Egymásba szerelmesedett egy szegény lány meg egy gazdag fiú a 20. század végén meséli Andrea. A szülõk (elsõsorban a fiú felmenõi) nehezen emésztették meg a kapcsolatot, a szerelembõl mégis esküvõ lett.
A hét témája a Nők Lapjában:
Szerződéses szerelem?
Mármint házassági szerződést
Ugye, tudják, kedves Olvasók, miről beszélünk? Nevezetesen arról, hogy esküvő vagy tartósnak remélt összebútorozás előtt (az is megesik, hogy az együttélés későbbi fázisában) a pár szerződésben rögzíti a vagyoni viszonyait, és azt, hogy a közösen szerzett javak hogyan oszlanak majd meg kettejük között. Prózai? Nagyon. Idegen a szerelemtől? Igen. Hasznos? No, ezt próbáljuk most körüljárni.
További írások:
Áldozati apport? »
Azóta szebb, őszintébb! »
Hollywoodban szerződnek a csillagok »
Az összeállítást készítették:
V. Kulcsár Ildikó, Dobray Sarolta és Szigeti Hajni |
– Boldogító igen, gratulációk, ajándékok, hejehuja, aztán a két boldog fiatal autóba ül: jöhet a nászút! De a sors nem osztott nekik jövőt! Az autópályán elég egy másodpercnyi figyelmetlenség a karambolhoz
A fiú azonnal meghal, a lányt (az ifjú feleséget) rohammentők viszik kórházba. Aztán három nap múlva ő is követi a férjét oda, messzire
Mi lett ebből a szörnyű drámából (jogászul)? Kezdjük azzal, hogy a fiú szülei erejüket megfeszítve felépítettek egy gyönyörű házat a gyereküknek, a nevére is íratták. Nos, a fiú halálakor ezt a házat a még életben levő ifjú feleség örökölte, ám az ő három nappal későbbi halála után az ingatlan a szüleire szállt. Magyarul: amit a fiú szülei építettek (rengeteg pénzzel, kőkemény munkával
), azt a lány szülei örökölték. Elfogadták, övék lett. Ám, ha e két szegény fiatalnak lett volna házassági szerződése, nem ilyen (a hatályos jogszabályok szerint törvényes, ám etikailag emészthetetlen!) a végkifejlet mondja Szűcs Andrea szomorúan, majd élénken folytatja. Igen, írd le ezt a történetet, mert a párok a közös út elején általában azt hiszik, hogy baj fizikai vagy lelki csak másokkal történhet. Pedig arra senkinek sincs garancialevele, hogy a házassága, élettársi kapcsolata tíz-harminc év múlva ugyanolyan gyönyörű lesz, mint induláskor.
Mégis van bennem ellenérzés (valószínűleg másokban is
). Hiszen, amikor kimondjuk az igent, akkor az érzelmeinkre hallgatunk, ám amikor a szerződést aláírjuk, akkor kérdőjelet teszünk az igen mellé. Mi lesz a házasságba bevitt különvagyonommal, mi lesz a közösen szerzett javainkkal, ha
Ha nem sikerül. Élni sem lehet úgy, hogy örökké a halálra gondolunk!
De úgysem, hogy vadul gyilkoljuk az egészségünket, nem vigyázunk magunkra, nem gondolunk a jövőre! Nézd, a házassági szerződés egyfajta prevenció. És én azt tapasztalom, hogy egyre több pár tartja fontosnak épp a közös jövő érdekében! Azok a szülők is pártolják, akik fiatal korukban nem is hallottak házassági szerződésről. Én bizony megértem az ötvenes apákat, akiktől gyakran hallom: keményen gürcöltem azért, hogy a gyerekemnek lakást vegyek, tehát rögzíteni akarom: bármi történik a jövőben, a lakás a lányomé/fiamé marad. Ha a gyerek tiltakozik a házassági szerződés ellen, akkor legalább a haszonélvezeti jogát teszi rá az ingatlanra (ez azt jelenti, hogy nem adhatják el a szülő beleegyezése nélkül). Ráadásul azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a világ alapvetően megváltozott. Ma már óriásiak a vagyoni különbségek!
A témáról bővebben a Nők Lapja május 10-én megjelenő 19-es számában olvashatsz!