| Mit üzen az AIDS? Soma Mamagésa üzenete |
A hír: „Vannak olyan fiatalok, akik nem rendelkeznek a kellő ismeretekkel az AIDS-ről” – mondta Paul De Lay, a szervezet egyik vezetője, aki úgy véli, ez a generáció a fertőzés második–harmadik hulláma, és elsősorban szexuális úton kapják el a kórt. A szakember szerint a tájékozatlanság mindenekelőtt Nagy-Britanniában, Németországban és az Egyesült Államokban jellemző. Anélkül, hogy pontos adatokat említett volna, arról számolt be, hogy a fiatalok fertőzési rátája háromszorosa az ezredforduló utáni évekéhez képest.
Az UNAIDS múlt héten közölt kedvező adatokat arról, hogy világszerte csökkenőben van a HIV-fertőzések száma, és egyre kevesebben halnak meg a betegségben. Ennek ellenére újabb felvilágosító kampányokra van szükség, amelyet Európában Nagy-Britanniában és Németországban kezdenek majd meg – mondta De Lay. Amióta a nyolcvanas években azonosították a fertőzést, becslések szerint 30 millióan haltak bele, 60 millióan kapták el.
Különvélemény Peller Marianntól
Azt hiszem, a legtöbben emlékszünk még azokra a zavarba ejtő pillanatokra, amikor általános iskola hatodik osztályában a biológia-tanárnő (vagy -úr) a kezét tördelve, feszült arccal, merev tekintettel (mert egyikünk szemébe sem mert belenézni) a női és férfi nemi szervek működését, funkcióit és felépítését magyarázta. Ez a helyzet mindenkinek kellemetlen volt. A tanárnak azért, mert ügyetlen próbálkozását megmosolyogtuk, és idétlen kérdésekkel bombáztuk; nekünk pedig azért, mert már rég tudtunk mindent. Legalábbis ez volt a meggyőződésünk. Középiskolában még egyszer megpróbálkoztak a felvilágosításunkkal, azzal a különbséggel, hogy ekkor már kitértek a nemi úton terjedő betegségek veszélyeire is. Óvszert persze nem kaptunk (bezzeg általánosban nem tudtam hova tenni azt a rengeteg tisztasági betétet, amivel elárasztottak), azzal indokolták, hogy nem akarják támogatni, hogy túlságosan korán kezdjünk szexuális életet élni. Ezt már akkor is kissé ellentmondásosnak találtam.
Hálás vagyok ugyanakkor a szüleimnek, hogy nem akartak erőnek erejével felvilágosítani. Mi, a nővéremmel és a barátnőimmel minden tapasztalatot megosztottunk, amit csak hallottunk vagy átéltünk. Azt hiszem, tizenhat lehettem, az első fiúm idején egyszer megkérdezte édesanyám, hogy van-e kérdésem a szexet illetően. Vöröslő fejjel, csendesen mondtam, hogy köszönöm, nincs. Ő is megkönnyebbült. Megegyeztünk, hogy ha bármilyen kérdésem van, bátran fordulhatok hozzá, de a védekezés fontosságáról és a nemi betegségekről azért ejtettünk még néhány szót. Elmúltam húsz, amikor komolyabban kezdtünk beszélgetni a szexualitásról. Nagyjából addigra lettem elég érett a dolog műveléséhez is. De a mai középiskolások hamarabb kezdik, és a jelek szerint a legtöbben nincsenek tisztában azzal, hogy az AIDS valós veszélyt jelent.
Egy kedves ismerősömmel esett meg, hogy elment AIDS-szűrésre. Elbeszélgetett az orvossal, aki azt javasolta neki, hogy ne szégyellje megkérdezni a jövőbeli partnereitől, mikor voltak utoljára szűrésen. A reakciójuk mindent elárul majd, és így elkerülheti a fertőzést, mert mint tudjuk, a gumi is elszakadhat. Pár héttel később megismerkedett egy igen szimpatikus fiatalemberrel, és ő leküzdve gátlásait, feltette a kérdést. A srác reakciója igen meglepő volt: üvöltözni kezdett, hogy mit képzel magáról, hogy merészel feltenni ilyen kérdést, hogy lehet ilyen bizalmatlan, inkább felejtsék is el egymást.
Egy hónappal később hallott a fiúról újra, mint megtudta, HIV-pozitív volt. Megmentette magát a halálos vírustól azzal, hogy nem szégyellte feltenni a kérdést. Ezt a tanácsot érdemes megfogadni. Na meg a monogámia is csodákra képes…