Házasságtörők a magyar politikában

Kabai József | 2010. Április 09.
Félrelépő "államférfiak", meghurcolt szeretők, szánalmas magyarázkodások... Kihágáskörkép választások előtt. 2. rész

A fizetség: egy piros bicikli

 
Kihágáskörkép választások előtt – 1. rész »

Az első magyar szexbotrány 1997-ben robbant ki, amikor Pásztor József füzesabonyi polgármester véletlenül saját szexvideóját vitte vissza a helyi kölcsönzőbe. A filmen a Fidesz-FKgP-MDF közös polgármestere az önkormányzat sofőrjének idős édesanyjával és egy fiatal nővel közösül. Ilyet tán még Kovi sem tudna kitalálni. A pornó, ahogy kell, a médiánál landolt, és egy bulvárlap be is számolt róla. A történet vége pedig már bohózatba illő: a főhős a nénikét egy piros biciklivel fizette ki, aminek hatására a település lakói pánikszerű biciklifestésbe kezdetek. Senki nem akart piros színű bicaj nyergébe ülni. A polgármester lemondott.

Egy Oscar-gyanús alakítás

Szecskó Tamás lőrinci szocialista politikusról kiderült, hogy pornófilmben vállalt főszerepet. A filmben feleségével és egy másik nővel „alakít”. Az akkor 26 éves pasi az MTI tudósítójának elmondta, hogy ő nem pornósztár, csak egy rétegfilmben szerepel, akit érdekel, nézheti, akit nem érdekel, az ne nézze. Szereplése jogszabályba nem ütközik, nem érzi magát erkölcstelennek, ugyanakkor sajnálja a dolgot, nem hitte, hogy ekkora balhé kerekedik belőle. A helyi MSZP szervezet felszólítására lemondott, az „Áldott állapotban” című felnőtt film pedig kasszasiker lett a lőrinci tékában.        

A lényeg, hogy rendesen védekezz!

Deutsch Tamás

„Fiút szült a titkárnője Deutsch Tamásnak” – adta hírül a bulvársajtó 2000-ben. A házasságtörésről és törvénytelen gyerekről szóló politikusbotrány klasszikusnak tekinthető, ám Magyarországon újdonságnak számított. A Fidesz politikusa helyes védekező stratégiát választott. Nem bújt el, hanem a nyilvánosság elé állt, és beszélt kapcsolatáról, megromlott házasságáról és feleségéhez való visszatéréséről. A gyermeket a nevére vette és felvállalta. Talán mindennek köszönhető, hogy jól jött ki az sztoriból: pártja magánéleti kérdésnek tekintette az ügyet, és az akkori ellenzék sem támadta.   

Majd elválik…, hogy mégsem válik

2005 decemberében pattant ki a Kovács László volt MSZP-elnök, uniós adóügyi biztos kettős életéről szóló botrány. A Kulcsár-ügyben is összefüggésbe hozott Endrényi Éváról kiderült, hogy évekig Kovács szeretője volt. Az idős szoci sármőr nyíltan felvállalta a nőt, protokolláris eseményekre magával vitte, és feleségeként mutatta be. Éveken át hitegette Évát, hogy elválik (mint a hűtlen férjek 90 százaléka), csúsztatott, húzta az időt, és végül nem vált el (mint a hűtlen férjek 90 százaléka). Közben más nőkkel is kavart, és Endrényi egyszer csak lapátra tette. Kovács rossz válságkezelési technikát, az elhallgatást választotta, és inkább belgiumi száműzetésbe vonult. Mint uniós adóügyi biztos.

Hamis pózok

Szex és blaszfémia. 2007 nyarán Lengyel Zoltán fideszes képviselőt egy hajnali igazoltatás során egy szál alsónadrágban jogosítvány nélküli autózáson kapták. Lengyel és az intézkedő rendőrök között dulakodás kezdődött. Nem sokkal később az Indexen megjelent egy fotósorozat, amelyen a képviselő meztelenül pózol egy feszület előtt. A képviselő eltűnt, ügyvédjén keresztül üzent, hogy képhamisításról van szó, és pert fog indítani. És hogy mi történt ezután? A Fidesz magára hagyta képviselőjét, és médiája is hallgatott az ügyről. Lengyel kilépett pártja frakciójából, de nem mondott le mandátumáról.   

Kiskorúak és éretlenek

Pedofil botrány először 2006-ban volt választási kampánytéma. A rendőrség szerint B. Lajos, az SZDSZ siófoki képviselőjelöltje pedofil tartalmú képeket töltött le a számítógépére. A férfi már a balhé kirobbanása előtt lemondott jelöltségéről. A Fidesz és az ellenzéki sajtó keményen támadta a szabaddemokratákat, akik gyors kármentésre összpontosítottak, és a párt felfüggesztette jelöltje pártagságát. Ezután az SZDSZ vezetői nyilatkozatban ítélték el a pedofiliát, az ügyből kampánytémát csináló Fideszt és a jobboldali médiát. Az SZDSZ-t különben már korábban támadták kampányarca, a hatéves Kovács Pisti miatt, ami nyilvánvalóan komolytalan volt. Mint általában a politikusaink.

 

 Szexbotrányban szenvedsz? Kezeld!

Hat tipikus módszer a házasságtörő ügyek kezelésére. A Political Capital elemzéséből kiderül, melyik működőképes. (Ha politikus vagy és félreléptél, mindenképpen olvasd el!)

Tagadás: A hős tagadja a legnyilvánvalóbb tényeket is. Arra játszik, hogy minden botrány három napig tart, és majd egy másik kiszorítja az ügyét a vezető hírekből. Kockázatos technika, a többség jól rá szokott faragni. (Ilyen Lengyel Zoltán „fotómodell” ügye, de csak részben.) 

Ellentámadás: Ezt a módszert a tagadással együtt szokás alkalmazni. Lényege, hogy a balhét hamis vádnak nevezi a politikus, ami a szegény ártatlan lejáratását célozza kampányszerűen. És aztán perrel fenyegeti az ügyet kirobbantó médiát. (L. Lengyel Zoltán sztorija, de már egészében.) 

Beismerés és átpozícionálás: A letagadhatatlan ügyek esetén a „vádlott” beismeri ugyan tettét, de igyekszik a hangsúlyokat átalakítani. A leggyakoribb taktika, hogy emberi gyarlósággá, bocsánatos bűnné próbálja szelídíteni tettét a bárányka. (L.: A Deutsch Tamás projekt, szoft változat)

Beismerés és vezeklés: A politikus beismeri tettét, és átmenetileg vagy végleg visszavonul a politikától. Aki átmenetileg vonul vissza, az kivárja, amíg elcsendesülnek körülötte a hullámok, majd a választók szimpátiáját elnyerő üggyel tér vissza. Aki végleg visszavonul, az társadalmilag hasznos munkát keres magának. (L.: John Profumo, a vécépucoló történetét tegnapi összeállításunkban.)

„Na és akkor mi van?”: A botrány kitörésekor a pasi bevallja tettét, de igyekszik azt súlytalanítani. Állítólag a fenti kérdést vetette oda Francois Mitterand politikustársainak, amikor lehullt a lepel titkos családjáról. („Et alors?”)    

Elhallgatás: Az érintett elzárkózik a nyilatkozattól, nem kommentál, esetleg a családjához menekül, mintha mi sem történt volna. Ebben az esetben is a túlélésre játszik. (L.: Kovács „Casanova” László esete.)

 

Írásunk a Political Capital elemzésének felhasználásával készült.

Exit mobile version