Tanuljon 15 éves koráig a gyerek?

Néhány hete bombaként robbant a hír: a kormány tizenöt éves korra csökkentené a tankötelezettség korhatárát. A Széll Kálmán-terv e pontjától a döntéshozók azt remélik, hogy a fiatalok hamarabb munkába állnak majd, a tervezet ellenzői azonban máris kallódó fiatalok ezreiről vizionálnak.
A tankötelezettség korhatárát 1996-ban emelték a korábbi tizenhatról tizennyolc éves korra – az akkori kormányzat szerette volna elérni, hogy a nagykorúvá váló fiatalok többsége rendelkezzen érettségivel, ugyanakkor fontos célkitűzés volt az ifjúsági munkanélküliség levezetése is. Ez a cél azonban, ahogy az Európai Unió már országaiban, úgy nálunk sem valósult meg. A jelenlegi rendszert az elmúlt néhány évben a pedagógusok és más oktatási szakemberek oldaláról is érte kritika – a tizenöt éves korig tartó tankötelezettséggel kapcsolatos új tervek azonban a szakma képviselőinél és a laikusok körében is heves vitákat váltottak ki.

– A tanköteles kort annak idején nem kellett volna tizennyolc évre felemelnünk, a hároméves csökkenés azonban túl éles váltást jelentene – mondja Halász Gábor oktatási szakértő, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet munkatársa. Halász Gábor azt mondja, a tankötelezettség korhatárának leszállítása nem feltétlenül jelenti azt, hogy a tizenöt éves fiatalok teljesen kikerülnek az oktatás világából. Halász Gábor jónak tartja a német modellt: Németországban ugyanis a 16-17 éves, szakiskolás fiatalok jelentős hányadának képzése elsősorban a munkahelyeken valósul meg, és csupán heti egy-két napot töltenek hagyományos iskolai tanulással. Ez egyébként Magyarországon is így van, csupán az aránya kisebb az ilyen képzési formában résztvevő fiataloknak.
 Az oktatási szakértő egyébként – bár ő a 16 éves korig tartó tankötelezettséget tartja ideálisnak – azt mondja, a korhatárnak nem kell semmiféle iskolatípushoz illeszkednie.  

A tankötelezettség korhatárának csökkentésével kapcsolatban elsősorban a szakképzés jelenleg zajló átalakulása kerülhet szóba – nem véletlenül. Szakiskolába Magyarországon a társadalom leghátrányosabb helyzetű csoportjainak gyermekei járnak, és a lemorzsolódás aránya is itt a legmagasabb: 2009-ben például több mint tízezerrel kevesebben szereztek szakvizsgát, mint ahányan két évvel korábban elkezdték a képzést. Szakképzettség nélkül tengődőkre idehaza továbbra sem vár rózsás jövő: a KSH adatai szerint két évvel ezelőtt a nyolc általános iskolai osztályt végzett, 20–24 év közötti fiatalok 75 százaléka volt munkanélküli, míg az általános iskolát befejezőknek 41 százaléka, a szakmával rendelkezőknek pedig már csak 21 százaléka nem dolgozott.

– Az ifjúsági foglalkoztatottság terén Európában az egyik legrosszabb helyet foglaljuk el – mondja Szilágyi János, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara oktatási igazgatója. – Mi úgy gondoljuk, szakmai szempontból a tizenhat éves korig tartó tankötelezettség megfontolandó lehet. Ezután részleges tankötelezettségről beszélnénk – vagyis a szakmai képzés folytatódna, de nem elsősorban az iskolákban, hanem a vállalatoknál és a külső gyakorlati helyeken.

A tavaly bevezetett ún. előrehozott szakképzésben résztvevőknek egyébként már most is csak tizenhét éves korukig kell iskolába járniuk – feltéve, ha ez idő alatt szakképesítést szereznek. Az előrehozott szakképzést egyelőre csak néhány szakmacsoportnál vezették be, 2012-től azonban az összes szakiskolai képzés három évre rövidül: az alapozó képzés egy tanévre csökken, a rákövetkező két év java részét pedig külső gyakorlati helyeken töltik majd a szakiskolás diákok.
A szakiskolai tanulókat egyébként állami és önkormányzati ösztöndíjakkal is motiválnák, ezeknek összege pedig akár negyven-ötvenezer forint is lehet. Azokban a családokban, ahol a gyermekük iskolába járását csak az iskoláztatási támogatás (korábban családi pótlék) miatt tartották fontosnak a szülők, ezután sem akarnak majd elesni ettől az összegtől – állítják a szakemberek. Egy baranyai kisváros, Bóly szakközép- és szakiskolájának igazgatója, Virág Györgyné nem tart attól, hogy az iskolájukban drasztikusan megnő majd a lemorzsolódó diákok száma.
– A jelenlegi gyakorlat az, hogy az ötven óránál többet igazolatlanul hiányzó diáktól megvonják az iskoláztatási támogatást. A renitens diákokat eddig legfeljebb más iskolába tudtuk áthelyezni, ez azonban nem jelentett megoldást a problémákra, hiszen a beilleszkedni nem tudó gyerekek eddig iskoláról iskolára sodródtak. Ha viszont egy-két fegyelmezetlen, rosszul teljesítő diákot kizárunk, a többiek is komolyabban veszik majd a tanulást.
Virág Györgyné egyébként a tizenhat éves korig tartó tankötelezettség mellett érvel – szerinte ugyanis, ha valaki tizenöt éves korában elkezd szakmát tanulni, nem fogja egy év múlva abbahagyni azt, hiszen a szakképzés új rendszere szerint akár már egy év múlva szakma lehet a kezében.