Segítség, meddő vagyok!

Kedves Soma!

Nagyon szeretnénk gyereket. Túl vagyok egy méhen kívüli terhességen, két lombikbébiprogramon. Rajtunk csak ez segíthet, mert az egyetlen ép petevezetőm el van záródva. Voltam már kineziológusnál és természetgyógyásznál is.

A legrosszabb azonban a környezetemmel megbirkózni. A szűk családon kívül senkinek sem mondtam el a problémámat. Irtózom a sajnálkozó tekintetektől. Mindenki ezzel nyaggat évek óta, a legtöbben önzőnek tartanak, azt mondják, hogy féltem az alakomat, a karrieremet. Az a szörnyű, hogy jobban örülök annak, hogy ilyeneket mondanak rólam, mint ha tudnák az igazat. Arra a kérdésre, hogy „mikor jön már a baba?”, általában azt válaszolom, hogy „majd”. Sokan kioktatnak, hogy nem szabad halogatni, vannak, akik azzal rémisztgetnek,hogy ha nem szülök, elhagy a férjem, ketyeg a biológiai órám, és sorolhatnám az okosabbnál okosabb hozzászólásokat. Közben reménykedem, hogy talán egyszer mégiscsak lehet gyerekem. Ugyanakkor rettegek attól, hogy mégsem.

Hogy tudnám ezt feldolgozni, és megbirkózni a környezetemmel is? Segíts, Soma, mit tehetek még?

Köszönöm,

Egy bánatos virág

Kedves, remélhetőleg egyre derűsebb virág!

Bizony, jól látod, hogy nagy szükséged lenne családállításra. Ez a módszer rávilágítana az okra, hogy miért blokkolódtak le a női energiáid, és honnan hozod az anyaságtól való félelmedet. (Már előre érzem, micsoda katarzis lesz ezzel szembesülni.) Hogy a saját életedben való sérülésről van-e szó, vagy hozott generációs stresszről, azt a módszer feltárja.

No de ha tudod, érzed, hogy ez a remek módszer segíthet, akkor mi gátolt eddig abban, hogy akár Budapestre is utazz érte? Hidd el, megéri az áldozatot meghozni, hogy 200 kilométert utazol, és egy este megszállsz egy kis panzióban, ahhoz a gyógyulási, változási lehetőséghez képest, amelyet ez a módszer adhat (és fog is adni) neked!
A terápiában megismered majd mindennek az okát, illetve azt is, hogy kinek a sarát vetted magadra. A blokkok fel is oldódnak majd, hatalmas energiák szabadulnak fel.
Ez abban is segíteni fog, hogy jobban megértsd és elfogadd magad, és ne szégyelld azt, amit eleve nem kell szégyellned. Nem kell többet irtóznod a sajnálkozó tekintetektől. Mindenesetre ez azt üzeni, hogy alapvetően problémád van önmagad felvállalásával. Valami miatt ott van benned a másoknak való megfelelni akarás görcse. Mintha azt hinnéd, hogy a szeretet feltételhez van kötve. Ilyennek és olyannak kell lenni ahhoz, hogy elég jó és szerethető legyél. Pedig a szeretet lényege épp a feltétel nélküli elfogadásban rejlik. Te nem fogadod el magad, ezért azt hiszed, hogy más sem fogad el téged.

Valamennyien tökéletlenek vagyunk, mégis tökéletlenségünkben vagyunk tökéletesek. Hiszen a tulajdonságainktól vagyunk olyanok és azok, akik vagyunk. Ha a férjed a lélektársad, akkor a te sorsod az övé is. Ha egy férfi és egy nő összetartozik, akkor azt semmi sem választhatja szét. Akik „jóindulatúan” azzal riogatnak, hogy ha nem szülsz, elhagy a férjed, akkor azok nem is tudják, milyen a valódi szeretet. Többször idéztem már Pál apostol korinthusiakhoz írt mondatát, most újra: „A szeretet minden eltűr, mindent elvisel, mindent remél és soha el nem fogy.” Csodálatos példáját láttam ennek a közelmúltban. Megismerkedtem egy nagyszerű házaspárral, akiknek nem lehetett gyermekük, így elindítottak egy nyílt örökbefogadást. Együtt simogatták a várandós anyuka pocakját, aki egy mozgássérült gyermekkel ajándékozta meg őket. Igen, direkt írtam azt, hogy ajándékozta. Mert ezt úgy élte meg ez a két ember, hogy az a gyönyörű lelkű kisfiú, aki hozzájuk került, őket választotta ki, az ő végtelen elfogadásukat és szeretetüket, hogy mindez kárpótolja őt azért, mert soha nem táncolhat, focizhat a srácokkal, élvezheti a mozgás örömét és szabadságát. Azt mondta az apa: „Még jó, hogy hozzánk jött, akik annyira vártuk őt!” És egy ilyen embert, aki így áll a dolgokhoz, soha nem fognak sajnálni az emberek. Ellenkezőleg! Tisztelni, csodálni fogják, mert önmaga sajnálata helyett nemcsak hirdeti az élet szeretetét, szereti is az életet. Mert éppúgy, mint önmagunkat, embertársainkat, az életet is önmagáért szeretjük.

Tudatosítsd magadban, hogy rajtunk múlik, hogy milyen keretet választunk adott élethelyzeteinknek. Sokat segítenél magadon, ha átkereteznéd a saját helyzetedet. Ez azt jelenti, hogy meg kellene látnod, hogy nem véletlenül választotta a lelked ezt a helyzetet. Ez vezet majd valami olyan felé, amire neked szükséged van. Ehhez azonban sokkal nagyobb elfogadást kell tanúsítanod önmagaddal szemben. Önmagad felvállalása is ebből fakad. A környezeteddel való birkózást pedig te gyártod magadnak.

Biztos, hogy ez a helyzet nagyon sokat fog még adni neked. Nagy fejlődési lehetőségeket rejt magában, ami által egy sokkal erősebb, bölcsebb, önazonos nővé válhatsz.

Minden jót:

Soma Mamagésa