Tízéves és elvált

A Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony című kötet egy tízéves kislány megrázó kálváriáját követi nyomon, a korai gyermekévektől a kényszerű házassági béklyótól való megszabadulásig. Mit lehet tudni a könyv keletkezéséről?
Amikor a francia kiadó vezetője értesült a világszerte nagy visszhangot kapott esetről, úgy döntött, felkarolja a kislány ügyét. Delphine Minoui újságírónő kiutazott Jemenbe, és több alkalommal is leült beszélgetni Nudzsúddal, aki elmesélte neki a történteket. Az újságírónő a beszélgetések során rögzített anyagokból szerkesztette, rakta össze a könyvet.

Nyilván ezzel magyarázható, hogy szerzőként is ketten szerepelnek.
A könyvben egyértelműen tetten érhető az újságírónő szemszögének a jelenléte, hiszen – mint említettem is – ő rögzítette a beszélgetést és ő rakta össze a szöveget. Viszont teljesen Nudzsúd szemszöge jelenik meg benne, ahogy ő látja, ahogy ő fogalmazott meg dolgokat. Szerintem nagyon jó döntés volt ez a módszer. Hiszen az volt a cél, hogy a nyugati olvasóközönség be tudja fogadni ennek a kislánynak a történetét – márpedig ehhez kellett a nyugati tolmácsolás. Egy jemeni író nyilván egészen másképpen írta volna meg a történetet, és máshová helyezte volna a hangsúlyokat. De szerintem egyáltalán nem baj, hogy mi „nyugati” értelmezésben olvashatjuk.

Melyek lehetnek a könyv legfontosabb üzenetei a nyugati olvasóközönség felé?
Számtalan fontos üzenetet közvetít. Számomra az egyik legfontosabb talán az volt, hogy az egyes esetek mindig egyediek: hogy az általánosító megállapítások mögött mindig személyes történetek rejlenek, valódi emberekkel, amelyeket érdemes a saját kontextusukban megismertetni és megítélni. A másik nagyon fontos üzenet az lehet, hogy a kultúrák reflektálnak a világban zajló változásokra. Az a harc, amit ez a kislány véghezvitt, segíthet képet alkotni a jemeni kultúra egy szeletének jelenlegi állapotáról. Tanulságos látni, hogyan képesek a tradíciók átalakulni, hogy az emberek hogyan harcolnak értük, vagy küzdenek ellenünk. A kötet rávilágít arra is, hogy a világ, amiben élünk, folyamatosan változik, alakul. Nem érdemes előítéletesen megbélyegezni másokat: minden egyes nép, kultúra, csoport, ember arra törekszik, hogy a saját kontextusában a leginkább élhetővé alakítsa a világot. Ebben a folyamatban igenis merülnek fel kényes kérdések, nehéz csaták és tragédiák is történnek. Ám éppen ezek képesek megváltoztatni a világot.

Figyelemre méltó, hogy az Arab-félsziget délnyugati peremén fekvő Jemen a végletek világaként jelenik meg az olvasó előtt, hiszen a 23 milliós lélekszámú ország egyszerre jellemezhető a szokásokba való merev bezárkózással, illetve a nyugatiasabb szokások lassú térnyerésével.
Igen, a könyvben több olyan rész is szerepel, ahol két különböző világ találkozik. Például amikor Nudzsúd elmegy a bíróságra, sokan meglepődnek és felháborodnak mindazon, ami vele történt. Miközben van egy másik világ is Jemenben, ahol a hétköznapok magától értetődő és megkérdőjelezhetetlen része, hogy az emberekkel efféle dolog történik. Egyszerre van jelen egy ilyen és egy olyan valóság – amiről az emberek sokszor nem is tudnak.

Mit gondol, miért arathatott a könyv ekkora sikert?
Az eset maga borzasztóan megrázó: egy alig tízéves kislányt férjhez kényszerítenek, akit utána a férje megerőszakol és folyamatosan ver: egy ilyen történet mellett nem tudunk szó nélkül elmenni. Viszont az őszinteség és egyszerűség, ahogyan a kislány elmeséli ezt a túlzás nélkül drámai történetet, közel is hozza a főhőst hozzánk. Az is fontos lehet, hogy rengeteg kérdést vet fel, és adhat okot vitára. Ráadásul első olvasatra egyszerre adhat okot pro és kontra érvek felsorakoztatására…

Nyilván az iszlámmal kapcsolatos, újból és újból kiéleződő vitákra gondol…
Igen, a könyvnek lehet egy olyan olvasata, hogy ez is azt bizonyítja, milyen kegyetlen az iszlám világ. Ám ha az ember tovább gondolja, eljuthat egy olyan pontig, amikor már embereket lát, akiknek van egy múltja, vannak tradíciói, amelyekhez próbálnak a maguk módján viszonyulni. Persze nem szeretném mentegetni Nudzsúd apját vagy férjét. De szerintem a könyvnek inkább az a lényege, hogy gondolkozzunk el azon, hogy miért hoznak emberek ilyen vagy olyan döntéseket. És azon, hogy ezek a pozitív „hősök” is részesei annak a kultúrának, amelyet hajlamosak vagyunk megbélyegezni…

Mindenesetre Nudzsúd egy példa nélküli döntést hoz, amely élesen szembemegy a tradíciókkal, és messzemenőkig felrúgja a bevett szokásosokat.
Nudzsúd harca példamutató. Szerintem lényegében arról szól, hogy nem kell elfogadnod azt a helyzetet, amiben élsz, hanem igenis tehetsz ellene. Ha egy tízéves kislánynak volt ereje, akkor miért ne változtathatná meg bárki a világot? Az utószóban szerepel is, hogy az ő mintájára több arab kislány fordult már azóta hasonló okokból bírósághoz. Ebből a szempontból Nudzsúd egy igazi „forradalmár”, egy történelmi személyiség a saját kontextusában. Hiszen előtte is rengeteg ember átment azon, amin ő, viszont senki sem lázadt fel ellene. Ha már van előtted egy példa, könnyebb megtenni bizonyos lépéseket. Ezért is olyan fontos ez a könyv: példamutató lehet bárki számára.

Ugyanitt, a kötet utószavában az is említésre kerül, hogy a korai házasodás és gyermekvállalás nem csupán az iszlám világban létező probléma, hanem Dél-Európában is megfigyelhető.
A probléma abszolút aktuális, csak sokszor szeretnénk azt hinni, hogy minket nem érint, és inkább becsukjuk a szemünket. A nyugati kultúrkörben is akad bőven tennivaló.

Úgy tudom, hogy voltak olyan olvasók, akik a magyarországi cigányságra asszociáltak, amikor megismerkedtek a történettel. Mit válaszolt az ilyesféle felvetésekre?
Már valóban találkoztam ezzel a felvetéssel, és nem is tartom meglepőnek, ha egyesek ebbe az irányba gondolják tovább a kötet tanulságait. Ha mindenképpen a közép-kelet-európai cigányokhoz akarjuk közelíteni a problémát, szerintem abba az irányba érdemes elmenni, hogy a mi jelenünkben egy közösség miért választ egy bizonyos stratégiát. Érdemes azon elgondolkodni, hogy vajon hogyan teszi ezt lehetővé az adott társadalmi kontextus. Hogy például miért vonzóbb perspektíva egy heterogén kulturális világban a saját tradíció követése a családalapítás és iskoláztatás kérdésében, mint egy egységesítésre törekvő, kívülről megszabott modell…

A könyvet a kislány saját készítésű rajzai illusztrálják. Számomra úgy tűnt, hogy ezek sokszor kontrasztban vannak a történet drámaiságával.
Különösen a könyv első felében az ember hajlamos lehet elfelejteni, hogy Nudzsúd tényleg mennyire kislány – az átélt traumák miatt gyakran hat koravénnek az elbeszélő. Az eredeti, francia verzióban is szereplő rajzok ugyanakkor segítenek szem előtt tartani, ki is az elbeszélőnk, és így egy pillanatig sem feledkezünk meg a történtek drámaiságáról.

A könyv egyik sajátos szerkesztői fogása az is, hogy nem áll meg azon a ponton, amikor kimondják a válást, hanem azt is látjuk, ahogyan a tízéves gyerek újra a kortársai életét élheti – így például ismét iskolába jár.
Igen, láthatjuk, hogy Nudzsúdból nem lett „sztár” a történteket követő sajtóhadjárat hatására, hanem szinte ugyanazt az életet éli, amit a házassága előtt. Viszont a vállán kell hordania annak a terhét is, hogy felvállalta ezt a döntést. A családja – főleg a férfiak – meglehetősen elutasítóan reagáltak a válásra, miközben 2008 őszén az amerikai Glamour magazin az „Év asszonya” díjjal jutalmazta a kislányt, Nicole Kidmannel és Hillary Clintonnal együtt. Itt is láthatjuk, hogy ugyanarra a dologra milyen sokféle reakció születhet– akár egy családon belül is. Mindennek sokféle olvasata lehet, ezért is tartom furcsának, amikor egyesek egy rövid hír alapján akarják megítélni egy ország népét vagy egy egész etnikumot.

Mi késztette a kiadót arra, hogy a magyar olvasók számára is elérhetővé tegyék a tízéves jemeni kislány történetét?
A Nyitott Könyvműhely fontosnak tartja, hogy olyan könyveket tegyen hozzáférhetővé a magyar olvasók számára, amelyek valamilyen lényeges üzenetet hordoznak, vagy fontos kérdéseket vetnek fel. Az afrikai, valamint a közel- és távol-keleti kultúrák mindig is érdekeltek minket. Több kötetünk van, amelyek e világrészekre fókuszálnak (ld. Ismael Beah: Gyerekkatona voltam Afrikában, Joris Luyendijk: Elkendőzött valóság, Marjane Satrapi: Persepolis), és amelyek a szokásostól eltérő nézőpontból járnak körül bizonyos jelenségeket. A Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony című könyv jól illeszkedik ebbe a sorba.