Nemzetek közt

A hét témája a Nők Lapjában: Becsöngettek Az első nap. Mindig más. Mindig fontos valamiért. Szeptember elsején másfélmillió diák indult egy új tanévbe: ki a legelsőbe, ki a sokadikba. Ki sírva, ki nevetve. Ki tudásvággyal, ki azt sem tudja, miért. Ki csillogó számítógépek közé – jóllakottan, ki kopott termekbe – éhesen. Ki sehogy De aki elindult, annak megint itt egy kezdet. És hogy milyen lesz a folytatás? Kellenek hozzá szülők, tanárok és még sokan mások   Az összeállítást készítették: Kertész Gábor, Mihalicz Csilla, Dobray Sarolta, Kégl Ágnes További írások: • Pillangóból Enikő» • “Kell az a fal, csak legyen átjárás rajta”» • Ünnepély melegítőben»

Mindenféle náció feltűnik: kínai, görög, angol, amerikai. Magyar szót is hallani. Ez a tanév első napja, és Putics Andrea életében az első órák az új iskolában, új osztálytársak közt. A tizenhat éves lány egy hagyományos gimnáziumban végezte el az első tanévet, de a másodikat már itt kezdi.

– Eleinte azt hittem, hogy minden diák a saját nemzetiségével barátkozik majd, így én is szinte csak a magyarokkal kerülhetek közeli kapcsolatba. Legnagyobb meglepetésemre azonban mindenki nyitott a másikra, mintha már most befogadtak volna! Ebben az évben velem együtt hárman érkeztünk újak az osztályba, de úgy érzem, egyáltalán nem szorulunk egymásra: a többiek azonnal „bevettek” minket, folyamatosan terelgetnek a tanárok és az iskolai tudnivalók világában – meséli az első benyomásait. – Többek közt török, görög, koreai, román és horvát osztálytársaim vannak és persze néhány magyar. Az oktatás és a kommunikáció nyelve is az angol, s mivel nem tökéletes a nyelvtudásom, a többiek mind segítenek, hogy minél jobban megértsük egymást. De nem csak én tanulok tőlük! Sokan nyitottak arra, hogy megtanulják a mi nyelvünket. Így például a román osztálytársam tökéletesen beszéli a magyart, de a török fiú is megért bizonyos szavakat. Ő az előbb is odajött hozzám, hogy fordítsak le neki valamit angolról, aztán addig gyakorolta, míg tökéletesen ment neki… – számol be a diáklány a különleges közegről, ahol nemcsak idegen nyelveket, de egymás kultúráját is megismerhetik.
– A horvát osztálytársam, Philip, örömmel hallotta tőlem, hogy az elmúlt években szinte minden nyarat az ő országukban töltöttem, és így az első pillanattól megértettük egymást. Ha pedig olyan diákkal találkozom, akinek a hazájáról semmit sem tudok, mindenki nyitottan és kedvesen mesél az otthonáról. Már most érzem, mennyire igaz, hogy egy nemzetközi iskolában az ember tényleg más világokba nyerhet bepillantást a társain keresztül! Ráadásul több új, ismeretlen nyelv is megtetszett, így többek közt a francia és a görög. De leginkább az az élmény ragadott magával, hogy milyen könnyedén tud ez a sokféle náció egyetértésben élni és tanulni.

A témáról bővebben a Nők Lapja szeptember 14-én megjelenő 37-es számában olvashatsz!