.
Amint hazatér, menten letartóztatják. Államellenes összeesküvéssel vádolják, és tizenkét évre ítélik. Példás magatartására tekintettel, hamarabb szabadul, 1956 telén. Megborotválkozik, ünneplőbe öltözik, és felkeresi Dajkát. Becsönget. Ő kinéz az ajtón lévő kémlelőnyíláson.
Ó, hát maga itt? szól ki a lépcsőházba.
A művésznő annak idején nekem ígérte a kezét. Ha nem gondolta meg magát, akkor ezennel feleségül is venném hangzik a válasz.
No, de százados úr? Ma előadás van! Ellenben, ha ráérne holnap délelőtt, akkor nyélbe üthetjük a dolgot.
És másnap házasságot kötnek.
Az idők persze nem kedveznek nekik.
A történet folytatásást a Nők Lapja május 4-én megjelenő 18-as számában olvashatod!