Egyébként a megértés úgyis csak egy a belső folyamatok közül. Tehát egyrészről van bennem egy viszolygással színezett megértés, másrészről pedig én magam is benne vagyok az áramlásban, mivel valóban jó adni. Melyikünk ne puffogna, és haragudna a decemberi tülekedő tömegben, lemerülve, kiszáradt szájjal, adrenalintól túlfűtve, idegvégződéseit begyűrve, szidva önmagát, hogy: “én hülye, még egyszer ezt nem csinálom végig, novemberben mindent megveszek!”
Egyébként két éve fellázadtam, de rájöttem, hogy az legalább ugyanannyi melóval jár. Azt mondtam, nem szállok be a vásárló-birkák túlhajtott, csapzott tömegébe, minden szerettem kézzel készített, személyes ajándékot kap tőlem. Hannának díszpárnát varrtam (párnagyűjtő is), Lázárnak üvegfestékkel különféle általa kedvelt jeleket (jin-jang, ankh kereszt) festettem a szobája ablakára, anyósoméknak sütöttem, főztem, Gyurinak beváltható ajándék-bónokat adtam (merített papírra írtam kalligrafikus betűkkel; az egyik masszázsra, a másik kikötözéses szexre szólt), de ez csak egy alkalom volt, aztán engem is bedarált a pörgős-rohanós fogyasztói lét.
Elmagyaráztam nekik, hogy a Jézuska is nagyon fog örülni, hogy az általa hozott fára ők is felrakják a saját személyes ajándékukat. És egyben ez nekünk is ajándék. Éveken át egy újabb gipsz-kiöntő forma volt a télapó ajándék egy része, és egyben össze is hasonlítottuk, mennyit fejlődött a kézügyességük az előző évhez képest. Ezek a kiöntött díszecskék azóta is ott vannak a fán. Annyira drágák a gyerekeim, most már nagy, lázadó kamaszok (Hanna 12 és fél éves, Lázár nyáron múlt 14), és mégis minden évben rajzolnak, készülnek nekünk, és a nagyszüleiknek is. Megértették, hogy számunkra ez az igazi ajándék, nem pedig az, amikor a tőlünk kapott pénzből megveszik azt, amit mi is bármikor megvehetünk magunknak.
A két gyermek közül Hanna az, akit jobban leköt a kézimunka, és alkotás, így ő már hetekkel előre elkezd készülődni, hiszen időben be kell szerezni a szükséges eszközöket (üvegfesték, szövőráma, stb…) Úgyhogy a héten megyünk a kreatív hobby boltba.
Persze ez változó. Kb. két hete közölte, hogy ő idén nem akar karácsonyt, és semmilyen karácsonyi családi eseményben nem fog részt venni. Vegyük tudomásul, hogy ő pogány, és nem érdekli, milyen kispolgári szokásaink vannak. Akkor elmagyaráztam neki, hogy oké, tiszteletben tartom a világlátását, de van olyan, hogy időnként másra is figyelünk, és nem csak magunkra. Tudja jól, hogy a nagyszülei mennyire készülnek (a férjem szüleinek egyetlen gyermeke Gyuri, így ők ketten az összes unokáik, akiket ráadásul imádnak), és legalább az irántuk való tiszteletből legyen velünk.
Szóval, mégiscsak teljes lesz a család. Szenteste hatosban: a férjem és szülei, gyermekeim és én. Én főzök, kb. tízfélét, hogy mindenki megtalálja a kedvére valót. A gyerekek és az apósom pl. nem szeretik a halat, az apósom a marhát sem, a különleges ízekkel is csínján kell bánnom – sem az öregek, sem a gyerekek nem kedvelik, de azért szoktatom őket. Szóval, hagyományos és új, hal, baromfi és marha, mindenféle finomság, gazdagon, a bőség mámorában!
A nappalinkban van egy szép régi zongora (nem pianínó!), a férjem és Hanna (ők ebben a profik) karácsonyi dalokat játszanak, minden évben együtt énekeljük a “Mennyből az angyal“- t az ő kíséretükkel. Hanna ad egy kis külön koncertet is. (Műsorozó anyja nyomdokába lépett…)
Szenteste előtt és után családom összes többi tagját is meghívom vagy meglátogatom. Külön egy ebéd a testvéreknek, bővített és szűkített változatban a hozzátartozóikkal, és a szüleinkkel (mindketten vidéken élnek, egyik keleten, a másik nyugaton, második házastársával), és az unokatestvérekkel, stb…
Imádok adni, zsizsegek-sürgök-forgok, teljesen elememben vagyok, amikor látom, hogy sikerült egybegyűjtenem a családom, örülünk egymásnak, együtt vagyunk, és mennyire ízlik a sok finomság. Igenis azt gondolom, hogy kellenek alkalmak, amik “csak” arról szólnak, hogy együtt vagyunk, és örömöt akarunk egymásnak okozni. A testvéreim és barátaim amúgy is gyakran vendégeskednek nálam, mondhatnám úgy is, hogy az egyetlen hobbim a mások etetése. Rengeteg energiát kapok mások öröméből!
És végül, de nem utolsó sorban, a két ünnep (karácsony és szilveszter) között minden évben csinálok egy “orbitális”, megalomán házibulit a barátoknak és a haveroknak is. Ez az jelenti, hogy 60-70 embert meghívok (plusz ők is hoznak haverokat), akikkel egyébként az év folyamán is tartom a kapcsolatot. Az egyik legnagyobb gazdagságom az emberi kapcsolatokban rejlik.
A buli előtt két nappal beköltözik hozzánk egy-két barátnőm, akikkel két napon át főzünk. Mindig olyanokat hívok, akiknek a társaságára leginkább vágyok.
Szóval a december tényleg sűrű. De én szeretem a sűrűt is, épp úgy, ahogy a háztartásban szükség van rá (szószok, krémek állaga), úgy az életben is. Hogy ilyen háziasszonyos analógiával éljek… Aztán persze jó a híg is (levesek), a januári pihenések, miközben máris élednek az újrakezdő erők.
Kívánok mindenkinek nagyon kellemes karácsonyt, szentségteljes ünnepnapokat, és sok-sok örömöt, erőt a rákészüléshez! Kívánom a jelen élvezni tudását!
Soma Mamagésa