Szőke istennők, barna bombázók, vörös vampok Mitől nő a nő? Tudjuk: az a bizonyos két iksz, vagyis a kromoszómák határozzák meg, de például Simon de Beauvoir azt mondta: Az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik, s ezzel inkább a férfiakkal egyenlővé válásra tevődik a hangsúly. Mi most elsősorban a nőiesség kellékeit keressük, amelyekkel még inkább jól érezhetjük magunkat a bőrünkben, s emellett avatott szakértőinkkel napjaink sokféle, színes nőideálját kutatjuk. |
Nagyon könnyű e mögé odalátni azt, amit a feministák férfiuralomnak neveznek. mondja Neményi Mária pszichológus A férfiak által diktált nőfelfogás szerint a nő elsődlegesen nemcsak anya, hanem szexuális élvezeti tárgy is. A reklámok világában a nő nem is lehet más, mint szép és kívánatos. Ez a tulajdonság azonban mint elsődleges igazodási pont csak a fiatal, középosztálybeli nő számára fontos érték. Halálunkig nők maradunk, de nem biztos, hogy minden életkorunkban és helyzetünkben ezzel a mértékkel mérjük magunkat.
A legfőbb belső tulajdonságunkként általában az empátiát, a gondoskodó, elfogadó viszonyulást tekinti a közvélemény mi magunk is. Neményi Mária ezt sem tartja a nő lényegi jellemzőjének.
Gondoljunk csak a hagyományosan nőinek tekintett foglalkozásokra: a tanítói, gyermekorvosi pálya, ameddig társadalmi elismerésnek örvendett, és jó fizetéssel járt, addig férfiak végezték, amikor már nem, akkor nők. Különösen a legalacsonyabb megbecsültségű házi munkát szokták úgy feltüntetni, mintha azt azért kellene a nőknek elvégezni, mert természetüknél fogva alkalmasabbak rá.
Ha olykor nehéz is e férfiasra hangolt világban nőként érvényesíteni az érdekeinket, mégis, mindennapi tapasztalatunk, hogy nőnek lenni jó.
Az, hogy nőnek lenni kinek miért jó, nagyon változó. Nekem például attól is, hogy nem fogadom el a másodrendű állampolgári szerepet, és harcolok ellene.
A témáról bővebben a Nők Lapja április 26-án megjelenő 17-es számában olvashatsz!