| Olvass tovább! Ahol igazán jó nőnek lenni – Toplistás országok |
A hír:
Az állampolgárok vasárnaptól az alkotmany.postr.hu internetes felületen egyénileg is elmondhatják véleményeiket a készülő új alkotmányról.
Az állampolgárok az új alaptörvény elfogadásáig összesen hét témában szólhatnak hozzá az alkotmány előkészítéséhez. Ezek közé tartoznak a közpénzügyek, az alkotmányos alapértékek, az állampolgárok jogai és kötelezettségei, továbbá a hatalomgyakorlás és államszervezet, az alkotmányvédelem, valamint az igazságszolgáltatás, illetve a helyi önkormányzatok kérdésköre.
Különvélemény Für Anikótól
Mit mondjak, bizsergető érzés! Engem mindenképpen felvillanyoz! Lehet, hogy különlegesen „peches” állatfajta vagyok, de sejtem, legalábbis ismerem annak a terhét, hogy sosem hagytak hidegen a közügyek. Pláne azok, amelyek ilyen vagy olyan irányú változását és annak hatásait saját bőrömön éreztem.
Betelefonálós típus vagyok (de nem ostoba kvízműsorokba!), mert nem bírom elviselni a tehetetlenség érzését! Muszáj szóvá tennem, ha valami zavar, elkeserít – de néha akad olyan is, ami megörvendeztet. Szóval ha nem akarok szétrobbanni nagy változtatni, szebbé-jobbá tenni akarásomban, nincs más választásom, mint először felhívni a tudakozót, megkérdezni X vagy Y kerület polgármesteri hivatalának a telefonszámát, majd megpróbálni telefonvégre kapni az illetékest – ez néha csak sokadszorra sikerül –, akinek elmondhatom végre, ami a szívemet nyomja, hétköznapjaimat megkeseríti, szóval zavar. Például hogy tud-e róla a hivatal, hogy itt vagy ott egyre nagyobb kupacban gyűlik a szemét (általában egy pechére az út mellett fekvő, kies kis pagony az áldozat, ahová nagyszerű honfitársaink nem piknikezni, sportolni, feltöltődni járnak, hanem szemetelni! És persze ők nyomják leghangosabban a „bezzeg Ausztria” című lemezt.) Vagy mondjuk az egyik utca bizonyos számú épülete előtt a derék háztulajdonos állandóan derékig fűrészeli a mindig újra és újra kihajtani és élni akaró, ráadásul köztulajdonban lévő fát! Stb. stb.
Az ügy érdekében ilyenkor összeszedem minden higgadtságomat és jó modoromat, hiszen egy túlhevült, érzelmektől zilált hang ez esetben kifejezetten idegesítőnek, visszatetszőnek, sőt hiteltelennek tűnik. És nem nehéz kitalálni, hogyha ellenszenvet ébresztünk a vonal másik végén, nemhogy célba sem érünk, hanem az egész akciónk visszafelé sül el, és „missziónk” önnön dugájába dől.
Én lennék persze a legboldogabb, ha betelefonálásom tárgyát illetően pozitív változást tapasztalnék – és egyáltalán nem a személyes sikerélményem miatt! –, de igazából az a fontos, hogy én, személy szerint megtettem, amit a szívem-lelkem diktált, és nem altattam el általános szólamokkal és frázisokkal a harcolni akarásomat, ami talán, ha csak egy mákszemnyit is, de hozzájárulhat a felvetett probléma megoldásához. Jó érzés tölt el, ha a „megcselekedtem, amit megkövetelt” – ha nem is a haza, de a lelkiismeretem. És higgyétek el, kedves lányok, hogy mindezt nem azért írtam le, mert olyan mérhetetlenül jófejnek tartom magam, sőt! (Szerintem sokszor izgága, nagypofájú és elviselhetetlenül sok vagyok!) De hiszek abban – amint már annyiszor hangoztattam –, hogy igenis, egy fecske is csinálhat nyarat! Bizony ám! Ez nem hurrá-optimista-fantazmagória, hanem TAPASZTALAT! És ha a hétköznapok taposómalmában sem hagyjuk kihunyni azt a bizonyos kis szikrát – ami maga az Élet –, akkor bizony szép és nagyszabású ügyeknek lehetünk elindítói – anélkül, hogy ezt előre elhatároztuk volna!
Na, és hogy akkor most nem is nekem kell telefonálgatnom, hanem engem „hívnak fel”? Ez tetszik!
És Te, beleszólsz az alkotmányba?