| A hét témája a Nők Lapjában Nálunk anyu mindig otthon van Biztonság, idő, melegség, házi ízek, illatok, figyelem. Anyák otthon. Régen ez volt a biztonság, ma sokan bizonytalan, kiszolgáltatott vállalkozásnak tartják. Pedig ha több anya maradhatna otthon, a világ otthonosabb lehetne, a férfiak nyugodtabbak, a gyerekek boldogabbak lennének További cikkek: Egy szabad ember » Sokat adok, többet kapok! » Foglalkozása anya » Az összeállítást készítették: Hulej Emese, V. Kulcsár Ildikó, Dudics Emese és Kertész Gábor |
Ákos negyedéves egyetemista koromban született. Attila, a férjem és a szüleink segítettek, így nem kellett halasztanom, egy év múlva megszereztem a némettanári diplomát. Fél évig otthon voltam, aztán megtudtam, hogy némettanárt keresnek a gimnáziumban, ahová jártam. Anyagilag sem volt mindegy: Ákos születése előtt nem volt munkaviszonyom, csak gyest kaptam, a gyed nem járt. Így februárban, félévkor elmentem dolgozni, Ákost pedig húsz hónaposan beadtam a bölcsibe. Megbántam! Ő nagyon rosszul viselte, és nekem sem tett jót: úgy éreztem, mindent csak félig csinálok. Vele sem voltam igazán, de a munkámat sem végeztem száz százalékosan. A lelkem mélyén ma is ott motoszkál a gondolat: lehet, hogy Ákos azért ilyen érzékeny, sérülékeny, azért oldódik fel nehezebben, mert annak idején nem maradtam vele? Már akkor döntöttem: legközelebb másképp lesz! Egyértelmű volt, hogy Rékával otthon maradok, és aztán vissza sem mentem dolgozni, hiszen tavaly megszületett Andriska.
A te helyedben sokan félnek, hogy lemaradnak valamiről az otthon töltött évek alatt.
Én nem félek ettől. Azt hiszem, bármi más később is megtörténhet velem. Szeretném majd képezni magam, remélem, munkahelyi előmenetelre is lesz még lehetőségem. Szándékosan nem a karrier szót használtam azt hiszem, arról lemondhatok, de nem baj! Ezek azok az évek, amikor a gyerekeknek a legnagyobb szükségük van rám, ránk. Hozzáteszem, ez önös érdek is: boldog vagyok, hogy velük lehetek!
Mi az a többlet, amit így adtok a gyerekeknek?
Rengeteg idő és figyelem. Látszik rajtuk, hogy sokat foglalkozunk velük. Igénylik, hogy külön-külön is velük legyünk. Ákos első gyerekként a mai napig kiköveteli néha, hogy csak vele beszélgessünk, csak neki olvassunk. Andriskán is észrevettem, hogy szoptatás közben zavarja, ha a többiek körülöttünk sertepertélnek. Rékára pedig azért kell figyelnünk, mert középső gyerek: nehogy azt érezze, nem jut rá elég energiánk. Persze együtt is sok mindent csinálunk. Könyvtárba járunk velük, segítünk nekik választani. Beleolvasunk Ákos könyveibe (lépést kell tartanunk vele, most éppen a csillagász korszakát éli!), hogy aztán mindenféléről beszélgethessünk vele. Van úgy, hogy közösen sütünk süteményt. Jó érzés, hogy ráérünk, az sem baj, ha Réka félóráig kavarja a masszát. Tényleg, kérsz mézeskalácsot? Neked is sütünk egy adagot!
A témáról bővebben a Nők Lapja január 18-án megjelenő 3-as számában olvashatsz!