A hír: Az igazira várnak azok a harmincas nők, akik úgy döntöttek, lefagyasztatják petesejtjeiket
A nőknek ma már lehetőségük van arra, hogy akkor is lefagyasztassák petesejtjeiket, ha nem betegség miatt van erre szükség. Kutatók úgy tapasztalták, hogy ezt a nők gyakran meg is teszik, méghozzá azzal az indokkal, hogy ezzel vegyék le magukról a megfelelő partner megtalálásának sürgető nyomását.
Egy Belgiumban végzett vizsgálat alapján a belga nők afféle biztonsági intézkedésként tekintenek a petesejtek lefagyasztására. Azért vállalták az eljárást, mert tisztában voltak azzal, hogy az idő előrehaladtával a petesejtek is együtt öregszenek a testükkel, így termékenységük is évről évre csökken. A felmérésben megkérdezett nők jelentős része azért fagyasztatja le petesejtjét, hogy ezzel is időt adjanak aktuális kapcsolatuknak.
Különvélemény Winkler Nórától
Szűkebb és tágabb baráti, ismerősi körben jó pár nőről tudok, akik nagyon szeretnének, mégsem esnek teherbe. Van, aki a másodikkal, de jellemzően az első baba körül megy hónapokon át a reménykedés. Ilyenkor persze kihagyhatatlan kör, hogy lám-lám, harminc felett ez már nem megy olyan könnyen, és hát ezt mindenki vegye komolyan, és kezdjen bele, mert az idő a női test fogamzóképessége ellenében dolgozik. De az sem tűnik jó stratégiának, hogy az életkor szorításában végül bárki annak szüljön, akinek – ha lenne még pár szabad éve mérlegelni – nem biztosan tenné. Mindenki milliószor hallotta-olvasta-tapasztalta, hogy megváltozott a világ, másképp élünk, döntünk, választunk, mint a szüleink. Az ő generációjukban a huszonévek elején házasodni – és pár év múlva már két gyereket vinni haza az oviból – átlagos volt. Mint ahogy az is, hogy a családok egy sima munkanapon, este hat felé már bőven otthon voltak, az akkori gyerekek számára ez nem kivételes luxus volt, hanem a totális evidencia, hogy anya, apa letették a munkát, max. a vonalas telefon csöng, ha valami szerencse folytán be van kötve, amúgy meg nyugi van, és idő közösen.
Na de ezek az idők elmúltak, ma már más keretek között, más fontossági sorrend mentén élünk, és sokszor a biológiai vállalhatóság határán érkezik csak el oda egy pár, hogy módja és kedve legyen családozni. Ezért aztán üdvözlöm a petesejt-lefagyasztást. Egyrészt mert láttam már olyan erős párokat, akik maradéktalanul élvezték az életüket kettesben, és csak azért vállaltak gyereket, mert az egyiket agyban már feszítette az idő, és racionálisan nekiláttak. Cuki gyerekük született, csak valahogy úgy festenek vele, mint akik nem pontosan értik, honnan került elő, de viszik mindenhova, ahova maguktól mennek, mert azt eldöntötték, életstílust nem szeretnének váltani. Biztosan kedves, szerető szülei lesznek a babának, ahogy telik az idő, és egyre inkább megtalálják magukat az új felállásban, mégis az az optimális, ha egy gyereket tényleg és önmagáért vár két ember. Ennél rosszabb eset, ha egy nő saját magában szorong azon, hogy nincs kinek, de már idő se húzni, és végül – ahogy fent már erről szó volt – nagy erőkkel bemagyarázza az épp ott levőről, hogy voltaképpen élete szerelme, társa, másik fele, és ha mégse, hát a gyerek majd azzá teszi. De ez ritkán szokott így alakulni. Szóval. Ha a petesejt-lefagyasztás lehetősége leveszi a szorongást a nőkről, és nem kényszerít senkit semmire, hanem hagy időt és teret, akkor ez adomány, amivel – remélem – sokan élhetnek is majd.
|
A hét korábbi különvéleményei: |