| Olvass tovább! Ahol jó a nőknek – Toplistás országok |
A hír:
Magyarország Hollandiához hasonlóan individualista társadalom, ami önmagában nem nagy baj, ám a tulipánok országában az embereket ez összefogásra, minket, magyarokat, megosztó hozzáállásra sarkall – véli Kopp Mária. A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének vezetője a Klubrádió Reggeli gyors című műsorában az okokat magyarázva azt mondta: a társadalmi tőke a hollandoknál magasabb. Itthon tíz ember közül nyolc azt mondja, hogy senki nem törődik a másikkal, míg a hollandoknál harminc százalék az arány. Kutatások kimutatták, hogy a szingliség és a gyermektelenség nagyobb egészségkárosító faktor, mint a dohányzás, a kóros alkoholfogyasztás és az elhízás. Ennek oka Kopp Mária szerint a feloldatlan stressz, az érzés, hogy kiszolgáltatott és magányos az egyén.
Különvélemény Winkler Nórától
Hogyan lehet összehasonlítani a fejlett demokráciájú, jóléti, szociális hálójáról elhíresült Hollandiát Magyarországgal? Úgy értem, mi jön ki ebből a párhuzamból?
Sokkal beszédesebb lenne egy hasonló méretű, exkommunista országot venni és megnézni, hasonló starthelyzetből meddig vitte a két nép.
Ahogyan abból, hogyan eszik, játszik valaki, messzemenő következtetéseket lehet levonni a személyiségéről, jelzésértékű az is, hogyan zajlik a közlekedés egy adott helyen. Néplélekről, együttműködési készségről, játékosságról, szabálykövetési hajlandóságról, fegyelemről csomó mindent megtudhatunk vezetés közben vagy csak gyalogosan ácsorogva végignézve, hogyan megy le 3 lámpányi forgalom.
Individualista társadalomról ott beszélünk, ahol – utánanéztem – „az egyén az első számú érték, mint az emberiség másokkal egyenlő, szabad összetevője”. Itt nem a társadalom céljai számítanak az egyéniek felett, hanem beelőznek az egyes emberi szempontok.
Fogalmam sincs, hányan definiálnák a jelenkori Magyarországot úgy, mint ahol az egyén szempontjai állnak a középpontban, illetve cinikusan hozzátehetnénk, tudunk jó pár esetről, ahol kizárólag saját érdekek mentén járt el valaki, a társadalmi szempontok valahol lemaradtak. Na de. Vegyük a közlekedéses hasonlatot. Mi van ebben ma? Pörgés, türelmetlenség, idegesség, feszültség. Kevés van mindenből, térből, sávból, parkolóhelyből, sima normálisságból. Ez az embert tényleg egyénieskedővé, önzővé teszi, mert az áll benne össze, hogy a túlélése érdekében ne is tekintsen másokra. Ha abból, ami az élethez kell, nincs elég, ott hamar leszokik mindenki a közösségi szemléletről, amire rá erősít a bizalmatlanság és a kiszolgáltatottság is, nevezetesen vagy te megoldod, vagy senki, a társadalom nem fogja.
Csodálom azokat, akikből a jóság, adni akarás nem vész el, mintha nem lehetne leszívni a készleteiket, bármi is van, optimistán, derűsen veszik az élet kanyarjait vagy konkrét ütéseit. De ez úgy nagy általánosságban nem várható el.
Ki ne tudna felsorolni minden egyes napjából megoldatlan helyzeteket, amiket nem az egyes embernek kéne rendezni, hanem annak a társadalomnak, amiben él, ahova adót fizet, szavaz, választ. Tele vagyunk ilyen tapasztalattal, aki nem tud felhozni ilyet, az belefásult. Honnan is kéne elővakarni magunkból empátiát, együttérzést, türelmet? Ehhez nem is kell Hollandia mint bezzegország. Sőt, lassan időszerű lesz magunkat szegényebb, dél-amerikai országokkal párhuzamban nézni. De az se lesz pontos, mert ahol folyton meleg van, az előnyből indul.