Visszamentem – haza

A hét témája a Nők Lapjában Nálunk anyu mindig otthon van Biztonság, idő, melegség, házi ízek, illatok, figyelem. Anyák otthon. Régen ez volt a biztonság, ma sokan bizonytalan, kiszolgáltatott vállalkozásnak tartják. Pedig ha több anya maradhatna otthon, a világ otthonosabb lehetne, a férfiak nyugodtabbak, a gyerekek boldogabbak lennének További cikkek: • Egy szabad ember » • Sokat adok, többet kapok! » • Foglalkozása anya » Az összeállítást készítették: Hulej Emese, V. Kulcsár Ildikó, Dudics Emese és Kertész Gábor

– Ákos negyedéves egyetemista koromban született. Attila, a férjem és a szüleink segítettek, így nem kellett halasztanom, egy év múlva megszereztem a némettanári diplomát. Fél évig otthon voltam, aztán megtudtam, hogy némettanárt keresnek a gimnáziumban, ahová jártam. Anyagilag sem volt mindegy: Ákos születése előtt nem volt munkaviszonyom, csak gyest kaptam, a gyed nem járt. Így februárban, félévkor elmentem dolgozni, Ákost pedig húsz hónaposan beadtam a bölcsibe. Megbántam! Ő nagyon rosszul viselte, és nekem sem tett jót: úgy éreztem, mindent csak félig csinálok. Vele sem voltam igazán, de a munkámat sem végeztem száz százalékosan. A lelkem mélyén ma is ott motoszkál a gondolat: lehet, hogy Ákos azért ilyen érzékeny, sérülékeny, azért oldódik fel nehezebben, mert annak idején nem maradtam vele? Már akkor döntöttem: legközelebb másképp lesz! Egyértelmű volt, hogy Rékával otthon maradok, és aztán vissza sem mentem dolgozni, hiszen tavaly megszületett Andriska.

– A te helyedben sokan félnek, hogy lemaradnak valamiről az otthon töltött évek alatt.

– Én nem félek ettől. Azt hiszem, bármi más később is megtörténhet velem. Szeretném majd képezni magam, remélem, munkahelyi előmenetelre is lesz még lehetőségem. Szándékosan nem a „karrier” szót használtam – azt hiszem, arról lemondhatok, de nem baj! Ezek azok az évek, amikor a gyerekeknek a legnagyobb szükségük van rám, ránk. Hozzáteszem, ez „önös érdek” is: boldog vagyok, hogy velük lehetek!

– Mi az a többlet, amit így adtok a gyerekeknek?

– Rengeteg idő és figyelem. Látszik rajtuk, hogy sokat foglalkozunk velük. Igénylik, hogy külön-külön is velük legyünk. Ákos első gyerekként a mai napig kiköveteli néha, hogy csak vele beszélgessünk, csak neki olvassunk. Andriskán is észrevettem, hogy szoptatás közben zavarja, ha a többiek körülöttünk sertepertélnek. Rékára pedig azért kell figyelnünk, mert középső gyerek: nehogy azt érezze, nem jut rá elég energiánk. Persze együtt is sok mindent csinálunk. Könyvtárba járunk velük, segítünk nekik választani. Beleolvasunk Ákos könyveibe (lépést kell tartanunk vele, most éppen a csillagász korszakát éli!), hogy aztán mindenféléről beszélgethessünk vele. Van úgy, hogy közösen sütünk süteményt. Jó érzés, hogy ráérünk, az sem baj, ha Réka félóráig kavarja a masszát. Tényleg, kérsz mézeskalácsot? Neked is sütünk egy adagot!

A témáról bővebben a Nők Lapja január 18-án megjelenő 3-as számában olvashatsz!