nlc.hu
Aktuális
Élet szülte tanmese…

Élet szülte tanmese…

– Egymásba szerelmesedett egy szegény lány meg egy gazdag fiú a 20. század végén – meséli Andrea. – A szülõk (elsõsorban a fiú felmenõi) nehezen emésztették meg a kapcsolatot, a szerelembõl mégis esküvõ lett.





A hét témája a Nők Lapjában:
Szerződéses szerelem?

Mármint házassági szerződést… Ugye, tudják, kedves Olvasók, miről beszélünk? Nevezetesen arról, hogy esküvő vagy tartósnak remélt összebútorozás előtt (az is megesik, hogy az együttélés későbbi fázisában) a pár szerződésben rögzíti a vagyoni viszonyait, és azt, hogy a közösen szerzett javak hogyan oszlanak majd meg kettejük között. Prózai? Nagyon. Idegen a szerelemtől? Igen. Hasznos? No, ezt próbáljuk most körüljárni.

További írások:
• Áldozati apport? »
• „Azóta szebb, őszintébb!” »
• Hollywoodban szerződnek a csillagok »

Az összeállítást készítették:
 V. Kulcsár Ildikó, Dobray Sarolta és Szigeti Hajni 

– Boldogító igen, gratulációk, ajándékok, hejehuja, aztán a két boldog fiatal autóba ül: jöhet a nászút! De a sors nem „osztott” nekik jövőt! Az autópályán elég egy másodpercnyi figyelmetlenség a karambolhoz… A fiú azonnal meghal, a lányt (az ifjú feleséget) rohammentők viszik kórházba. Aztán három nap múlva ő is követi a férjét oda, messzire… Mi lett ebből a szörnyű drámából („jogászul”)? Kezdjük azzal, hogy a fiú szülei – erejüket megfeszítve – felépítettek egy gyönyörű házat a gyereküknek, a nevére is íratták. Nos, a fiú halálakor ezt a házat a még életben levő ifjú feleség örökölte, ám az ő – három nappal későbbi – halála után az ingatlan a szüleire szállt. Magyarul: amit a fiú szülei építettek (rengeteg pénzzel, kőkemény munkával…), azt a lány szülei örökölték. Elfogadták, övék lett. Ám, ha e két szegény fiatalnak lett volna házassági szerződése, nem ilyen (a hatályos jogszabályok szerint törvényes, ám etikailag emészthetetlen!) a végkifejlet – mondja Szűcs Andrea szomorúan, majd élénken folytatja. – Igen, írd le ezt a történetet, mert a párok a közös út elején általában azt hiszik, hogy baj – fizikai vagy lelki – csak másokkal történhet. Pedig arra senkinek sincs garancialevele, hogy a házassága, élettársi kapcsolata tíz-harminc év múlva ugyanolyan gyönyörű lesz, mint induláskor.

– Mégis van bennem ellenérzés (valószínűleg másokban is…). Hiszen, amikor kimondjuk az igent, akkor az érzelmeinkre hallgatunk, ám amikor a szerződést aláírjuk, akkor kérdőjelet teszünk az igen mellé. Mi lesz a házasságba „bevitt” különvagyonommal, mi lesz a közösen szerzett javainkkal, ha… Ha nem sikerül. Élni sem lehet úgy, hogy örökké a halálra gondolunk!





– De úgysem, hogy vadul gyilkoljuk az egészségünket, nem vigyázunk magunkra, nem gondolunk a jövőre! Nézd, a házassági szerződés egyfajta prevenció. És én azt tapasztalom, hogy egyre több pár tartja fontosnak – épp a közös jövő érdekében! Azok a szülők is pártolják, akik fiatal korukban nem is hallottak házassági szerződésről. Én bizony megértem az ötvenes apákat, akiktől gyakran hallom: „keményen gürcöltem azért, hogy a gyerekemnek lakást vegyek, tehát rögzíteni akarom: bármi történik a jövőben, a lakás a lányomé/fiamé marad”. Ha a gyerek tiltakozik a házassági szerződés ellen, akkor legalább a haszonélvezeti jogát „teszi rᔠaz ingatlanra (ez azt jelenti, hogy nem adhatják el a szülő beleegyezése nélkül). Ráadásul azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a világ alapvetően megváltozott. Ma már óriásiak a vagyoni különbségek!

A témáról bővebben a Nők Lapja május 10-én megjelenő 19-es számában olvashatsz!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top