A klasszikus páros – Stahl Judit és Pálffy István

Szegő András | 2008. Március 26.
Együtt híradóztak, most együtt adnak ki könyvet – a magyar kereskedelmi tévé első évtizedének két meghatározó egyénisége példát mutat abból is, hogyan kell változtatni az életünkön.

Hosszú kocsisor araszol a Pasarét felől. Esős, szürke, fáradt este. Néhány enervált dudaszó, fásult arcok, ideges emberek. Aztán egyszer csak egy sötét autó kivillan a többi közül, átkocog az út túlsó felén, komótosan felgördül a járdára, és megáll. Nem surranva és nem dölyfösen, hanem teljes magától értetődéssel. Nekem arra van dolgom, ott van egy hely, hát akkor, naná, hogy odaállok. Van az egészben valami… nem is tudom, hogy mondjam… valami elképesztő naivitás és rafináltság, valami báj és céltudatosság, spontaneitás és tudatosság. Nincs is kétségem, hogy éppen a megbeszélt időpontban Stahl Judit érkezett meg. Amióta csak feltűnt a képernyőn, valójában ő mindig érdekelt. Köztünk maradjon, de rendszerint érdekesebb volt, mint az általa felolvasott hír, vezetett műsor, sőt esetenként még az általa készített mákos gubánál is. Személyisége, hevültsége, kacér titokzatossága, szenvedélyes intimitása, koravén gyermekisége, infantilis asszonysága.

– Ugye, kicsit arcátlan voltam? – szegezi nekem messziről, bűntudatos pillantással a kérdést, én pedig vagyok olyan pancser, hogy válaszolok rá, és nyugtatgatom. Ekkor már érzem, hogy lépre mentem. Hogy balekként belesétáltam a csapdájába. Hogy míg én szépségétől, okosságától, esendőségétől elbűvölten gyámolítóan vigasztalom, közben ő már magához is ragadta a kezdeményezést, és kétségem sincs, hogy ez a csaj nem olyan, aki ezt a beszélgetés folyamán kiengedné a kezéből.

– Elsős lehettem, amikor otthon szipogva meséltem, hogy bántott egy fiú az iskolában – meséli. – Szüleim rám meredtek, hogy miért hagytam magam. Miért??? Mert nagyobb és erősebb! Hát aztán! Ő le tudna úszni három kilométert reggelente? Mert te leúszol! Elgondolkodtam a felvetésen, és másnap odamentem a fiúhoz, és jól elvertem. Szüleim szavai azóta is minden kritikus helyzetben visszajönnek. Már nem úszom, de rendszeresen futok. És rengeteget dolgozom. És mindennek utánajárok, mindenért keményen megküzdök, és mindent végigcsinálok. Hát akkor miért kéne megriadnom egy feladattól, megrettenni valamely kihívástól?

Nem fél a kudarctól?

– Ha valami izgat, ennek a lehetősége fel sem merül. Belevágok. Volt már persze, hogy falnak rohantam, és betört a fejem. De mindig azt a következtetést vontam le, hogy még nem edzettem meg kellően a fejemet.

Egy ilyen makrancos, vehemens embert mi vonz a médiavilágba, ahol annyi a talmi, annyi az álságosság, annyi a kötöttség?

Ajánló:
TV.lap.hu »
Recept.lap.hu »
Bor.lap.hu »

Kapcsolódó cikkeink:
Stahl Judit: Gyor, olaszos tészták »
Hanna imád főzni! »
Nélkülözni kell Pálffy Istvánt »

– Mert ott is az igazit kerestem, a valóságot és a szabadságot. Akkoriban, amikor rendezőként végeztem a főiskolát, indultak a kereskedelmi televíziók. Még minden kiforratlan volt, minden nyitott, minden alakítható. És mivel maga a televíziózás izgatott mint műfaj, mint lehetőség, mint hatás, persze hogy örömmel mondtam igent az első hívó szóra. Ha történetesen kellékesnek vagy kábelesnek hívnak, valószínűleg ugyanilyen lelkesedéssel megyek, mert azt tudtam, hogy ott most olyan dolgok történnek, amiben a magam, ha tetszik, kotnyelességével, ha tetszik, kísérletező kedvével, de benne kell legyek. Meg kell mondjam, nagyon igazam volt.

És lett, aki lett: az újkori magyar televíziózás egyik legkarakteresebb, legizgalmasabb, legnépszerűbb, megkockáztatom: egyik leghitelesebb személyisége, mégis váratlanul hátat fordított a klasszikus értelemben vett tévézésnek. Híradózás helyett főzőcskézni kezdett, ettől fogva nem azt vezette elő, hogy milyen törvényt fogadott el a parlament, hanem hogy mennyi tejfölt tegyünk a szalontüdőbe…

– És ez akkora baj?

Dehogy! Számomra még a rántott leves is izgalmasabb téma bármely politikai szócséplésnél, mert ott kiderül, hogy mennyei nedű vagy kotyvalék…

– …többek között én is így voltam ezzel. Emellett vége lett a pionírkorszaknak, a dolgok beálltak a maguk kerékvágásába, működött üzemszerűen, és ez engem innentől már nem érdekelt tovább. Feszengeni kezdtem. Ezt a műfajt pedig nem lehet teljes odaadás nélkül csinálni… Hozzáteszem, én egyebet sem tudok…

Ugyanakkor az állandó és nagyon határozott jelenléte főműsoridőben a képernyőn hihetetlen népszerűséget, nimbuszt hozott.

– …és elképesztő anyagi megbecsültséget…

– …ezt nem mertem mondani, de sokszor tapasztalom, hogy milyen döbbenetes megalkuvásokra is késztet az aranyketrec csapdája.

– Én viszont képtelen vagyok csak a népszerűség fenntartásáért, az amúgy nagyon kellemes életet biztosító anyagi lehetőségekért rutinból csinálni bármit is…

Eljött volna akkor is, ha nincs még meg az új életcél és annak háttere? Ha ki van téve annak, hogy kenyérkereset gyanánt egy szövőgyárba kell helyette bejárni, és blokkolni reggel 5-kor?

A választ – és a teljes interjút – a Nők Lapja március 26-án megjelenő, 13. számában olvashatjátok:

További kiemelt témáink:

Beszéljünk a szexről…
…dr. Gerevich Józseffel, akit az új rovatát bevezető interjúban arról faggat Oravecz Éva, hogy mennyit kellene beszélnünk róla, és mennyit kellene művelnünk… Eláruljuk, többet!

Exkluzív sztárinterjú!
Julia Roberts
A filmsztár elárulja Návai Anikónak, hogy nem tudja pontosan, mit jelent ez a szó: ikon. Hát mi tudjuk: például őt.

Nők Lapja-vita a közoktatásról 3.
Megérkeztek az első hozzászólások, vitatkozzunk, haladjunk! Szállj be a vitába te is a Nők Lapja Cafe fórumán!

Vegetáriánusok
Ma már nem tartjuk őket csodabogaraknak és fancsali diétázóknak, de nézzük, mi szól a növényi koszt mellett és ellene.

A főszerkesztő, Molnár Gabriella ajánlásával:

• A fogamzás titkai

Nagyon akarják, mégsem sikerül; nem is gondolnak vele, és mégis megfogan a baba – ez a két véglet jellemzi az ifjú nők legnagyobb dilemmáját. Fejős Éva annak járt utána, hogy testileg-lelkileg mikor vagyunk készen a befogadásra, és mit segíthet ebben az orvostudomány vagy az alternatív módszerek. És mit árthat a kuruzslás. Véleményem szerint van még egy – nem is olyan apró – akadály. Ha nem „nők a nők, szelídek, kedvesek”, ahogy József Attila megfogalmazta, hanem teljesítőgépek. Lányok, egy kis lágyság nem árthat!

Továbbá: Szépség; Divat; Horoszkóp; Útitárs; Társkereső és még sok minden más!

Ne felejtsétek: Nőnek lenni jó!

 

Még több az e heti Nők Lapjából:

D. Tóth Kriszta: Nekem is lesz ilyen. Holnap. »
Húsvét után… »
Beszéljünk a szexről! »
Ti írtátok – a közoktatásról »
Bababiznisz az alternatív gyógyításban »
Vega vagy nem vega? »
Tanultunk a Stomptól »

Ajánló:
• Nők Lapja Ezotéria
Léböjt a megtisztulásért »

 

Exit mobile version